Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Az élet minősége Budapesten A 8o-as évek elején a legérdekesebb és mindenkit valóban közvetlenül érintő kérdés: megtartható-e a fővárosban a hetvenes években elért életszínvonal? Tény, hogy a gazdasági feltételek ma sokkal nehezebbek, mint korábban voltak, és nem várhatók rövid időn belül kedvező változások. Sőt. Valószínű, hogy mind több gonddal kell majd szembenézni. Nemrég, amikor a Budapesti Pártbizottság a fővárosi életszínvonalról tárgyalt, a vitában felszólalók állásfoglalása az volt: meg kell őrizni a kemény, áldozatos munkával megteremtett eredményeket, s ahol csak mód van, javítani kell az itt lakók életkörülményeit. Mindez sok új feladatot ró a fővárosi és a kerületi tanácsokra. A gazdasági feltételek nehezebbek, a feladatok nőnek, ezért az új helyzet mindenütt és minden szinten nagyobb követelményt támaszt, és felelősebb munkát kíván. Az is elenged hetetlen, hogy új forrásokat vonjanak be a főváros fejlesztétébe. Ehhez pedig a szemlélet változására is szükség van. Kétségtelen, hogy a viszonylagos jövedelmi egyenlőség - sőt, olykor egyenlősdi - nem ösztönzött nagyobb teljesítményekre, új kezdeményezésekre. Egyszerűen „nem érte meg", hogy az ember kockáztasson, keresse az új, bátrabb megoldást. A tanácsok felelősei is így gondolkoztak. Túl sok volt a középszerűség, a ragaszkodás a megszokotthoz, a már bevált gyakorlathoz. És túl sok volt az elnézés, a „megértés" a hibákkal szemben. Az eredményeket csak úgy tarthatjuk, ha nagyobbak lesznek a teljesítmények. Ennek feltétele: legyenek érezhető különbségek a munka erkölcsi-anyagi elismerésében. Kiemelkedő teljesítmény kiemelt megbecsülést kapjon. A fejlődésnek ez az igazi mozgatója, s ez felel meg az elosztás szocialista elvének. A pártbizottsági vitában hangot kapott, hogy milyen káros a másodlagos jövedelmi elosztás terjedése, hála- és csúszópénzek, a borravalók formájában. Ez súlyos veszteséget okoz a lakosságnak, ezért vissza kell szorítani. A tanácsokban vagy bármely tanácsi vállalatnál pedig nem tűrhető meg semmilyen megnyilvánulása. Ha az életszínvonal átlagosan nem változik, de erősebbek lesznek a jövedelmi különbségek, akkor egyes családokban emelkednek a keresetek, másutt viszont csökkenéssel kell számolni. Ezért szükség van több olyan intézkedésre, amely lehetővé teszi, hogy a helyes gazdasági érdek ne menjen a társadalmi érdek rovására. Egyebek között el kell érni, hogy nagyobb számban legyenek olcsóbb termékek, egyszerűbb szolgáltatások. S egyes rétegeknél szükség lesz átfogóbb közösségi támogatásra is. Jobban kell segíteni a nagy családokat, hogy csökkentsék a munkától nem függő hátrányokat, hiszen nagy eltérések vannak az ugyanolyan teljesítményt adó családok életviszonyai között, ha az egyik házaspár gyermektelen, a másik három gyermeket nevel. De a gyerekeket akkor sem büntethetjük, ha szüleik teljesítménye - és így jövedelme - kisebb az átlagnál. Hasonlóan sürgető tennivaló a kis jövedelmű nyugdíjasok támogatása. Számuk több mint százezer. Gondozásuk elsősorban a család feladata. De sok köztük a magányos, aki csak a közösségre számíthat. A pártbizottsági tanácskozás azt is elemezte, hogy milyen a budapestiek életének minősége. Ezt főként az életszínvonal határozza meg. De befolyásolják az életkörülmények s az is, milyen a városi közérzet. A dolgok összefüggenek. Az élet minősége javul, ha fejlődik a közlekedés, az egészségügy vagy a kereskedelem, de akkor is, ha nyugalom, biztonság van a munkahelyen és az utcán, vagy ha kevesebb a mindennapi bosszúság. Budapesten a 8o-as évek első felében 86-92 ezer lakást kell felépíteni. Ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy javuljanak az itt lakók életkörülményei. De úgy kell megvalósítani a felújítási tervet, úgy kell fejleszteni a lakásgazdálkodást, úgy kell működtetni a városi élet minden ágazatát, hogy az most a legtöbb budapesti lakosnak a lehető legtöbbet adja. S elsősorban ott, ahol ez a leghatásosabban befolyásolja az életszínvonal alakulását. Ezért fogják össze és gyorsítják a közlekedés beruházásait a főváros északi részén s azért nyílnak új áruházak a dél-pesti negyedekben, ahol korábban lassúbb volt a fejlődés. Intézkedések készülnek, hogy a tanácsi munka szervezettebb, egyszerűbb legyen; hogy meggátolják a vevők megkárosítását; hogy nagyobb rend és biztonság legyen az utcákon a tereken; hogy javítsák a fővárosi közérzetet. Miért télen költözködünk? Minden évszak alkalmasabb volna erre. A válasz egyszerű: Budapesten az építőipar a téli hónapokban adja át a legtöbb lakást. S ez így van hosszú évek óta. Vajon törvényszerű-e az építkezés egyenetlen ritmusa? Nem úszhatjuk-e meg ezt évvégi hajrázás nélkül? - Nem törvényszerű a hajrá, az egyenetlen átadás - válaszolja dr. Nagy Ervin, a beruházás osztály főosztályvezetője. - A tanács egyik legfőbb törekvése, hogy egész évben arányos legyen a lakások építése, átadása. Reméljük, hogy 1983-ban már érezhető lesz intézkedéseink hatása. - Milyen volt az első félév? - Az építőknek az első negyedben 855 lakást kellett volna átadniuk - tanácsi beruházásban. De csak 270 lett kész. A második negyedben javult a helyzet, s ezért jobb a félév eredménye is. Háromezer-hatszáznyolcvanöt otthon épült fel. Az építők adóssága -ha a vállalást nézzük - 810 otthon. - Elég súlyos tartozás . . . - Mégis a múlt évhez képest javult a munka. Ezer lakással több készült el. S tavaly az első félévben az egész évre tervezett menynyiség 21 százaléka, az idén már 26 százaléka. - Vagyis az első félév teljesítménye: a terv negyede. Van-e mód rá, hogy december 31-ig minden lakás elkészüljön? - Az építők ígérik. A teljesítést megkönnyíti, hogy sok a befejezés előtt álló ház. De nagyok a gondok is. 1980. január 1. óta több mint tízezer építő lépett ki, ment el más vállalathoz. Pedig idén a terv is nagyobb. Állami építkezésen 7900-8200, telepszerű magánépítkezésen pedig 6400-6600 lakást kell átadni. S amíg tavaly a jövő évre átmenő műszaki készültség húszszázalékos volt, most el kell érni, hogy harmincöt százalékos legyen. Ez teszi lehetővé, hogy az új év kezdetétől egyenletesebb legyen a munka, s mind több lakásba a meleg hónapokban költözködhessenek be. Ez a megoldás gazdaságosabb is. Csökkent az építkezés költségeit, s javítja a minőséget. Kiégett fák, letarolt kertek A nagy hőségben sok fa kiégett a fővárosban. Lehangoló a kertek pusztulása is, főként az új negyedekben. A Fővárosi Kertészeti Vállalat sokat tesz, hogy mind több legyen a zöldterület, mégis temérdek a jogos panasz. Tény, hogy a kertészek nem győzik a munkát a lakók segítsége nélkül. Nincs elég dolgozó, s pénz sem jut mindenhova. Ezért halaszthatatlan a lakossági támogatás új módjainak megszervezése. Volt itt-ott kezdeményezés, de ez nem elegendő. Megoldásra vár a munka irányítása és a vállalkozók segítsége megfelelő eszközökkel. Több helyen anyagi juttatások nélkül is vállalnák a lakók a parkok locsolását, sőt az ültetést is. De ehhez fűmagot, elültethető cserjéket kérnek. Nagy vitát keltett a kertészek új szernlélete. Ha az új negyedekben a lakók ösvényt taposnak a gyepen, ezt szentesítik azzal, hogy itt építenek járdát. De kiderült, hogy egy-egy ház lakói sincsenek egy véleményen, akár tíz utat is taposnak a kapujukhoz. S vannak parkok, ahol már a terület számottevő része kő és aszfalt. Elhangzott olyan javaslat is: ahol bőven van zöldterület, legyenek félig zárt kertek, s ezek gondozását bízzák a „tulajdonos" ház lakóira. Megérdemli az ötlet, hogy megvitassák. A főváros eddig nagyon sokat fordított parkosításra, fásításra. Attól tartunk, hogy a következő időkben csökken az erre költhető pénz. De meg kell találni a módot, hogy a már elkészült parkokat megóvják, sőt - megfelelő lakossági segítséggel - folytassák a kertépítést. Ez is hozzá tartozik a budapesti élet minőségéhez. Aczél Kovách Tamás 27 Városházi tudósítások