Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Dr. Buza Péter: A rabló pandúr

Thaisz Elek ni. Esz, akarat, számítás most a •céletlen által kigúnyoltatik..." A párbeszéd Gerendáson, Beliczay István házában hangzik el. Másnap együtt mennek át Csorvásra. Több hetet töltenek itt, aztán elválnak útjaik. Degré Törökországba szökne, de elfogják. Aradra viszik. Thaisz is erre a sorsa jutott? Lehetséges. Tény, hogy később az önkényuralom rabságát elszenvedett forradalmárként emlegették. Tudni vélték, hogy Komáromy Györggyel együtt, az ötvenes évek elején részt vett Kossuth amerikai dollárjainak hazacsempészésében. S hogy amikor ténykedése lelepleződött, Josephstadtba hurcolták sáncmunkára. Az is tény, hogy nyugdíjazásakor a városi közgyűlés arra való tekintettel szavazta meg számára élethossziglan egész évi fizetését, 2400 forintot, ,Jiogy a szabadságharc ideje alatt hazafias magatartást tanúsított és hazafias működéséért haditörvényszék elé állíttatván, az ötvenes évek elején évekig tartó börtönbüntetést szenvedett." Továbbá az is kétségbevonhatatlan igazság hogy 1856. július 16-án a hivatalos lap hírül adván az amnesztiát, a „végképp megkegyelmezettek" névsorában Thaisz Elek nevét is kinyomtatta. Másrészt viszont több népszerű történeti szakmunka spionként emlegeti. Tudni vélik, hogy Luft Rézi közbenjárására szabadult Gadányi György reprodukciói rövid fogságából. S hogy hosszú hivatali tündöklése s botrányosan kései bukása éppen Ferenc József hálájának jele, amellyel a judáspénz summáját toldotta meg. Lehet. De nem bizonyítható. Kereszt, kenyérbélbol Két császári okmánnyal ér véget az abszolutizmus. Az Októberi Diploma s a rákövetkező évben, 186i-ben kelt Februári Pátens a nemzeti önrendelkezés korlátozott visszaállításával kecsegteti a magyarságot. Az alkotmányosság jegyében 1861 januárjában összeül a választott polgárok testülete, és Thaiszt 212 szóval (214-ből!) Pest főkapitányi tisztére jelölik. Márciusban a polgárság is megerősíti hivatalában az összes választók szavazatával. Ezúttal azonban csak néhány hónapig tart a főkapitánykodás. Az uralkodó „helyreállítja" a rendet. Újabb öt év következik az önkényuralom jegyében: a Schmerling-féle provizórium. Újra kinevezeti tanács lép a választott testület helyére, amely egészen 1865 októberéig marad hivatalban. Thaisz is kénytelen leköszönni. A Sürgönyt idézve: „A volt városi hatóság visszalépésének érdekes részletét képezte a főkapitány, Thaisz Elek búcsúja az ő hatósági körében forgott hivatalnokoktól. Rövid, de férfias érzésű beszédben köszönte meg tiszttársainak s a biztosoknak azon buzgó közreműködését, melynek hivatalos eljárása sikerét köszönhette. Ha meggondoljuk, hogy milyen elégtelen eszközökkel foglalá el a főváros biztonsági ügyét, melyet neki rögtönözve kelle szervezni, senki sem fogja tagadni, hogy a haza becsületére való adminisztratív tehetséget tanúsított, sajnos rövid hivatalkodása alatt.'''' 1866-ban aztán véget ér a provizórium, a menesztett városi vezetők legtöbbjét — a megbékélés jeleként — kitünteti az uralkodó. A hivatalát újra elfoglaló Thaisz Elek a Ferenc Józsefrend kiskeresztjét kapja. 1867 áprilisában az 1848-ban választott és 186i-ben megerősített törvényes tanács is visszakapja régi jogkörét. Amelyet újra megerősít a város közössége, a polgárság az 1867 májusában megrendezett teljes körű szavazással. A polgármester Szentkirályi Móric lesz, a főkapitány Thaisz Elek. A kiegyezés évének nyara azonban újra botránytól hangos. Olyannyira, hogy maga a polgármester követeli a főkapitány eltávolitását. Mi is történt tulajdonképpen? Élt Óbudán egy koldusszegény házaló, aki a pénzkeresetnek semmiféle módját nem vetette meg: Reich Náthán. Legfőbb jövedelemforrása a kenyérbélből gyúrt és szárított keresztek árusítása volt: a portékát faragványként sózta a gyanútlan vásárlók nyakába. Azt is rebesgették róla, hogy Protmann rendőrfőnök besúgója, s hogy főleg a Polizeibüro támogatásából él. Volt egy csodálatosan szép lánya: Fáni, aki egyszer csak eltűnt hazulról. Később egy rossz hírű kávéház tulajdonosának, Linzer úrnak kasszírnőjeként láthatták viszont a kiéhezett udvarlók. Sőt az is kiderült: Fáni immár Linzer kávés hitvese, tisztességes úriasszony. Nos, ide tért be egy este a razziázó főkapitány. A kassza tündérét meglátni és megszeretni — ahogy mondani szokták — egy pillanat műve volt. Másnap már meg is szöktette a menyecskét, az okvetetlenkedő férjet pedig lecsukatta. A dolognak talián nem lett volna különösebb következménye, ám sajátos körülmények okán mégiscsak lett. Linzernek volt egy húga is, egy másik rossz hírű kávésnak, Weinbergernek a felesége, és — ami a lényeg — Szentkirályi Móric szeretője. így hát a polgármester aligha hagyhatta annyiban a dolgot. Szeptember 27-én — mivel hatalmi szóval nem sikerült eltávolítania a főkapitányt — a közgyűlés előtt ő maga mondott le hivataláról, a köztük levő nézetkülönbségekre hivatkozva, „amelyek hovatovább a város közösségének a nyugalmát is fel fogják borítani." A közgyűlés nem törődött bele a döntésbe, kérlelő menetben vonultak Szentkirályi lakásához, az ősz (ma: Szentkirályi) utcába, hogy visszahívják a város fejét. Beszédek és válaszbeszédek hangzottak el, ígéretek is, így hát a polgármester viszszatért hivatalába. Október 7-én pedig a testület, a történtek kivizsgálásáig, felfüggesztette hivatalából a főkapitányt, ügyét döntés végett a Pest megyei Bíróság elé terjesztve. Itt azonban Thaiszt felmentették. Pedig a vádak súlyosak és megalapozottak voltak. A perirat efelől nem is hagy semmi kétséget: „Egy egyént, akinek családi életét különben is feldúlta, saját magán ügyében, hajnali órákban, mint valami szökésnek indult gonosztevőt börtönbe kísértetett, s miért? azon okból, mivel az ellene hamis tanúkat szerezni törekedett. Nem a közjó iránti buzgó törekvés volt a célja... hanem, hogy Linzer elfogatása által terrorizálja mindazokat, akik ellene netalán vallani hajlandók lettek volna... Linzerné (az) alperes úrral (ti. Thaiszszal) házasságszerű viszonyban áll... Linzer elfogatása a leg óriásibb botrány, mely czivilizált országban elkövethető..." és így tovább, hosszú oldalakon át, fejére olvasva főkapitány uramnak egyéb vétségeit is, hogy megkerülve a városi hatóságot közvetlenül a belügyminisztériumhoz fordult, hogy megszegte a főpolgármester utasításait, hogy önkényesen intézkedett, hatáskörét gyakorta túllépte, hogy „több városi polgárok személyes és vagyoni jogbiztonságát törvényellenesen megsértette, s ezekkel esküjét megszegte"... A korrupció királynője Thaisz mégis maradt, s Szentkirályi — mit is tehetett volna — végleg lemondott. A diadalittas főkapitány pedig — aki időközben feleségül vette Reich Fánit — fáklyásmenettel ünnepelte diadalát. A Pesti Napló 1868. november 3-i számának Nyílttér-rovatában jelent meg a rátarti felhívás: „Thaisz Elek főkapitányt reinstallációjának ünneplésére számos barátai, kikkel a helybeli polgárság körében bír, szerdán f. hó 4. du. 5 és fél órakor ünnepélyes fáklyászenével szándékoznak megtisztelni. A menet a Privorszky kávéházból (a Vörösmarty cuk-39