Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Ábrán László: Hőre keményedő, hőre lágyuló

— Ki ne találkozott volna a közúti és közvilágítási lámpaburákkal, közlekedési lámpákkal, autóbusz-irányjelző táblákkal, akkumulátoredényekkel. Sok ember kezében fordultak meg a zöldség, gyümölcs és ital szállítására szolgáló rekeszeink; a porszívó-gégecsövek. Még bútorfiókok is készülnek nálunk. — Mindezek nyilván többféle műanyagból, sokféle termelési eljárással készülnek. — Természetesen. És ha már itt kötöttünk ki — veszi át a szót Fischer Pál gazdasági igazgatóhelyettes —, szóljunk egypár szót a ..szakmáról" is. Feldolgozási tulajdonságaik szerint kétféle műanyag van: hőre keményedő és hőre lágyuló. A hőre lágyuió fajtán belül a vállalat egy új tulajdonsággal rendelkező műanyagféleséget fejlesztett ki: a hőre zsugorodó műanyagot. Termelését — a Műanyagipari Kutató Intézetben végzett alapkutatások után — 1980-ban kezdtük el. Az első évben 7 millió forint értékű ilyen termék készült, az idén viszont már 35 millió forint értékben termeltünk. — Milyen előnyei vannak a hőre zsugorodó műanyagoknak? — Az ezzel az eljárással készülő terméknél — így a kábelcsatlakozóknál vagy végelzáróknál — egyharmadára csökken a szerelési idő. Ezenkívül szilárdabbak, és élettartamuk, ellen-Akku mulátorház-készítés állóképességük is nagyobb. A termelési eljárás „főszereplője" az ország egyetlen ipari, szovjet gyártmányú elektrongyorsítója; 1979 februárjában helyeztük üzembe. Az elektronsugárzás úgy változtatja meg az anyag szerkezeti tulajdonságait, hogy kitágíthatóvá válik, és „emlékezik" eredeti méretére, amelyet hő hatására nyer vissza. Ezt a tulajdonságát használják fel kábelek összeszerelésénél. Az elektronsugárzással kezelt, kitágult csövet ráhúzzák a csatlakozás helyére, majd felmelegítik, mire az összezsugorodva rászorul a kábelra és hermetikusan szigeteli a kívánt helyet. — A hőre zsugorodó műanyaggyártás az utóbbi évek legjelentősebb találmánya a szakmában. — Kétségtelenül. De hogy a termékszerkezet-váltásra köznapibb példát is hozzunk, említsük meg az akkumulátoredényeket, hiszen 3—4 éve igyekszünk felváltani a keménygumit hőre lágyuló polipropilénnel. (Súlya fele az előbbinek, és a gyártáshoz felhasznált energiaszükséglet is kisebb.) Vagy egy másik példa: a hagyományos fékbetétek gyártásáról fokozatosan áttérünk a DON angol licenc alapján készülő fékbetétek gyártására. Jóllehet ennek hosszabb az élettartama, a hazai piacon nemigen tudtunk még figyelmet kelteni vele. Külföldön annál nagyobb az érdeklődés iránta.. . — Mivel lehet még betörni a világpiacra? — A VSZM mindenekelőtt belföldre termel, de a kivitel elől sem zárkózik el, nem zárkózhat el. Tavaly 607 ezer dollár volt a tőkés exportbevételünk. Ez mindössze egy százaléka teljes termelési értékünknek. A szocialista országokkal 514 ezer rubel értékű közvetlen árucserét bonyolítottunk le. Három fő kiviteli cikkünk: az akkumulátoredény, a hőre zsugorodó kábel és az angol licenc alapján gyártott fékbetét. Legnagyobb megrendelőnk Finnország, utána Svájc, Jugoszlávia, Szíria és Anglia következik. Kapcsolatban állunk még Ausztriával, Hollandiával, a Német Szövetségi Köztársasággal és Svédországgal is. Erre az évre 1 millió 200 ezer dollár értékű tőkés exportbevételt terveztünk. — Ha gondjaik-bajaik felől tudakozódnék, gondolom, ugyanott kötnénk ki, mint a legtöbb hazai vállalat esetében: a munkaerőhiánynál meg az anyagellátás nehézségeinél. — Mi sem vagyunk kivételek, mi is ugyanabban a közgazdasági „égövben" dolgozunk, tevékenykedünk, mint a többi vállalat. A VSZM előtt sem állnak sorba a munkára jelentkezők, sőt a létszámunk hosszú ideig évről évre csökkent. Kiváltképpen a jól képzett műszaki vezetők, műszaki értelmiségiek hagytak itt bennünket, de a karbantartók vagy éppen a gyantafőzők sorai is megritkultak. Hadd mondjak számokat is: a budapesti gyárban 1969-ben 231 téemkásunk volt, ma viszont mindössze 97-en foglalkoznak karbantartással. Az egyik legnehezebb munkahelyen, a gyantafőzőben — ahol olykor még a gázálarcot is fel kell tenni — ugyanez a helyzet. A négy üst mellett már jó ideje csak három munkás szorgoskodik. Más kérdés, hogy a Béke bronzkoszorús brigád „védnökséget" vállalt a negyedik üst felett, s ezért minden tagja havi 300 forint bérpótlékban részesül. Vállalatunk teljes létszáma — beleértve a vidéki gyárakat is — ma 2 300 körül mozog. — Miben látják a létszámcsökkenés legfőbb okát? — Elsősorban az alacsony bérszínvonalban. Az utolsó előtti helyen állunk ebből a szempontból a tizenhárom vállalatot öszszefogó Vegyipari Egyesülésben. A budapesti gyárban tavaly 52 ezer 224, Kisvárdán ennél is alacsonyabb, 42 ezer 679 forint volt az átlagos bérszínvonal. Sajnos, elmaradtunk a műanyaggyártással foglalkozó más üzemek mögött. Egészen az 1980-as esztendő utolsó napjáig ugyanis a Kohó- és Gépipari Minisztérium erősáramú alágazatához tartoztunk. És beértük azzal, hogy lépést tudunk tartani velük. Közben pedig a bérfejlesztés terén jó néhány fej hosszal elénk vágott a többi műanyagfeldolgozó vállalat. De létszámgondjainknak más oka is van: Irányító központ