Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Turgonyi Júlia: A kereskedő is ember...

TURGONYI JÚLIA A kereskedő is ember... Afelnőtt lakosság átlagban félórát tölt vásárlással a nap 24 órájából. Életünk­nek nélkülözhetetlen partnere a ke­reskedő is. Ezért mindannyiunkat érdekel: miért van az, hogy az egyik kereskedő mindent megtesz, hogy eladjon, a másik boltban viszont úgy tesznek, mint­ha számukra teljesen mindegy volna, vásá­rolunk-e, náluk vásárolunk-e. Intézetünk munkatársai felmérést végez­tek a kereskedelmi dolgozók helyzetéről.* Azt vizsgáltuk, hogyan hatottak a társadal­mi változások erre a népgazdasági ágra és az ott foglalkoztatottak életére; leküz­döttük-e már azokat a zavarokat, amelyek a kereskedelem társadalmi, gazdasági funk­ciójának előző téves megítéléséből szár­maztak. Milyen társadalmi rétegekből reg­rutálódik korunk gyorsan növekvő keres­kedő foglalkozású népessége, milyen a fel­készültsége, a közérzete stb. Miután a kereskedelem a szocializmus építésének szakaszaiban funkcióját illetően más és más megítélést kapott (ráadásul közel sem kedvezőt),fontosnak látjuk ki­emelni: hosszú viták után elfogadottá vált a marxista közgazdaságtudományi elmélet­ben az az álláspont, hogy a kereskedelem a szocializmus viszonyai között a társa­dalmi munkamegosztás elkülönülő ága. Ez az elméleti tisztázódás hozzájárult a keres­kedelem korszerű fejlesztési koncepciójá­nak kidolgozásához és realizálásához. Vizs­gálatunk ennek az új felívelő periódusnak még csak kezdeti eredményeit taláihatta meg, így a biztató jelek mellett regisztrál­hattuk az átmenet indokolt és indokolatlan nehézségeit, zavarait. Úgy tűnik, hogy az azóta eltelt időben megerősödtek a pozitív előjelű tendenciák. Tény viszont az is, hogy néhány kedvezőtlen jelenség szinte válto­zatlanul tartja magát. Ez talán ma is job­ban érvényes a fővárosra, mint az ország egészére. Ezért a főváros lakói gyakrabban találkoznak szélsőségekkel az üzletek álla­potát, árukínálatát, a kereskedők intelli­genciáját, a kiszolgálás kulturáltságát te­kintve. * * Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete az 1971 de­cemberében folytatott empirikus adatfelvétel után, 1980-ban szociológiai tanulmánykötetet jelentetett meg „A kereskedel­mi dolgozók társadalmi helyzete" címmel. A vizsgálatban a for­galomtól függő alkalmazotti kategóriának (a munkásoknak) egy százalékától kértünk és kaptunk értékelhető válaszokat. Min­tánkban Budapest kereskedelmi dolgozói részarányuknak meg­felelően vannak képviselve. Az utóbbi fél évszázadban — társadalmi rendszerektől szinte függetlenül — min­den iparilag fejlett, illetve gyorsan fejlődő államban a kereskedelmi dolgozók között többségbe kerültek a nők. Ezt részben azzal magyarázzák, hogy a kereskedelem­ben lezajlott változások lehetővé tették könnyebb munkakörök kínálatát, részben azzal, hogy a nők az ipari munkához mér­ten szabadabbnak, kevésbé kötöttnek vélik ezt a foglalkozást, ezért szívesen vállal­ják. A hazai kereskedelmi foglalkozásúak kö­zött már a 30-as évek elején jelentős volt a nők aránya, s ez a tendencia tovább erő­södött a felszabadulás után. Ma a magyar népgazdaságban az aktív keresők közül minden tizedik, a fővárosi aktív keresők közül minden hatodik dolgozik a kereske­delemben. Három kereskedelmi foglalko­zású közül kettő nő, a fővárosban minden négy közül három. A fővárosban a pálya elnőiesedésének mértéke már meghaladja a feladatok megoldásának és a nők ésszerű védelmének optimális határát... A keres­kedelemben a szak-, betanított és segéd­munkási helyek több mint egyharmada a mai hiányos technikai felszereltség miatt nem felel meg a nők fizikai-fiziológiai adott­ságainak. A fővárosi bolti kiskereskedelem minden 100 dolgozójából 77, a vendég­látóiparban minden 100 dolgozó közül 73 nő. A két szakágazaton belül jelentősek az eltérések: az élelmiszer-kereskedelem­ben a 80 százalékot is meghaladja a nők aránya, viszont a műszaki-technikai cikkek árusításánál jóval az átlag alatt van. Kép­zettségi szintek szerint is jelentősek az el­térések. A férfiak lényegesen magasabb arányban vannak képviselve a szakmunká­sok között, mind a foglalkoztatottak egé­szében. Ez még inkább jellemző a fővárosra. A kereskedelmi dolgozók átlagéletkora 36,2 év, így valamivel idősebbek, mint a munkásság egésze (34,4 év). A fővárosi kereskedők átlagéletkora egy évvel maga­sabb, mint a kereskedőréteg egészéé. Az általunk megkérdezettek életkor sze­rinti megoszlása: 41 százalékuk 30 éven aluli; 20 százalékuk 30—39 éves; 33 száza-2

Next

/
Thumbnails
Contents