Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Illyés Gyula köszöntése (Kocsis Zoltán, Lászlóffy Aladár, Szervátiusz Tibor)

A példa pátriárkája az egyszeri életet sem élvezi zavartalanul, vállalt munkája súlya alatt sziszifuszkodva, miközben szerencsés madártávlatból néha lepillantva az egészre, nevetségesen kicsinek érezheti azt a mennyiséget: a bár elvileg hozható, ható hasznot, mely még tőle függhet. Ám testszerinti elmúlásunk végig lehetővé teszi a lelki-segesvárok és lelki-világosok közötti személyes választást is az alkotónak. Annak az igazságnak a nevében is, hogy vannak a történelemnek vonulatai, vannak az idő világéletrajzában olyan sorsfordulatok, mikor a magatartás erkölcse is esztétikai szerepet kap. A soha fel nem használt készenlét tragikuma a legfájóbb, boldog lehet, akit a bevetésre soha nem kerülő seregek sorsa elkerült. A kiút végül ama „összecsukható" életmű, melyben szükség esetén dióhéjban benne van egy irodalom eszményszerinti lényege, üzenetének folytonossága. Beleveszni semmi kis részletekbe veszélyes, de elfelejteni fontos részleteket még veszélyesebb. Hát így lesz valakiből a példák egyik pátriárkája. Kolozsvár, 1982. augusztus Szervátiusz Tibor Szepesvári Sándor reprodukciói 23