Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Gulácsy Lajos centenáriumi kiállításaa Fészek Galériában

Concerto bizzarro. 126x75 mm ßar Gigiben. 126x76 mm vett formai problémák, stíluskérdések nem érdekelték; látomásos képei lényegében mindenfajta stíluskategóriának ellentmondtak. Első művészeti inspirációját a preraffaeliták munkásságából merítette. Érzelmességük, középkorkultuszuk, a romantikusneurotikus álomvilág iránti vonzalmuk erős visszhangra talált benne. Több változatban is megfestette egyik kedves témáját, azt a Dante Gabriel Rossettitől eredeztethető, sápadt bőrű, sötétszemű, leomló hajú, merengő nőalakot, amely a szecesszió festészetének is egyik jellegzetes ábrázolási típusa lett. Periódusokra alig osztható festészete egyre szabadabbá vált mindenféle hatástól. Mikor alkotópályája végén, betegségtől megkínzottan néhány régebbi képét felszabdalta és átfestette, roppant vízióban a szürrealizmus tartalmaira is rátalált. Ha bizonyos megszorításokkal beszélhetünk is preraffaelita, rokokó, szürrealista korszakairól, ezek nem logikus következetességgel, időben világosan nem rögzíthető egymásutánisággal épültek egymásra. Festésmódja, témája, látása úgy változott, ahogyan élményeinek tartalma és intenzitása cserélődött vagy ingadozott. Egyszerre festett impresszionisztikus erdőrészietet és dekoratív, stilizált kerti jelenetet, harmonikus szépségű női alakot és démonikus lényeket megjelenítő, szorongató víziót. Már rokokó képeiben ott kísértett a szürrealista látás abszurditása, mint ahogy szürrealista képein még átsejlett a rokokó világ játszi gyönyöre. Ez a sokféleség, ez a csak üggyel-bajjal való megnevezhetőség azonban tudatos és következetes művészi szemlélet köré szerveződött. Olyan szemlélet köré — és itt szembeötlő a belső rokonság Gustav Moreau, Puvis de Chavannes, Gustav Klimt vagy Odilon Redon festészetével —, amely a képzelet teremtményét valódibb valóságnak tekinti a tapasztalhatónál, a mindennapinál, a puszta látványénál. Ennek az esztétikai hitvallásnak, s e hitvallásban fogant életműnek az összefüggésében a Fészek Galéria jubileumi Gulácsy-kiállítása teljes és hiteles. Átfogja Gulácsy képzeletének egész művészeti tartományát Na'Conxypan „kis különítményétől", azaz a mese, és fantasztikum naiv, bűbájos és bohókás megnyilvánulásaitól kezdve egészen a káprázatig. Az egyértelműségtől a többértelműségig. A karikatúraszerűen látott és értelmezett léttől a képzelete által életre hívott, delejes szuggesztivitásukban intenzíven jelenvaló gyönyörűségekig. Anélkül azonban, hogy éles határt kellene éreznünk közöttük. Végül is ebben a tágas világban ki-besétálgatnak a különböző minőségű tartományok szereplői. Éppoly meghitt természetességgel van itt jelen a Na'Conxypan-i jegyespár vagy a Na'Conxypan-i polgármester, mint a bűvös szépségű, talányos Hortenzia, a Római anya és leánya, a Bar Gigiben szinte testetlen női figurája vagy a Pásztorórák nyers testiségben összeforrott, ölelkező alakja. Hiszen Gulácsy „lelki benyomásainak skálája a végtelenbe nyúlik", és képein ők öltenek alakot, mint ahogy ezt saját maga oly érzékletesen megfogal mazta: „Reminiscenciák, dalok, káprázatok, emlékek, vibrációk, melyek az életszerűségtől néha teljesen távolállók, néha abban nyerik életüket, mivel tiszták, majd átcsapnak a legnagyobb testiségbe, lebegnek a térnélküliség elvont szférájában, hogy belehulljanak az érzékiség buja melegébe, hová egy szatirikus ordítás hatol le és egy kacaj a túllakott ajkakról." 26