Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Dr. Buza Péter: A rabló pandúr

DR. BUZA PÉTER A rabló pandúr Thaisz Elek ott lehetett mindenütt, ahol kora ifjúságának legjobbjai. A pozsonyi országgyűléseken s bizonyára a Pilvaxban, a „közvélemény asztalánál" forgolódva. Párbajai miatt is gyakran emlegették a szép szál, széles vállú jurátust, aki apja pénzén hosszú külföldi utakat tehetett. Több idegen nyelven tanult meg, és irigyelt sikereket aratott a hölgyek körében. Édesapja, Thaisz András tekintélyes, vagyonos polgára a régi Pestnek; mint a Tudományos Gyűjtemény és a Sas szerkesztője, egyike a korabeli irodalmi és tudományos élet máig számontartott szervezőinek. Fia másfajta babérokra pályázott. Botrányhősi pályafutása 1840-ben kezdődött. Húszéves ifjoncként ekkor hódította meg a pesti éjszaka szépséges pillangóját, Luft Rézit, a forradalom utáni évek leglátogatottabb bordélyának tulajdonosnőjét. Egy erkölcsös éjszaka Frau Preisach — alias Luft Terézia — az ágyban kereste meg a bordélyalapításhoz szükséges pénzmagot. Thaisz Elek iránti érzelmei ellenére bizalmas ismeretség fűzte egy, a Lánchíd építésénél alkalmazott angol mérnökhöz, aki igen sok pénzt költött rá. A mérnök a Dunába fulladt, s végrendeletében 40 ezer forintot hagyott szeretőjére, aki ebből vette meg a Hímző — ma: Cukor utca — 4. szám alatti nyilvánosházat. Később azt rebesgették, hogy Luft Rézi a Bach-korszak jól fizetetett besúgója lett. Az évek múltával szépsége elhervadt, ám nem kopott meg a bordélyos Rézi és Thaisz Elek barátsága. Igaz, a szerelmet szövetség váltotta föl. A hivatal: szolgálat! Ám mégis hiába volt az igyekezet. A január 24-i tanácsülésen — ekkor már királyi biztos, Ha„... Csurgóra áll most már az én bajszom, Mert elmegy a feő kapitány: Thaiszom. Tudom én hogy röndnek muszáj lönnyi, De már ilyet még se szép volt tönnyi!" (Borsszem Jankó, 1884. Mihaszna András közrendőr strófáiból) A kortársak tudni vélik, hogy a kémjelentéseket Thaisz önti formába, a hasznon pedig osztozkodnak. Festéket Windischgrätznek! 1848 fontos év a fiatal ügyvéd életében: megválasztják városi tanácsnoknak — nagy sarzsi, tucatadmagával képviseli a hivatalos hatalmat Pest városában —, és hamarosan dolga is akad. Windischgrätz csapatai megszállják a két fővárost, s Rottenbiller Lipót polgármester 1849. január 6-án kénytelen előterjeszteni a katonai kormányzó, Wrbna altábornagy parancsát Pest városának tanácsülésén: „... minden, akár katonai, akár polgári középületek kapui — és ahol vannak, karfái — még ma a császári feketesárga színre befestendők!" A jegyzőkönyv a felelőst is megjelöli: „Thaisz Elek tanácsnok, a helybeli színező céh elöljáróit rögtön maga elé rendelvén, nekik legsúlyosabb felelet terhe alatt megparancsolja, hogy e meghagyás teljesítését minden, a város kebelében találkozó színező mesterek és legények alkalmazásával azonnal foganatba vegyék." vas József ül az elnöki székben — véglegesen eltávolítják tisztségéből Rottenbiller Lipót polgármestert, Gräfl József főbírót, Thaisz Elek tanácsnokot és hat társukat. Ami Thaiszt illeti, későbbi karrierjének csak használt ez az elbocsátás. „A császári seregek egészen kitakarodván", 1848-ban a hivatalukból elmozdított tisztviselők visszakerültek a városházára. Köztük természetesen Thaisz is, aki mindjárt nagy leckét kap: az a feladata, hogy fölkelő hadat szervezzen a polgárok köréből, a végveszélybe került haza megmentésére. Júliusban pedig — amikor a kiürített várost Ramberg altábornagy csapatai megszállják — immár „hitelesített" forradalmárként menekülhet. A rend helyreállt. Életének ezután következő évtizedéről tudjuk a legkevesebbet. És az adatok ellentmondók. Degré Alajos — a márciusi ifjak egyike, francia származású író s akkor: honvédtiszt — a békési pusztákon bujdosva találkozott össze az ugyancsak azon a tájon menedéket kereső Thaisz Elekkel. „— Te itt? — Csak ahol lehet. Nem igen engednek válogat-A Kossuth utcai Grassalkovich-palotában volt a főkapitányság 38