Budapest, 1982. (20. évfolyam)
9. szám szeptember - Andor Mihály: Elszámolás Budapest általános iskolai tantermeiről
ANDOR MIHÁLY ELSZÁMOLÁS BUDAPEST ÁL TALÁh Sok mindent elárulna egy olyan statisztikai adat, amely azt venné számba, hogy az 1945 előtti években hány budapesti illetőségű 6—14 év közötti tanuló fejezte be iskoláit, mennyi nem. Bizonyára igen nagy volt a kimaradtak, lemorzsolódottak száma. Ezt azonban nem lehet pontosan megállapítani, mivel a főváros vonzáskörzete oly nagy volt, hogy a bejárókkal (vidékiekkel) kiegészült, felduzzadt tanulólétszám például 1941-ben Budapesten nagyobb volt, mint a fővárosi illetőségű 6—14 évesek száma. Nem érdektelen megvizsgálni azonban egy másik területet, amely mindmáig meghatározó módon befolyásolja az oktatás feltételeit. Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy az általános iskola megteremtése és kiterjesztése idején hogyan gazdálkodtak eleink a már rendelkezésre álló tárgyi feltételek egyik elemével: az iskolaépületekkel, illetőleg a tantermekkel. Mind ez ideig csak elszórt információk, idősebbek emlékei álltak rendelkezésre: „Itt ilyen iskola volt régen, ott pedig olyan" — mesélik. Ezek az emlékek nem helyettesíthetik a pontos számbavételt, pontos adatok híján viszont semmit sem tudhatunk az iskolákkal való gazgálkodásról. Ez a furcsának tűnő tanulmány, amelyben — a dolog természetéből következően — a jegyzetek nagyobb terjedelmet foglalnak el a szövegnél, kísérlet a történtek rekonstruálására. Vizsgálódásom első lépésénél kiderült, hogy országos körű kutatásról nem lehet szó, mert 1945 előtt nem készült országos kimutatás a tantermekről. A rendelkezésre álló statisztikai anyagból egyedül Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve tartalmaz olyan részletességgel adatokat, amelyek lehetővé teszik az összehasonlítást. Budapesten belül tovább korlátozza az összehasonlíthatóság körét, hogy a jelenlegi kerületek közül nem mindegyik tartozott a fővároshoz. Ezekről nincs adat az évkönyvben. Ezenkívül néhány régebben is meglévő kerület az 1950-es közigazgatási változások előtt kisebb volt; a hiányzó részekről sincs adat az évkönyvben. Ily módon a vizsgálat a főváros mai szerkezetéből az alábbi kerületeket vonta körébe: I. kerület II. kerület (kivéve Pesthidegkutat) III. kerület (kivéve Békásmegyert és Csillaghegyet) V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület (kivéve Albertfalvát és Budafokot) XII. kerület XIII. kerület XIV. kerület A vizsgálat kiindulópontja az utolsó olyan 1945 előtti tanév, amelyben az iskolákat még eredeti céljuknak megfelelően használták, még nem kezdődött el az iskolaépületekkel való „hadigazdálkodás". Ez a tanév az 1941/42-es. Az 1941 /42-es tanévben a 6 és 14 éves kor közöttiek 1516 népiskolai, 759 polgári iskolai és 361 gimnáziumi tanteremben1 tanultak, összesen tehát 2636 tanteremben. Első lépésben azt néztem meg, hogy mi lett ezekkel a tantermekkel az összehasonlítás másik évére, az 1980/81 -es tanévre. 1.Az 1516 népiskolai tanteremből : — 828 darab (54,6%) az általános iskolához került. — 304 darab (20,1%) átkerült a középfokú oktatáshoz2 . — 138 darabot (9,1%) lebombáztak vagy lebontottak. — 92 darab (6,1%) megszűnt, és további sorsát nem tudtam kideríteni3 . — 52 darab (3,4%) vállalaté, intézményé lett4 . — 43 darab (2,8%) átkerült a felsőoktatáshoz5 . — 29 darabot (1,9%) egyéb oktatási intézménynek adtak át (zeneiskolának, óvodának, nevelési tanácsadónak stb.)6 . — 15 darabból (1,0%) nevelőotthon lett7 . — 15 darab (1,0%) lakás lett, de ezek — lévén kisebb magániskolák — már eleve lakásnak épültek. 2. A 759 polgári iskolai tanteremből : — 450 darab (59,3%) az általános iskolához került. — 226 darab (29,8%) átkerült a középfokú oktatáshoz.8 — 48 darabot (6,3%) lebombáztak vagy lebontottak. — 11 darab (1,4%) vállalaté, intézményé lett.9 — 11 darab (1,4%) lakás lett.1 0 — 7 darab (0,9%) átkerült a felsőoktatáshoz.1 1 — 6 darab (0,8%) egyéb oktatási intézményé lett.1 2 3. Kissé bonyolultabb számba venni az összesen 722 gimnáziumi tantermet: — 495 darab (68,6%) középiskola maradt, itt tehát a 10—14 éves korosztály 248 tantermet vesztett. — 102 darab (14,1%) átkerült az általános iskolához. — 64 darabot (8,9%) a felsőoktatás kapott meg1 3 ; a veszteség fele a középfokú oktatásé, fele a 10—14 éves korosztályé. — 38 darab (5,3%) vállalaté, intézményé lett1 4 , ezen a veszteségen is osztozik az alap- és középfokú oktatás. — 23 darab (3,2%) sorsát nem tudtam kideríteni1 5 . 4. Külön meg kell említeni, hogy az általános iskola további 46 tantermet nyert még, volt líceumokat vagy kereskedelmi iskolákat kapva, amelyekbe eredetileg a 14—18 éves korosztály járt. Összegezve az adatokat azt látjuk, hogy a 6—14 éves korosztály az 1941/42-es tanév 2636 tanterméből 1380 darabot tudhat magáénak az 1980/81-es tanévben. Ehhez hozzájön 46 volt középiskolai tanterem, így összesen lesz: 1426. Tehát 1980-ra az „általános iskola" — különböző csatornákon — elvesztette az 1941/42-es tanévben rendelkezésére álló tantermeinek 45,9%-át. Ezek a változások 35 év alatt zajlottak, de a nagy átrendezés az 1940-es évek végére, az 1950-e s évek elejére esik, amikor a középfokú oktatás nagyarányú 28
