Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Lévai Béla: 16 év múltán

LÉVAI BÉLA Tizenhat év múltán A sajtó, a rádió, a televízió olykor — bizonyos idő elteltével — visszatér korábbi cikkeinek-riportjainak témájára: mi történt azóta? Ha az újságíró hosszú évtizedek óta működik a pályán — maga is megteheti ugyanezt... Én például — régi cikkeim közt matatva találtam rá — amatőr városrendezési gondjaimról írtam a Budapest ben 1966 májusában. Cikkem leglényegesebb mondanivalója az volt, hogy elsőbbséget kell kapniuk fővárosunk azon részeinek, amelyek leginkább szem előtt vannak, hiszen egy világváros hangulatát jelentősen javíthatja a nap-nap után látott terek és utak rendje, szépsége. „Egy metropolis jókedve — írtam 16 esztendővel ezelőtt — olyasmiken is múlik, hogy a mérnökök és kertészek milyen parkokat varázsolnak egy domboldalra vagy foghíjra, s főleg: hogy milyen állapotban vannak a főközlekedési útvonalak, a főbb csomópontok, a városközpontok." És — tettem hozzá nem kevésbé közhelyszerűen— „az így növekvő jókedv talán még a megtermelt ja-Az Árpád-híd újjáépítése 1949.. . vakban, megtakarított aktákban, elmaradt stressekben is lemérhető" ... Hogy fest ez a téma ma, jó másfél évtized távolából? Már akkor elégedetten írtam a Kossuth Lajos meg a Szabadság térről, a November 7. térről meg a Köröndről, a várnegyedbeli munkákról, a Krisztina körút Horváth-kert menti szakaszáról, a Múzeum körúti foghíjak beépítéséről, s nyilván valami friss élmény hatására tetszésemnek adtam hangot az akkoriban még új Lágymányosi lakótelepet, a Baranyai utca környékét illetően — mintha csak éreztem volna, hogy másfél évtized múlva erre, az azóta némiképp „leszürkült" tájra vet jósorsom. S természetesen elsoroltam, hogy „a háborús és más sebeket gyógyítva, s közben az olyannyira szükséges földalattit építve, meg a közlekedést korszerűsítve" a város mely kulcshelyeinek rendbehozatalára nem futotta még erőnk. Nos, épp e lista átnézése szerzi ma a legtöbb örömöt — s ez a rugója mostani írásomnak is. Hogy az akkori felsorolás sorrendjét kövessem: megépültek a metró új szakaszai, kész (a kissé még szokatlan) Duna-parti szállodasor s a városképet ugyancsak színező sok más szálloda; rendbe hoztuk a Vörösmarty és a Martinelli teret; szinte újjáteremtődött és újraértékelődött a Baross tér és a Keleti pályaudvar, ugyanígy az Üllői út és a Könyves Kálmán körút vagy az Alkotás utca—Hegyalja út kereszteződése. Szemünk előtt alakult-alakul az „új" Marx tér, a Boráros tér, a Flórián tér és az Élmunkás tér; folytatódik a budai Várpalota (ha nem is tempójában) nagyvonalú újjáépítése; valami (ha nem is a megálmodott) megindult a Váci utca körzetében; a homlokzatok renoválásával megszépült a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út és a Szent István körút, „előlépett" a József körút. Itt még olyan példák is az írógépemre kívánkoznak, amelyeket 1966-ban nem említettem: a Dunakanyarba vagy a Gödöllő felé vezető fő közlekedési útvonalak belső szakaszai, az egykori halálsorompókat „átugró" felüljárók, az im... és bővítése, szélesítése 1981-től. M pozáns Budapest Sportcsarnok, a duplájára szélesedő Árpádhíd, az építészeti különlegességszámba is menő gellérthegyi víztároló, az olyan új városközpont, mint az Örs vezér téri — nem is beszélve a városnyi új negyedekről, amilyen például a Kárpát utcai. Ám vannak a régi cikkben emlegetett területek között olyanok is, amelyek — alapvetően — azóta sem változtak: a Rákóczi út vagy a József Attila utca foghíjjal idétlenkedő kezdetei, a Kálvin tér változatlan tűzfalai, a Széna tér, a Moszkva tér és a Móricz Zsigmond körtér sivársága és rendetlensége, a csu pán egyetlen épületnyit módosult Tanács körúti „fórum". (Ahogy a listát állítom össze, látom, hogy a legtöbb új a metróval kapcsolatos — úgy is, hogy azzal egy időben, annak következtében jött létre, s úgy is, hogy azért nem épül, mert majd az új metrószakaszokkal együtt fog megépülni. Igaz, hogy a metrónak „köszönhető" néhány új foghíj is: jó pár elhagyott felszíni munkahely beépítetlen még.) S itt Fotó — E. Várkonyi Péter felvétele