Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Turgonyi Júlia: A kereskedő is ember...

TURGONYI JÚLIA A kereskedő is ember... Afelnőtt lakosság átlagban félórát tölt vásárlással a nap 24 órájából. Életünknek nélkülözhetetlen partnere a kereskedő is. Ezért mindannyiunkat érdekel: miért van az, hogy az egyik kereskedő mindent megtesz, hogy eladjon, a másik boltban viszont úgy tesznek, mintha számukra teljesen mindegy volna, vásárolunk-e, náluk vásárolunk-e. Intézetünk munkatársai felmérést végeztek a kereskedelmi dolgozók helyzetéről.* Azt vizsgáltuk, hogyan hatottak a társadalmi változások erre a népgazdasági ágra és az ott foglalkoztatottak életére; leküzdöttük-e már azokat a zavarokat, amelyek a kereskedelem társadalmi, gazdasági funkciójának előző téves megítéléséből származtak. Milyen társadalmi rétegekből regrutálódik korunk gyorsan növekvő kereskedő foglalkozású népessége, milyen a felkészültsége, a közérzete stb. Miután a kereskedelem a szocializmus építésének szakaszaiban funkcióját illetően más és más megítélést kapott (ráadásul közel sem kedvezőt),fontosnak látjuk kiemelni: hosszú viták után elfogadottá vált a marxista közgazdaságtudományi elméletben az az álláspont, hogy a kereskedelem a szocializmus viszonyai között a társadalmi munkamegosztás elkülönülő ága. Ez az elméleti tisztázódás hozzájárult a kereskedelem korszerű fejlesztési koncepciójának kidolgozásához és realizálásához. Vizsgálatunk ennek az új felívelő periódusnak még csak kezdeti eredményeit taláihatta meg, így a biztató jelek mellett regisztrálhattuk az átmenet indokolt és indokolatlan nehézségeit, zavarait. Úgy tűnik, hogy az azóta eltelt időben megerősödtek a pozitív előjelű tendenciák. Tény viszont az is, hogy néhány kedvezőtlen jelenség szinte változatlanul tartja magát. Ez talán ma is jobban érvényes a fővárosra, mint az ország egészére. Ezért a főváros lakói gyakrabban találkoznak szélsőségekkel az üzletek állapotát, árukínálatát, a kereskedők intelligenciáját, a kiszolgálás kulturáltságát tekintve. * * Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete az 1971 decemberében folytatott empirikus adatfelvétel után, 1980-ban szociológiai tanulmánykötetet jelentetett meg „A kereskedelmi dolgozók társadalmi helyzete" címmel. A vizsgálatban a forgalomtól függő alkalmazotti kategóriának (a munkásoknak) egy százalékától kértünk és kaptunk értékelhető válaszokat. Mintánkban Budapest kereskedelmi dolgozói részarányuknak megfelelően vannak képviselve. Az utóbbi fél évszázadban — társadalmi rendszerektől szinte függetlenül — minden iparilag fejlett, illetve gyorsan fejlődő államban a kereskedelmi dolgozók között többségbe kerültek a nők. Ezt részben azzal magyarázzák, hogy a kereskedelemben lezajlott változások lehetővé tették könnyebb munkakörök kínálatát, részben azzal, hogy a nők az ipari munkához mérten szabadabbnak, kevésbé kötöttnek vélik ezt a foglalkozást, ezért szívesen vállalják. A hazai kereskedelmi foglalkozásúak között már a 30-as évek elején jelentős volt a nők aránya, s ez a tendencia tovább erősödött a felszabadulás után. Ma a magyar népgazdaságban az aktív keresők közül minden tizedik, a fővárosi aktív keresők közül minden hatodik dolgozik a kereskedelemben. Három kereskedelmi foglalkozású közül kettő nő, a fővárosban minden négy közül három. A fővárosban a pálya elnőiesedésének mértéke már meghaladja a feladatok megoldásának és a nők ésszerű védelmének optimális határát... A kereskedelemben a szak-, betanított és segédmunkási helyek több mint egyharmada a mai hiányos technikai felszereltség miatt nem felel meg a nők fizikai-fiziológiai adottságainak. A fővárosi bolti kiskereskedelem minden 100 dolgozójából 77, a vendéglátóiparban minden 100 dolgozó közül 73 nő. A két szakágazaton belül jelentősek az eltérések: az élelmiszer-kereskedelemben a 80 százalékot is meghaladja a nők aránya, viszont a műszaki-technikai cikkek árusításánál jóval az átlag alatt van. Képzettségi szintek szerint is jelentősek az eltérések. A férfiak lényegesen magasabb arányban vannak képviselve a szakmunkások között, mind a foglalkoztatottak egészében. Ez még inkább jellemző a fővárosra. A kereskedelmi dolgozók átlagéletkora 36,2 év, így valamivel idősebbek, mint a munkásság egésze (34,4 év). A fővárosi kereskedők átlagéletkora egy évvel magasabb, mint a kereskedőréteg egészéé. Az általunk megkérdezettek életkor szerinti megoszlása: 41 százalékuk 30 éven aluli; 20 százalékuk 30—39 éves; 33 száza-2