Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Lévai Béla: 16 év múltán

A Marx tér 1963-ban... kell megemlíteni a pozitív ellenpontokat is: nem egy szép terecske (mondjuk a József Attila utca melletti Hild tér) úgy jött létre, hogy a háborús foghíjat tudatosan meghagytuk, illetve parkosítottuk. A metróról könnyű volt megjósolni, hogy nemcsak megtakarított percekkel-félórákkal ajándékozza meg utasait, hogy megváltoztatja városunk és közlekedésünk egész struktúráját s egyes városrészek „megítélését", de azt is, hogy a rendezett, kellemes körülmények között folyó utazással nemcsak könynyíti, de szépíti is az életet, s nevel a szépre-korszerűre. (Kitűnő példáját nyújtva annak, hogy ahol rendet tartanak, ott a különben rendetlen pesti ember is vigyáz e rendre.) ...és 1981-ben Amit akkor még jósolni sem mertem: a zöldövezet ekkora beépítése, egy csupa-napfény, csupa-terasz világ (olykor kellő körültekintés nélküli) megteremtése — nemzeti vagyonunk ily módon való gyarapításának mértéke. Summázva: a lakáshelyzet ismert megoldatlanságát, a régi lakónegyedek, lakóházak és lépcsőházak elhanyagoltságát és a vakolatok minősíthetetlen minőségét szem elől pillanatra sem tévesztve — rengeteg minden történt 1966-os Budapestcikkem óta. Egy dolog azonban változatlan: a magát akkor ,,koca-városrendeződnek mondó újságírónak azóta sem szerez semmi nagyobb örömöt, mint amikor (idézem az egykori cikket): „tör-MTI Fotó. Herczeg István felvétele melékkel feltöltött buckák helyén játszótér vagy sporttelep születik, elvadult dzsumbujból park lesz, keréknyomos sártengeren aszfaltút feszül, leszakadt domboldal sebhelyét kő-támfal hegeszti be, gizgazos telken konyhakert zöldül, odvas szájra emlékeztető foghíjak helyén modern homlokzatok — uram bocsá': toronyházak... — emelkednek." Apropó, toronyház! Tudom, hogy az irdatlan új óbudai háztömb elé annak idején toronyházakat képzelt a tervező. Ne vitassuk, hogy jól tette-e, tény, hogy ezeket „megfúrta" a (különben olykor nagyon is konzervatív) közvélemény. így, üresen azonban szörnyű e térség. Újból 16 év múlva erről szeretnék írni... MTI fotó. E. Várkonyi Péter felvétele Napjainkban a teherautó-és a személygépkocsiforgalom már Moszkvában is komoly gondokat okoz, hasonlóan a legtöbb európai és amerikai nagyvároshoz. A teherautók a szovjet fővárosban egyetlen nap alatt 800 ezer tonnányit szállítanak. Mind több moszkvainak van személygépkocsija, s ezeket évről évre növekvő arányban veszik igénybe mind a hatalmas kiterjedésű városon belüli közlekedésre, mind a Moszkva környéki divatos kirándulóhelyek, hétvégi házakfölkeresésére. Aszemélygépkocsi használatjellege is megváltozott. 30 évvel ezelőtt az átlagos moszkvai gépkocsivezető 16 km-t utazott napjában, ma több mint negyvenet. (A taxik pedig 300—400 km-t.) És a tervek szerint az elkövetkező években is növekedni fog a szovjet fővárosban a gépkocsik száma: 1985-ig 1,3—1,4 százalékkal. A tizenkétmilliós metropolison ezenkívül napjában 70—80 ezer, nem moszkvai „illetőségű" kocsi is áthalad. Az összesítés szerint napjában 400 ezer autó van forgalomban; a legfrekventáltabb útvonalakon az áthaladó kocsik száma 7—10 ezer körül mozog. A forgalom tehát ma is igen nagy, és jelenleg is növekedőben van, mind a gépkocsik számát, mind átlagos napi használatukat illetően. Ennek az örvendetes jelenségnek, mint másutt, Moszkvában is vannak hátulütői. Egyre gyakoribbak a közlekedési balesetek. Számuk egyetlen év alatt, 1979-től 1980-ig 2,4 százalékkal növekedett. Mielőtt azonban ezt a növekedést nemzetközi összehasonlítás tárgyává tennénk, föl kell hívni a figyelmet egy eddig meg nem változtatott moszkvai gyakorlatra. Moszkvában minden olyan koccanásos karambollal, ami meghaladja a 150 rubelnyi kárt, a közlekedésrendészet foglalkozik — akkor is, ha nem történt személyi sérülés. Más országokban az ilyen, csak anyagi kárt okozó autós balesetek többségével a biztosító társaságok foglalkoznak, ezért ezek nem szerepelnek a közlekedésrendészet statisztikáiban. Moszkvában tehát mintegy művileg megnagyobbított baleseti statisztika jön ki. Ez hatalmas anyagi terheket is ró az államra: a közlekedésrendészet dolgozói egyetlen év alatt közel 316 ezer esetben Forrás: Szociologicseszkije isszledovanyija 1981/3. 32