Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

A főváros és az export Az elkövetkező időkben elsősorban a külgazdasági munka fejlődésén múlik, hogy megtartható-e Budapesten a korábban elért életszínvonal, és javíthatók-e az életkörülmények. Ennek magyarázata gazdaságunk aránylag nagymérvű részvétele a nemzetközi munkamegosztásban. Sok árut szállítunk ki és sokat hozunk be. Ma az egy lakosra számított külkereskedelmi forgalom nagyobb, mint a legtöbb szocialista országban. Ezért a további gazdasági növekedés attól függ: sikerül-e megerősíteni külpiaci helyzetünket és gyorsan igazodni a változó gazdasági feltételekhez. A legutóbbi hónapokban számos intézkedés történt a külkereskedelmi mérleg javítására, mégpedig hogy növekedjék a kivitel —főként a dollárelszámolású export. Ugyanakkor csökkenteni kívánják a behozatalt. A rendelkezések hatása közvetlenül befolyásolja a főváros életét is. A magyar ipari export felét ma is a főváros adja. Ezért a budapesti gazdaságban fontos változásokat hoznak a versenyképességet növelő kezdeményezések. Ez kedvezően hat a városi fejlesztésre. A jobban felhasználható, gazdaságosabban készült termékek előnyeit tapasztalja majd a belső piac is. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy az import csökkenése és általában a nagyobb takarékosságot szolgálóintézkedések sok új követelményt támasztanak a városházi tervezésben. Mindebből következik, hogy elengedhetetlen a „külgazdasági gondolkodás" elterjedése a városi gazdálkodásban. Vagyis: „Általánossá kell tenni 0 fegyelmezett, jó minőségű munka megkövetelését, a vállalt kötelezettségek pontos teljesítését" — amint ezt az MSZMP KB határozata kimondja. Kinek terem a szebb gyümölcs? Nagy gondja a Fővárosi Tanácsnak, hogy az új gazdasági feltételek között is megmaradjon a zöldség-, gyümölcskereskedelemben elért kínálati szint, sőt emelkedjék. Mert amikor sok tekintetben megváltozik a gazdálkodás rendje, olyan új jelenségekkel találkozunk, amelyek hatásával már számolni kell. Röviden: a jövedelmi különbségek várhatóan elmélyülnek, s ezért is két irányba tolódik el a kereslet. Mind több, szebb, értékesebb áru kell és ugyanakkor mind több olcsó, elfogadható minőségű termék. Korábban Budapesten a Zöldért boltjai hozták forgalomba a legtöbb zöldséget és gyümölcsöt. Akkor még a vállalat részesedése 70 százalékos volt. Napjainkban ez 40 százalékra csökkent. Ez a két szám is jelzi, hogy erősödik a verseny. A közhit szerint a Zöldért feladata elsősorban mennyiségi. A minőséget az őstermelők és a magánkereskedők adják. — Vajon kinek terem a szebb zöldség, a jobb gyümölcs? Csak a magánkereskedőknek? Vagy a Zöldértnek is? — Véleményem szerint mindenkinek — válaszolja Aradi Sándorné, a a Zöldért vezérigazgatója. — Az viszont tény: a termelők olykor nem tartják meg a szerződést, és a magánkereskedőknek adják el a szebb árut — magasabb áron. — A Rákóczi úton és még egy-két helyen feltűnően kiváló minőségű áru kapható a Zöldért boltjaiban. Mi ennek a magyarázata? Az idegenforgalom? — Nem. Egyszerűen itt jobb kereskedők vannak. Más kérdés, hogy a legképzettebb erőket a legnagyobb forgalmú helyekre külu|ük. De azt hiszem, ez természetes. Mert vannak jó kereskedők, sőt kiválóak, s mit tagadjam, találni nálunk gyenge dolgozókat is. — Megvan-e a feltétele, hogy a Zöldért-üzlet vezetője ne „áruelosztó hivatalnok", hanem olyan vérbeli kereskedő legyen, mint a magánboltos. — Már igen. Vállalatunk egyik legfőbb törekvése, hogy megerősítse a boltban az ösztönző érdekeltséget, az igazi kereskedői szemléletet, s ehhez megteremtse a megfelelő szervezeti feltételt is. Meggyőződésem: a boltok vezetői és eladói ma sokat tehetnek, hogy állják a versenyt, hogy elégedett legyen a vevő. — Milyen változásokra gondol? — A sok között az egyik legfontosabb: megrövidült az áruk útja. A múltban a termékek zömét a megyei Zöldért-vállalatok szállították. Ma a zöldség, gyümölcs nagyobb részét közvetlenül a termelőtől vesszük. Ennek hatása megmutatkozik a jobb minőségben. Ha pedig a termelő az árut egyenesen a boltba viszi, sokkal kedvezőbb árat is kaphat. Mód van arra is, hogy a boltvezető a zöldség vagy a gyümölcs árát akár többször is változtassa, ha úgy ítéli meg, hogy a régi áron nem adható el. Más lépéseket is tettünk, hogy megkönnyítsük a nagyobb önállóságot, a helyi kezdeményezést, a vállalkozó szellem terjedését. — Még/s, a különleges terméket a magánkereskedő árusítja... — Ezt nem mondanám. Megállapodtunk kertészekkel, hogy nagyobb mennyiségben termeljenek padlizsánt, zukkinit, patisszont s más, nálunk még kevésbé ismert zöldségfélét. Mind több árut kívánunk átvenni a fővárosi kistermelőktől is. Ezzel bővíthetjük a minőségi kínálatot. — Vagyis már nemcsak mennyiségi tennivalók várnak a vállalatra? — Egyáltalán nem. Viszont továbbra is biztosítjuk a fővárosban a kínálati állandóságot. Vagyis, hogy minden árut minden időben megtaláljon a vevő. Az őstermelő vagy csak paradicsomot termel vagy csak szőlőt. A tsz-árudában sem kapható minden. S az is látható: sok kiskereskedő a nyár elején — amikor jó ára van — tart burgonyát, később már nem, inkább paprikát vagy dinnyét árul. A Zöldért-boltban mindig kaphat majd a háziasszony burgonyát vagy hagymát, még ha árusítása nem is olyan nyereséges. S várható, hogy a jövőben is befolyásolja majd a Zöldért az árszint alakulását. — Milyen volt az idei árszint? — Tavasszal magasabbak voltak az árak a tavalyihoz viszonyítva. Az ok: késett a meleg idő. júliusban az átlag megfelelt az 1981-es szintnek, augusztusban pedig több áru olcsóbb lett. Egyebek között a káposztafélék, az őszibarack, a körte és az alma. — Hol és miben volt emelkedés? — Ott, ahol nőtt a termelési költség. Drágább a vöröshagyma, s magasabb áron adták el a paradicsomot is. — Hogyan számol a Zöldért a változó igényekkel? — Vállalatunk is több kiváló minőségű, mondjuk ki: extraárut kíván forgalomba hozni. Ez drágább lesz. De ez természetes. Ugyanakkor továbbra is tartunk majd sok olcsóbb árut. A múltban azt mondták volna, hogy ez jó üzleti fogás. Tény: ma ezt kívánja a verseny. De társadalmi feladatnak is tekintjük. Egyoldalú szemlélet A budapesti lakásépítkezés történetét és eredményeit ismertető kiállítás sok látogatót vonzott a Fővárosi Tanács kiállítótermébe. Ez érthető: ma is nagy társadalmi feszültséget okoz, hogy még százezer családnak nincs saját lakása. A fővárosban aránylag rövid idő alatt 330 ezer lakás épült. Ez mindenképpen nagy siker. A 330 ezer lakás egymillió lakosú új városnak felel meg. S ez akkor is az építés történelmi fontosságú eredménye, ha az új lakók örömébe olykor üröm is vegyült, s ha ma jól látjuk az építkezések hibáit, tévedéseit is. A jól megszervezett kiállítás elsősorban az építész szemével nézte a fejlődést. Bemutatta, hogy az építkezések hogyan változtatták meg a városképet. Feltűnően keveset foglalkozott viszont ezek társadalmi hatásával. Pedig az építőknek, tervezőknek is hasznosabb volna, ha elemeznék: milyen változást hozott a fejlődés a lakók életében. Budapesten 1929-ben a munkások 87 százaléka szoba-konyhás vagy egy helyiségből álló lakásban élt. A legutóbbi harminc évben a legtöbb új ház a munkásnegyedekben épült. Fürdőszobás, egészséges fűtésű lakások. S a fővárosi lakások zöme már kétszobás vagy ennél nagyobb. De az építkezések nagy hatással voltak az életmódra más vonatkozásban is, továbbá az életszínvonal alakulására. S ez a változás úgyszólván elsikkadt a kiállításon. Ma nemcsak lakást, házat építenek, hanem megváltoztatják a város szerkezetét. Az új negyedek tették lehetővé a városrészközpontok tervezését. A régi földszintes Óbuda városképe talán szebb, érdekesebb volt. Csak éppen nem volt gáz a lakásokban a gázgyár mellett, és nem volt víz a lakásokban ott, ahol kétezer évvel ezelőtt fürdőszobás villák álltak. Ezen ugyan még segíthetett volna a felújítás. De a nagy társadalmi kiegyenlítődés után, a hatvanas években már többe került az élet, és sokkal nehezebbek voltak az életfeltételek Óbudán, mint a Belvárosban. Az elavult földszintes külvárosban nem érte meg áruházat építeni, vagy a közlekedést fejleszteni. A tízemeletes negyedek Óbudán, Újpesten, Zuglóban, Kispesten és másutt a központokban megteremtették a beépítés megfelelő sűrűségét és ezzel annak feltételét, hogy kifizetődjék a nagy bevásárlóhelyek építése, s hogy kibontakozzék a gyorsvasúti rendszer. Az új negyedekben felújították a közmű, az egészségügy és az oktatás teljes hálózatát. De éppen Óbudán látjuk azt is, hogy a korábbi nagy fejlődés megkönnyíti és valósággal megköveteli — hiszen itt a leggazdaságosabb — a további fejlesztést. S a nagy építkezések társadalmi hatása az is, hogy ma a külső negyedekben él a lakosságnak nagyobbik fele, s a legtöbb fiatal. Ezzel mindenképpen számolni kell. Aczél Kovách Tamás 27 Városházi tudósítások