Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Császár Nagy László:...a vevő is ember

és evőeszközök választéka, a kínálat nagyon jónak mondható. A tőkés importból behozott tűzálló edények már a legigényesebb vásárlóink kívánalmainak is megfelelnek. Nem mondhatom el ugyanezt a bútorokról. Ellentétben a korábbi időszakokkal, már nincs mennyiségi hiány. A gondokat az okozza, hogy az ipar nem veszi eléggé figyelembe az egyedi, igényesebb termékek iránti keresletet. Mert be kell látnunk, hogy a bútorok kínálata még többnyire egysíkú, mintha a termelés uniformizált lenne, és bizony szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a minőségi igények túllépték a jelenlegi kínálatot. — Egyértelmű fejlődésről számolhatok be a tüzelő- és építőanyag-ellátás területén. Tüzép-telepeink tíz napon belül minden megrendelést teljesítenek. Igaz, az ősz folyamán probléma volt — az ismert okok miatt — a lengyel szénnel, ám a hiányt végül is sikerült pótolni. Ajtókra és ablakokra sem kell már várakozniuk a magánlakás-építőknek. A háztartási és vegyi anyagokkal kapcsolatban ellátási gondjaink vannak, nincs elegendő festék, hígító és lakk. Igaz, ezek a cikkek nem hiányoznak huzamosabb ideig az üzletekből, hanem az a baj, hogy hetekig csak ötkilós csomagolásban kaphatók, holott a vásárlónak elég lenne egy félkilós csomag. De az sem ritka eset, hogy egy-egy festékhez nem tudunk a használatához szükséges hígítót adni. Ezeket a bosszúságokat nem az okozza, hogy a kiskereskedelem egyáltalán nem, vagy csak késve adja fel a megrendelést. A gyökerek ennél mélyebbre nyúlnak, és ezek orvoslása nem egyszerű feladat. — Gyakran esik szó mostanában a szerződéses fegyelemről, illetve annak fogyatékosságairól. Mennyiben befolyásolja ez az ellátás színvonalát ? — Részben erre gondoltam, amikor a mélyebbre nyúló gyökereket említettem. Megítélésem szerint a szerződéses fegyelem hiánya a népgazdaság legnagyobb gondja, hiszen ez okozza az ellátás időnként érthetetlen zavarait. A hazai termelők körében az a szemlélet érvényesül, hogy az adott negyedévre megrendelt árut rendszerint a negyedév utolsó hónapjában, olykor utolsó hetében szállítják. Valahol az ütemezéssel lehet baj, és ennek hatása érződik a kereskedelemben. Mi már az adott negyedév első hetében is készek vagyunk az áru fogadására. A rapszodikus szállítás például a szezonális cikkek esetében olykor azt eredményezheti, hogy csak szezon végi kiárusításnál tudjuk értékesíteni az árut. — A kereskedelmi vállalatoknak is rendelkezésükre áll a kötbér jogintézménye. — Igen, kötbérezésre valóban módunk van, de meg kell mondanom, a kereskedelmi vállalatok általában nem élnek ezzel a lehetőséggel. Nemcsak azért, mert amennyiben a termelővállalat zokon veszi a kötbérezést, ez adott esetben árubeszerzési gondokat okozhat, hanem azért sem, mert a kötbérezésből nem tudunk adni a lakosságnak. Úgy véljük, a kötbérezés nem segíti elő a jobb áruellátást. Inkább arra törekszünk, hogy szót értsünk a termelőkkel, megértessük velük az ütemes szállítás fontosságát. És a tapasztalatok szerint a nyílt, őszinte beszéddel többre megyünk, mint a jogainkhoz való makacs ragaszkodással, az állandó vitával. —- Egy esztendő óta új, szerződéses formában is üzemelnek éttermek és élelmiszerboltok a fővárosban. Mind a szakemberek, mind pedig a lakosság a vásárlás körülményeinek javulását, az üzletekben jobb ellátást és jobb bánásmódot remélt. Mi valósult meg ezekből az elképzelésekből? — Egy esztendő a tapasztalatok összegezésére még kevés, de beszélhetünk néhány jelenségről. Az éttermek bérbeadása a tervek szerint halad. Különösen nagy az érdeklődés a II. osztályú vendéglők iránt, a III. és IV. osztályú büfékre és falatozókra kevesebb jelentkező akad. Egyszerű magyarázata van: azokon a területeken nagyobb az érdeklődés, ahol kevésbé kötöttek az árak, és ahol több lehetőség van a kezdeményezésre. A II. osztályú vendéglőkben például a vidéki rokonok, ismerősök által levágott állatok húsából készült ételekkel lehetőség nyílik a választék bővítésére. Hangsúlyozom, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, annyit tudok mondani, hogy néhányan meghátráltak, a többség azonban becsületesen fizeti a szerződésében vállalt összeget. És ezek a vendéglők tisztábbak, mint korábban voltak. A színvonal nem romlott, általában változatlan, kisebb hányadában pedig javulásról beszélhetünk. És miután az új üzemeltetési formában működő kisvendéglők érdekes színfoltjai a városnak, ez a tény mindenképpen igazolja az elgondolás helyességét. — Más a helyzet az egy-két személyes élelmiszerboltoknál, amelyek bérbeadása második lépcsőfokként szerepelt a tervekben. Itt már korántsem olyan nagy az érdeklődés. Érthető, hogy a vállalatok a kisebb boltjaikat zárják be, és azok bérbeadását tervezik. Ezzel kapcsolatban szeretnék eloszlatni egy félreértést. E boltok bezárása bár tudjuk, sok bosszúságot okoz a környéken lakóknak — elsősorban gazdaságossági kérdés. A kis boltok üzemeltetése ugyanis veszteséges, és mivel a kereskedelemben sincsenek csodák, érthető, hogy ezek működtetését szüneteltetik. Erre szükség van azért is, mert a nagyobb alapterületű és forgalmas boltokban jelentkező munkaerőhiányt már csak ezekből az üzletekből tudják pótolni a vállalatok. Mivel nagyobb forgalmat lebonyolító boltjaink több ember zavartalan kiszolgálását biztosítják, ezek működése gazdaságos, érthető, hogy ragaszkodnak ehhez az egyetlen ésszerű megoldáshoz. — Néhány évvel ezelőtt alig múlt el hét, hogy ne esett volna szó a munkaerőhelyzet fokozatos romlásáról. Aztán voltak olyan nyilatkozatok, hogy csökkent a gond. Azóta egyre kevesebb szó esik erről a nyilvánosság előtt, ugyanakkor a 20—30 éve a szakmában dolgozó szakemberek változatlanul e gondjukról beszélnek. Panaszolják, hogy szinte válogatás nélkül kénytelenek felvenni a jelentkezőket. Hol tartunk ma? — Csak azt mondhaton, hogy a munkaerőhelyzetben nem érzékelhető javulás. Ma ötezer emberrel kevesebb dolgozik a fővárosi kereskedelemben mint egy évtizeddel korábban, holott a forgalom azóta a kétszeresére növekedett. Ez az adat önmagában is sokat elmond a kereskedelem munkaerőhelyzetéről. Csökkent a szakma népszerűsége is. Ennek több oka van. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pálya elnőiesedett, jelenleg a dolgozók nyolcvan százaléka nő — és ez nem hagyható figyelmen kívül. A családban általában az anya szerepe reggel a családtagok útnak indítása. Ennek a feladatának egyetlen kereskedelemben dolgozó asszony sem tud eleget tenni. Boltjaink hat órakor nyitnak, tehát fél hatra az üzletben kell lenniük. Csak éppen a bölcsődék és óvodák nyitva tartása nem igazodik az üzletek nyitásához, és ez néhány esetben eleve megoldhatatlan feladat elé ál -lítja nődolgozóinkat. Amennyiben pedig — a szűkös munkaerőhelyzetben nem ritkaság — nem jön be a délutáni váltótárs, akkor este nyolc, kilenc óra a munka befejezésének időpontja. Melyik óvodában vigyáznak addig a gyerekre? És az ötnapos munkahét bevezetése tovább súlyosbítja e gondunkat, de az átállást úgy kell megoldanunk, hogy ezt ne érezzék meg a fogyasztók. Milyen hatással vannak a munkaerőhelyzetre a munkakörülmények? — A főváros boltjainak egynegyede az elmúlt évtizedben cpült, a régi üzletek-6