Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Turgonyi Júlia: A kereskedő is ember...

Minél nagyobb a kör, annál rosszabb az ellátottság lékük 40—54 éves; 6 százalékuk 55 éves és annál idősebb. A fővárosban az átlagtól minimális (2 százalékos) felfelé való eltérést regisztráltunk a 30 éven aluliak és az 55 éven felüliek kategóriájában. A fiatalok nagyobb számát csak részben magyarázhatjuk a pálya javuló presztízsével, hiszen a fiatalok magas aránya egyben a nagyarányú fluktuáció kifejezője is. Az idősebb korúak egyharmada a nyugdíjkor után a szakma szeretete miatt dolgozik tovább — ők egyébként a szakmai műveltség számos értékének átmentői; egy másik hányaduk a nyugdíjhoz szükséges szolgálati évek megszerzéséhez és nemegyszer kimondottan anyagi kényszerűségből maradt munkában. A megkérdezettek kétharmada házasférjezett, 8 százaléka nőtlen és 15 százaléka hajadon. Özvegy 4, elvált 5, külön él egy százalék. A fővárosiak között az átlagnál magasabb a hajadonok és lényegesen alacsonyabb a házasok aránya. A budapesti kereskedők közül minden nyolcadik egyedül él, minden ötödik kéttagú családban, minden harmadik háromtagúban, minden negyedik négytagúban, minden ötödik öttagúban, és csak minden 25. él hat- vagy annál több tagú családban. A családosok 22 százaléka gyermektelen, 45 százalékuknak van egy gyereke, 28 százalékuknak 2, 4 százalékuknak 3, és mindössze egy százalékuknak van négy gyereke. A megkérdezett családosok valamivel több, mint 50 százalékának a gyereke iskolás korú vagy annál fiatalabb. A vidéki városi és községi kereskedők esetében az átlagtól jelentősen eltér a két- vagy több gyermekesek aránya, a fővárosiak lényegesen elmaradnak a vidékiek gyermekszámától. A kereskedelem már a felszabadulás előtt is jobbára a munkások fiai és leányai közül kapta az alkalmazotti (kereskedő segédi és segédmunkási) utánpótlást. Ezzel szemben ez a réteg a saját gyermekeit minden más munkásréteghez viszonyítva nagyobb arányban küldte szellemi és értelmi-A szocialista kiskereskedelmi hálózat fontosabb adatai szakjellegként Szakjelleg Egységek száma Egységek alapterülete Alkalmazottak száma 1970 1975 1980 1970 1975 1980 1970 1975 1980 december 31. december 31. Áruházak 29 20 24 — 86 608 124 400 3 347 2 951 3 545 Élelmiszerboltok 3900 3395 3175 — 358 347 393 535 18 460 16 787 16012 Ebből: ABC áruházak 56 124 212 — 71 859 131 594 1 704 3 464 5 462 Ruházati boltok 533 611 615 — 73 657 86 394 3 412 3 850 3 552 Vegyiáru boltok 313 286 249 — 31 011 35 122 1 440 1 379 1 190 Vas-, műszaki-, üveg boltok 237 294 319 — _ 68 696 79 495 1 778 2 398 2 228 Kultúrci kkboltok 533 560 669 — 97 663 97 836 3 018 3 322 3 363 Egyéb szakboltok 717 721 687 — 22 468 24 828 2 053 1 555 1 518 Vegyes boltok 70 84 51 — 16 329 11 786 429 619 371 — Tüzelő-, építőanyag-, gáztelepek, üzemanyagtöltő állomások 260 301 257 — — 1 371 1 576 1 287 Boltok együtt:* 6 592 6 272 6 046 754 779 853 396 35 308 34 437 33 066 Éttermek, bisztrók, étkezők 510 702 750 254 528 278 411 14 369 15 596 14 438 Cukrászdák, eszpresszók szórakozóhelyek 482 497 500 — 64 925 68 211 5 201 4 510 4 204 Büfék, italboltok, kocsmák 969 883 791 — 69 657 65 616 6 683 3 760 2 818 Munhahelyi vendéglátóhelyek 1056 1 190 1 213 — 206 637 227 123 8 481 7 227 6 712 Kereskedelmi és üzemi vendéglátó helyek együtt: ** 3017 3 272 3 254 i 595 747 639 361 __—.— 34 734 37 609 34165 * Gyógyszertárak nélkül ••Szállodák és turistaházak nélkül Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 1971, 1980 ségi vagy magasabbban kvalifikált ipari szakmára. Ezek a tendenciák a szocialista viszonyok között tovább erősödtek, így a szakma csak igen alacsony arányban öröklődik. Adatfelvételünk idején (1971) a bolti kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban — a forgalomtól függő alkalmazottakmunkások — 45 százaléka munkáscsaládban született — ide sorolva a kereskedelem munkásaitól származókat is —, 32 százalékukmezőgazdasági foglalkozású családban. Kisiparos és kiskereskedő apától származik 9, szellemi és értelmiségi szülőktől 11 százalék, és az egyéb kategóriába sorolt szülők mindössze 3 százalékot képviselnek. A főváros minden második kereskedelmi dolgozója munkáscsaládban született, és a munkásszármazásúak közül minden tizediknek volt megelőzően valamilyen kapcsolata — a szülői ház közvetítésével — a kereskedelemmel. A szellemi és értelmiségi szülőktől származók aránya majdnem azonos a paraszti származásúakéval. A fővárosban az önálló foglalkozású szülőktől származók aránya meghaladja az átlagot. Szakágazat és társadalmi eredet figyelemre érdemes összefüggést mutat, és egyúttal a régen kialakult tendencia továbbéléséről tanúskodik. A kereskedelem dolgozói nagyobb, a vendéglátóipariak lényegesen kisebb arányban munkásszármazásúak. A vendéglátóipar valamivel jobban vonzza a szellemi és értelmiségi, valamint a kisipari és kiskereskedői önálló foglalkozásúak gyerekeit, és inkább a fiaikat, mint a lányaikat. A főváros kereskedőinek több mint négyötöde első generációs kereskedő. Az iskolázottság mértéke általában erősen meghatározza az intergenerációs mobilitási esélyeket. Ez a kereskedelmi dolgozók esetében is beigazolódott. A kereskedelmi dolgozók iskolázottsága jobb, mint az aktív népesség egészéé. Iskolai végzettségük a munkásosztály egyes rétegeinek iskolázottságához mérten is magas és hasonló a szakmunkásokéhoz. A megkérdezettek egyötöde nem jutott el az általános iskola 8 osztályának elvégzéséhez, viszont 60 százalékuknak van befejezett általános iskolai, egyötödüknek érettségi bizonyítványa. Ebben a kategóriában — érthető módon — alacsony a főiskolai végzettségűek aránya, csak egyszázalékos. A megkérdezettek iskolai végzettsége jelentősen meghaladja a szülők iskolázottságát. A kedvezően változó társadalmi körülmények mellett erre elsősorban abban találtunk magyarázatot, hogy a munkáscsaládok szívesen küldik továbbtanuló gyermekeiket (leányaikat) a kereskedelmi pályára, mivel úgy látják, ebben a szakmában lehetőség van bizonyos társadalmi emelkedésre. A szakmaválasztás, szakmai felkészültség, az ismeretszerzés módja és a szülők foglalkozása szintén szoros kapcsolatot mutatott. A vezető és értelmiségi, valamint a szellemi foglalkozásúak gyerekei több mint 60 százalékos arányban már az iskolatípus megválasztásánál is erre a pályára készültek, és így eleve szakképzetten, más 3