Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Kertész Péter: Mi lett Haynau kétmilliós hadisarcából?

tud újat találni és produkálni. Ebből a kettős érdeklődésből és ismeretből származik az én tudományos munkásságom eredménye. — Mondana valamit a Genizáról? — A szó maga annyit jelent, hogy elrejtés és kincs. Ha egy héber könyv — vagy korábban kézirat — elrongyolódott, használhatatatlanná vált, megőrizték, részint könyvszeretetből, részint azért, mert Isten neve előfordulhatott benne, és nem akarták profanizálni azzal, hogy elpusztítják. Általában a zsinagógákban gyűjtötték ezeket, és egy idő után eltemették. Ó-Kairóban volt egy zsinagóga, amelyet a kopt keresztényektől vásároltak a zsidók, s itt — nem tudni, miért —, nem temették el az összegyűlt iratokat. Talán azért, mert Kairó kereskedelmi átmenő állomás volt Kelet és Nyugat között, s egy archívumot alakítottak ki ebben a templomban, ahol az eredeti okiratokat vagy azok másolatát helyezték el. Több századon át gyűlt az anyag a padlástérben elzárva. Később valahogy megfeledkeztek róla. A XVIII. század végétől van híradásunk arról hogy rengeteg poros, piszkos irat halmozódik itt, aminek senki se tudja az értékét. Később szemfüles utazók vásárolgattak belőlük, így kerültek egyes kéziratok a világ nagy könyvtáraiba. A teljes felfedezés 1896-ra esett, amikor S. Schechter, a cambridge-i egyetemen a posztbiblikus irodalom professzora Angliába hozta nagy hajóládákban az egész anyagot. Hozzávetőlegesen negyedmillió kéziratot és kézirattöredéket. Ebből úgy kétszázezer Cambridge-ben van, a többi szétszóródott nagy könyvtárakba. Párizsban, Londonban, Oxfordban, New Yorkban, Cincinnatiben és Budapesten található ilyen kézirat. Kaufmann Dávid meg akarta szerezni nagy könyv- és kéziratgyűjteményéhez a kairói Genizát is, de a végeiárusításhoz érkezett, és körülbelül csak ezer darabot sikerült szereznie. A robbanásszerű felfedezés akkor következett be, amikor Schechter megtalálta a Genizában a Ben Szira könyvnek az eredetijét, illetve annak töredékét. Ezt a könyvet valamikor még a szentírás egyik könyvének tekintették. A Talmud még így idézi. Valamilyen okból később ez a héber gnóma-gyűjtemény kimaradt a Bibliából. Ben Szira — az üst fia — az időszámításunk előtti 2. században írta munkáját. Bölcs mondásokat tartalmaz, mint a Példabeszédek könyve, amely megmaradt a Biblia könyvei között. I. e. százharminc körül unokája lefordította nagyapja művét görögre, a hellenisztikus világ számára. A fordító nem tudott elég jól görögül (vagy héberül). Később a héber szöveg feledésbe merült, mint minden indexre került könyvé. A XI. században élt Nissim ben Jakob látta Kairuánban az eredeti héber szöveget utoljára. Azután csak fordításokban élvezték a Ben Szirát. Schechter felismerte a töredékben a görög fordítás eredetijét. El lehet képzelni, milyen jól meg kellett tanulnia görögül és héberül egyaránt, hogy egy töredékes lapról csalhatatlanul felismerje: ez az eredeti héber szöveg. Olyan szenzáció volt, mint 1947-ben a Holt-tenger parti tekercsek felfedezése. Nosza, mindenki nekilátott a keze alatt lévő Geniza-daraboknak, s újabb, eredeti héber lapokra bukkantak. Az ötvenes években újra átvizsgálták a cambridge-i egyetem régi épületében azokat a ládákat, amelyekben Schechter a szerinte értéktelen töredéket hagyta. A Héber Egyetem tudósainak egy csoportja ebből az ötvenes években hatalmas új gyűjteményt alakított ki ,,N. S.", „New Series", a Geniza új sorozata jelzettel. A gyűjtemény több tízezer darabból állt. Ezek között Schirmann professzor újabb lapokat talált a Ben Szirából, további részeket a már ismert kéziratokhoz. Néhány évvel ezelőtt fiatal tudósok, főleg izraeliek, átvizsgálták azokat az kéziratokat, amelyeket az előttük járók visszadobtak, mint teljesen értékteleneket, és kialakították az „A. S."-, „Additional Series"-sorozatot, az úgynevezett kiegészítő darabokat. Ezeket én Cambridge-ban immár másodszor néztem át, utoljára ez év februárjában. Kiderült, hogy az A. S.-sorozatban volt még egy lap a Ben Szirából. Én találtam rá. A Magyar Könyvszemle idei második számában jelent meg képekkel, eredeti héber szöveggel, angol nyelvű bevezető tanulmánnyal. Schechter volt az első, én voltam az utolsó, Schechtertől Scheiberig. Nem hiszem, hogy utánam még találna valaki. És most figyelj. Egy tudományos igazság elismertetése nem is olyan egyszerű, mint bárki gondolná. Amikor felfedezték a Ben Szirát, Bacher Vilmos, intézetünk halhatatlan tanára, az IMIT 1898-as Évkönyvében dolgozatot írt Egy feltá-Szemináriuhi Révész Tamás felvételei madt régi héber író címmel. Később voltak tudósok, akik azt állították, hogy ez nem az eredeti héber szöveg, csak a középkorban fordították vissza a görög fordítást héberre. Éppen ezért Bacher szükségét érezte, hogy az IMIT 1900-as Évkönyvében újabb dolgozatot írjon, A héber Szirach veszélyben címmel. Ez a vita azonban csak napjainkban dőlt el megnyugtatóan azzal, hogy feltárták Masszada végvárát. Jeruzsálem eleste után a harcosok egy része ide menekült. Három évig tartották magukat, 73-ig. Mikor a rómaiak betörtek, nem találtak élőt, csak holtat. Megkeseredett ajkukon az örömujjongás. Ez a masszadai ezer öngyilkos híres históriája, amint azt Josephus Flavius megírta. Yigael Yadin, a Héber Egyetem nagy hírű, kivételes érdemű régész-professzora Masszadában talált egy bőrtekercset, rajta néhány kolumnával, amely azonos volt a Genizában felfedezett Ben Szira szövegével. Ez pedig már 73 előtt ott volt Masszadában, tehát nem lehet hamisítvány. S ez nagyon fontos, mert a Biblia lezárása s a Misna héber törvénykönyv íratása közötti fél évezredből nincs héber irodalmi alkotásunk, legalábbis nem volt a Holt-tenger parti tekercsek felfedezéséig. Ez tehát egy tátongó űr fontos kitöltője, a héber nyelv folytonosságának roppant értékes irodalmi bizonyítéka. — Soha nem gondolt arra, hogy máshol éljen, dolgozzék, ahol — meglehet — kedvezőbb feltételek lettek volna kutatásaihoz? — Soha. Rengeteg meghívásom volt a világ számos országába, megtisztelő katedrákra, de annyira össze vagyok kötve érzelmileg Magyarországgal, hogy nem tudom elképzelni magamat másutt. Másrészt, úgy éreztem, hogy misszió fenntartanom a magyar rabbiképzőt, amely a magyar kultúrtörténetnek és a zsidó tudománynak egy darabja. — Mindig is a Kun utcában élt, a Teleki tér sarkán, újabban a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat közvetlen szomszédságában... Ön mindenki számára, aki jobban ismeri, tökéletesen világi jelenség. Nem olyan emberi eszményt, ideált személyesít meg, mint amilyent a kiemelkedő egyházi személyiségekről elképzelünk. — Azt hiszem, hogy érdeklődési körömnél, irodalmi munkásságomnál fogva engem nem egyházi embernek tekintenek elsősorban. Tudják, hogy milyen posztot töltök be, de inkább tartanak kutatónak. 19 A házi múzeum kincseiből