Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Illyés Gyula köszöntése (Kocsis Zoltán, Lászlóffy Aladár, Szervátiusz Tibor)

Kocsis Zoltán Lászióffy Aladár: A költészet az a belső mozdulat, divatból soha ki nem vonuló lovagi torna, mely jótékony kihívással válaszol a lét bármilyen előjelű kihívására. Illyés Gyulahumánumrekordjais abból a szimultánból bontakozik ki, melyet tanító vitapartnerként folytatott végig, s folytat kortársi s jövőbeli közönsége százfejű sárkányával. Az emberiség, a nemzet, a szülőhely, a szomszédság, a család, az énünk egyaránt benne mozog ebben a világszkafanderként-páncélruhaként nehézkesen, de törvényszerűen mozgó testben, ami a Költő. Megkopogtatják ezerszer, halló, ki van ott? Mindenki nélkül meg lett volna a világ, aki utólag igazolta nélkülözhetetlenségét. Az Arisztophanészek az első általános felfegyverkezés szédületében divatba hozták a leszerelést; a Voltai re-ek szabadgondolkodni segítettek a XVIII. század európai abszolutizmusának s nem álltak be szolgálatos szürke eminenciásnak, segíteni az uralkodásban. Homérosz óta lassan s folytatólagosan ellendivattá vált a poéták pátriárkasága a szó valamennyi értelmében, s a XX. században még mindig. vagy örökre tragikus a költő helyzete, mert még a közvetlen,