Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Bodri Ferenc: Kincsek — albumok

„iparművészet" megszokott tárgykörén és keretein. A szemet, a tapintást és a szellemet egyaránt gyönyörködteti. Jelenléte öröm, története felér egy „múltidéző utazással". A Magyar egyházi gyűjtemények kincseit reprezentáló albumnak (az egybefoglalás Dávid Katalin munkája) országos sikerű kiállítás volt az „előzménye" (Iparművészeti Múzeum — 1979/80). A kötet színes táblái szinte felfrissítik a tárlat emlékét, a rövid bevezető pedig az egyházi gyűjtemények, az egyházi művészet jelentősségét, helyzetét elemzi pár oldalon. Az esztergomi Keresztény Múzeum és más katolikus egyházi gyűjtemények reprezentáns darabjai után, a református, evangélikus, izraelita és az ortodox görögkeleti egyház kincsei láthatók a lapokon: szárnyas oltárok és ikonosztázok legszebb táblái, szobrok és a Garamszentbenedeki Úrkoporsó figurációi, kelyhek, keresztek és ereklyetartók, tálak és kupák, miseruhák és úrasztali terítők — egy-egy gazdag emlékű kultúra múzeumi értékű emlékei. Akár az egyházi kultúrák megismerésére serkentően is — a liturgikus eszközök mellett ott vannak a csendes otthoni elmélyedések tárgyai és eredményei. Évezredek miliője a barokk szobrocskákban, úrasztali kendőkön és térítőkön, akár a szédertálakon. Az Áhítat ihletése és remekművei. A Magyar Nemzeti Múzeum kincseit közszemlére bocsátó sorozatban, az érmeket, ötvösműveket, a Történelmi Képcsarnok legszebb festményeit és a török kori iparművészeti alkotásokat bemutató albumok után a Régi textiliákat (V. Ember Mária munkája), a Gótikus és reneszánsz bútorokat (Kovalovszki Júlia munkája) ismerhetjük meg az új kiadványokban, történeti elemzéssel, gazdag bibliográfiával, pontos tárgyleírással a szép képtáblák előtt. A tanulmányok a gyűjtemény története mellett a „műfaj" históriáját is bemutatják, az albumok akár szakmonográfiának tekinthetők. A középkori és reneszánsz textilművészet befogadása nálunk a díszöltözetek és egyházi ornátusok megjelenésének igényével kezdődött a 11. század körül. Gazdag szövésű selymekkel szolgált a bizánci, itáliai és szicíliai kereskedelem. A szőttesek sorából kiemelkedik Mátyás trónkárpitja, emellett a 16—17. századi magyar hímzések sora (közöttük főként a plasztikusak, ugyanígy az aranyfonállal hímzett áttört, horgolt és csomózott csipkék, utóbb a „vertek"), s nem kevésbé figyelmet érdemelnek a brokátok és szőnyegek, főként a keletiek. A tárgyszerű tanulmány gazdag történetiséggel mutatja be a gyűjtemény darabjait. Egy-egy tárgyleírás egyben jeles kultúrhistóriai összefoglalás: a periratok, végrendeletek és egyéb írott források (mellettük a tárgyak) a vizsgálat és érdeklődés számára egyként beszédesek. Az egykori bútorok sorsa a magyar történelem állandó háborúinak ismeretében elképzelhető: pusztulásuk és kallódásaik históriája egyaránt lehangoló. Hirtelen menekülés vagy végzetes beszállásolás idején nehéz menekíteni a bútorokat. Sorsuk szinte megpecsételődik egy-egy várostrom, hadjárat és zsákmányhajsza alkalmával, az ember által teremtett katasztrófák során. Legfőbb ellenségük nem az idő volt, hanem Szédertál. Fajansz, kézi festéssel, 1652, Pesaro Keresztelötál. Aranyozott ezüst, 1676. Augsburg, Sopron, Evangélikus egyház Úrasztali kanna. Ón, 1759, Tiszaőrs, Debrecen, Református Múzeum Giovanni di Bartolommeo: Krisztus a létrán a keresztre megy. Fa, tempera, 1370-es évek. Esztergom, Keresztény Múzeum (akár a középkori váraknak és városoknak) az ember formálta történelem. így aztán valóban jelentős mindaz, ami fennmaradt, s megóvó és értő múzeumi tulajdonba került. A táblákat bevezető tanulmány előbb erről a sorsszerű bútortörténetről ad számot, majd a századvég gyors meggazdagodásának pusztító és barbár hatásáról: az avatatlan és balkezes restaurálásról. Amikor egy-egy templom vagy kastély „ócska" bútorzatát „újakkal" cserélték, szemétre vagy lomtárba dobva a régieket. Lenne szomorúságra ok, de inkább a tanulságok legyenek példaadók. (A legújabb korszakok múzeumba való bútorremekeit mostanában hajigálták ki tájékozatlan tulajdonosaik.) A „sötét zugok és lomtárak mélyéről" gyönyörű darabok kerültek elő: a bártfai 26