Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Ábrán László: Hőre keményedő, hőre lágyuló

ÁBRÁN LÁSZLÓ Hőre keményedő, hőre lágyuló Vannak gyárak, nagyüzemek, amelyekkel úgy vagyunk, mint a csöndes szavú, háttérbe húzódó családtagokkal: magától értetődőnek tekintjük létüket, anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítanánk rájuk. Mindazonáltal tudjuk: nélkülözhetetlenek számunkra. Ha leállnának, megállna az élet. Ilyen nagyüzem a VSZM, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár, amely csaknem egyidős a villamos áram felfedezésével, illetve annak ipari és háztartási célokra való felhasználásával. Jogelődjét két kisiparos, bizonyos Percy és Schacherer alapította, 1883. december 21-én a józsefvárosi Szigony utcában. Kezdetben szigetelt villamosipari huzalok és vezetékek kerültek ki a kis üzemből. — Ha már ilyen közel járunk az alapítás 100. évfordulójához, idézzük fel röviden a gyár történetét. .. Nem a műsort nézi Szőcs Gyula műszaki igazgatóhelyettes: — Az üzem, nem egészen két évtizeddel a felavatása után, 1901. január 4-én részvénytársasággá alakult. Felvette a Magyar Kábelgyár nevet, s átköltözött Budára, a Fehérvári út végére, ahonnan azóta sem tágított. A két világháború között fokról fokra bővítette termelését: 1929—30-ban már hőre keményedő műanyag termékek (bakelitgyártmányok) is kerültek ki innen. 1952-ben államosították a gyárat. Ekkor kezdett nagyvállalattá fejlődni. Történetének negyedik, máig tartó szakaszát 1964-től számítjuk. Ebben az időben két vidéki telephellyel gyarapodtunk, a kiskunfélegyházival és a kisvárdaival. — Az eddigiekből is kiviláglik: az üzemben — a kezdetektől napjainkig — sokféle terméket gyártottak. Negyvenöt után gyakran hajtottak végre „profilmódosítást". Hogyan alakult, változott a termékszerkezet? — Ez a gyakori — ha egyáltalán annak mondható — termékszerkezet-változtatás mindenkor a rugalmasság jele volt: alkalmazkodtunk a körülményekhez, a piaci feltételekhez, az új termelési eljárásokhoz. Igazságtalanok lennénk magunkhoz, ha úgy mondanánk: ebbe is, abba is belekaptunk. A második világháború után felvállaltuk a műanyaggyártás szinte minden fajtáját, a teljes skálát. 1936 és 1976 között például a zenerajongók, ha netán tönkrement a lemezük, bennünket emlegethettek, mert Magyarországon egyedül mi készítettünk hanglemezeket. Zárójelbenszólva: nem mentektönkre olyan hamar. Aki a használtcikkpiacon körülnéz a háború előtti régiségek között, meggyőződhet erről. Rövid ideig, 1964-től 1972-Gyantaöntés ig a gyár elégítette ki a lakkfestékigényeket is. A kábelgyártást 1979-ben „vették ki" a kezünkből.. . — Nehéz dolga lenne tehát annak az ipartörténésznek, aki a gyártörténet részletes feldolgozására vállalkozna. De térjünk viszsza ahhoz a kérdéshez, melyet már részben érintettünk: mik a VSZM jellegzetes termékei? — Elsősorban az erősáramú ipart, valamint a jármű- és építőipart látjuk el műanyag félkész és késztermékekkel. De kérkedés nélkül mondhatom, szinte minden iparágban nélkülözhetetlenek vagyunk. Ma már alig képzelhető el ipari termék műanyag alkatrész nélkül. További specialitásunk: nagy mennyiségben tervezünk és gyártunk mú'anyagfeldolgozó szerszámokat. — Készítményeik ismertek a mindennapi életben is? 5