Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Frank János: Sturmund Drang-geometria

FRANK JÁNOS Sturm und Drang-geometria Barcsay Jenő kiállítása Ha valaki nem látta volna Barcsay Jenőnek a Műcsarnok kamaratermében rendezett kiállítását, tiszta szívvel mondhatná, hogy nyilván a szentendrei Barcsay Múzeum becses anyagának egy részét hordták fel a fővárosba, a 82 éves mester iránti hommage-ként. Dehogyis. Barcsay komplett műtárgyegyüttest, az 1977—1981 közötti, legújabb, jóformán nem publikált darabjait szánta kiállításra. Aztán 1982 nyarán — mint a kiállítás rendezője —, egyre másra kaptam Szentendréről leveleket; a festő küldte, bennük újabb képeinek címét és pontos adatait, úgyhogy ezeket a remek festményeket csak ún. szerzői korrektúraként, piros tintával írhattam be a már javában készülő katalógusba. De nemcsak újak ezek a képek — lehetett volna a korábbi Barcsaystílust akár felsőfokon is folytatni —, hanem egészen mások is, mint az eddigiek. Egy megújhodott Barcsay legújabb alkotói szakaszának dokumentumai. Már régebben is izgatta őt az architektúra, szentendrei homlokzatok, kerítések, később meg alaprajzokhoz hasonló konstrukciók. A látványfestéstől már régebben is eljutott a tiszta Foltok ritmusa, 1981 Szürke-fekete, 1981 geometrizmus tartományának a közelébe. De csak a közelébe. Új kiállításának teljes anyaga, így vagy úgy, geometrikus. Asszociatív elem, ha van is néhol, a legtöbb képről hiányzik. Mindmáig vallja a festő, hogy neki szüksége van arra a lökésre, amit a természet ad; ezt a néző hol saját maga is kiolvashatja a képből, hol nem. Engem nem lep meg az a gesztusa, hogy most, pályafutásának kereken hat évtizede után elfordult az ábrázoló művészettől. Vas István írta a Mért vijjog a saskeselyű?-ben, hogy Babits Mihályra, illetve Kosztolányi Dezsőre milyen frissítően hatott vissza Illyés Gyula, illetve József Attila költészete. Hasonlatom sántít, hiszen konkrétan nem tudnám ezeket az új Barcsay műveket valamelyik fiatal magyar festő világával rokonítani. Mindenesetre egy felfrissült, gyökeres szemléletváltozásra valló ciklust találunk a kiállításon. Tudom, Barcsay nem fog megállapodni ebben a stádiumban sem; ez az új irányzata azt bizonyítja, hogy szüksége van erre a kirándulásra. Nála még mindig tart a Sturm und Drang. Alighanem folytatása is lesz. Végletesen tiszták ezek a képek. Tiszták festésmódjukban, a színmezők éles határaiban, arányaikban és elsősorban gondola-