Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Fábry Sándor—Novotta Róbert: Egy a százharmincból

FÁBRY SÁNDOR Egy a százharmincból Népköztársaság útja 79. Egy lakó mondta a házról: „Uram, ez a ház azért épült, hogy pénzt hozzon." Ez a megállapítás igaznak látszik annyiban, hogy tisztes polgári középszerrel megépített ház. De az Andrássy út többi épületeihez viszonyítva szegényesebb. Nincsenek benne-rajta értékes szobrok, falfestmények, kovácsoltvas munkák, csiszolt ablakok, lámpatestek, faburkolatos lakásbelsők. Ami kevés volt, abból se maradt sok. Ezeket a képeken igyekeztünk bemutatni. Egy kályha, néhány eredeti parketta, illetve a szoba-konyhás lakásokban hajópadló, egy-két fali kút, korlátok, vasoszlopok, néhány stukkó — ez minden, ami maradt. A tervek tanúsága szerint az építési engedélyt 1881-ben kérték, és 1882-ben kezdték meg az építkezést, mint azt az épület homlokzatán levő évszám is közli. 1884-ben készült el a ház, vagy legalábbis ettől kezdve bejegyzett tulajdonosa az építtető: Hübner Nándor bécsi vállalkozó. Hübneré volt egykor a Körönd négy büszke palotája is. Az 1951-es államosításkor már csak ez az egy ház volt a család birtokában. A háború után — 1946—47-ben — a polgármester kötelezően elrendelte a ház homlokzatának tatarozását. Ezt a háztulajdonosnő még elvégeztette. Az egyéb sérüléseket (két harmadik emeleti lakás belövést kapott, a harmadik emeleti folyosó leszakadt egy darabon) a lakók részben maguk állították helyre. A hatvanas évek elején korszerűsítették az óvóhelyeket (hatalmas vasajtók, betonozás), felújították az elektromos hálózatot, új lámpákat helyeztek el a folyosókon és a lépcsőházban. Megjavították a tetőt — bár azóta is napirenden vannak a beázások. Végeztek kisebb javításokat a kapualjban is. De az épület lényegében változatlanul áll évtizedek óta. 1965-ben a házban levő ruhatisztító óriási feliratot helyezett el a homlokzaton, de ezt szerencsére néhány éve eltávolították. » Ma 42 lakás van a házban 90 lakóval (35 nyugdíjas, 12 gyerek, négy albérlő). A 42 lakásból kettő társbérlet (az egyi k felszámolás alatt). A harmincas években kb. 25 lakás volt 52 lakóval. A lakások számának gyarapodása az utcai fronton elhelyezkedő 4—5 szobás lakások leválasztásából adódott. A70-es évek „boom"-ja idején számos fürdőszoba épült a házban, a komfort nélküli lakásokban legalább egy W.C.-t létesítenek. A „sötétlépcsőnél" emeletenként elhelyezkedő fafülkés közös W.C.-ket alig néhányan használják. A használaton kívüli III. emeleti mosókonyhát néhány éve kiigényelte az egyik család és fürdőszobát, illetve konyhát létesítettek a helyén. * Özvegy Csuka Jánosné (VI., Felső erdősor 16—18. I. em. 12.) jelenleg 83 éves. 1933—1950-ig volt a Népköztársaság útja 79. sz. ház házmestere. A ház valóságos élő lexikona. Friss elmével, ízesen beszél a régi dolgokról, szinte mindenre pontosan emlékszik, amire kíváncsiak vagyunk. A házra vonatkozó adatok többsége tőle származik. 1933-ban került a házba, ekkor vette feleségül Csuka János, aki már 1924 óta volt ott házmester. így azokat az adatokat is számítva, amelyeket Csukáék is már csak hallomásból ismertek, a ház építésének csaknem kezdetéig vannak adataink. Csukáné tud például arról, amit mi csak a rajzok alapján állapítottunk meg, hogy a ház hátsó, földszinti részében istálló, illetve szénapajta volt, továbbá arról is, hogy a ház földszintjének bal hátsó sarkából átjárás nyílott a Szív utca 20. számú házba — de ezek „már a Csuka bácsi idejében (1924-től) sem voltak meg." „— A házat egy Hübner Nándor nevű bécsi ember építette, akinek több bérháza is volt a környéken. Az épületekhez szükséges anyag a tutajon jött a Dunán. Az öreg Hübnernek több gyereke volt; egy huszártiszt is — Hübner Géza —, aki aztán elkártyázta a vagyon jó részét, és aztán — még az első világháború előtt — főbe lőtte magát („amerikai párbajban" a fekete golyót húzta). A ház haszonélvezője az özvegy lett. A harmincas évekre a vagyonból csak ez az egy ház maradt. A második emeleti négyszobás lakásban lakott özvegy Hübnerné a fiával, Nándival, aki akkoriban a Belvárosi Bank igazgatója volt. A nagyon fukar öregasszony cselédet sem tartott, csak bejárónőt. Állandóan sírt nekem, hogy nincs miből fönntartania a házat, hogy neki semmi se marad, pedig 60 pengő „nyögdíja" is volt az ura után. A házmester akkoriban valóban mestert jelentett. Az uramnak papírja volt villanyszerelésből és bádogosságból. Ezért is vette fel Hübnerné. Ő végezte a házban adódó apróbb javításokat; mindenhez értett, még a rádióhoz is. Univerzális ember volt, ipartestületi tag. A ház ügyeit 33-tól én intéztem, ő önálló iparosmunkát végzett. (Például a Kölcsey és Mária Terézia — ma Varga Katalin — gimnázium karbantartását.) A ház az üzletek bérletével együtt 5000 pengő bevételt hozott havonta. Az én dolgom volt a lakbér beszedése. A befizetésének nem volt megszabott órája, megesett, hogy ha éjjel jöttek haza, még akkor is fizettek. A háztulajdonosnak minden hónap végén kellett elszámolnunk. A házmestert a bevétel öt százaléka illette, de ez nem volt mind a miénk, mert mi fizettük a vicit, a viceházmestert, akinek az ötből két százalékot — tehát száz pengőt — adtunk. Az OTI-ba is bejelentettük. A vici feladata volt a ház takarítása és a „szemetelés". A folyosókat és a lépcsőházat naponta kellett lesöpörni. A főlépcsőt hetente kétszer, a két melléklépcsőt, a folyosókat és az udvart havonta egyszer kellett felmosni. Ha elfelejtették kitenni a szemetet a folyosóra, be kellett kopogni: „Van szemét?" A házban évente kétszer tartották nagytakarítást, ősszel és tavaszszal. Ez magában foglalta a padlás és a pince rendbe tételét, lomtalanítást és természetesen a teljes felmosást. Novotta Róbert felvételei Fontos mellékjövedelem a kapupénz, ami hivatalosan éjfélig 10 fillér volt, éjfél után 20 fillér, de a jobb emberek adtak egy-két pengőt is. Később, mivel az uram nappal sokat dolgozott, átvezette a csöngőt a vicihez. Éjfél után átkapcsoltuk hozzá. Ez neki is jól jött, mert hajnal felé jöttek haza a lumpok, akik egy-két pengőnél kevesebbet sosem adtak. Pedig az nagy pénz volt. Emlékszem, főleg az elején, esténként megnéztük az utcáról, hogy ég-e a villany Eisleréknél, a ház legdrágább lakását bérlő bányaigazgatóéknál, és ha nem égett, akkor nem feküdtünk le, hanem megvártuk, míg hazajön. Mindig két pengőt adott. A házban egy ötszobás lakás volt a legdrágább az első emeleten, két cselédszobával. A bére 480 pengő volt. A legolcsóbb pedig a hátsó lépcsőnél, közvetlenül a pincelejárat mellett levő egyetlen szoba, amiért 35 pengőt fizettek. Ezt a szobát általában magányos nők bérelték. Közülük az egyik mint »iparművésznő« jelentkezett be — de hát az az igazság, hogy egészen másból élt. Egymás után jöttek hozzá a 42