Budapest, 1982. (20. évfolyam)
8. szám augusztus - A. Czétényi Piroska dr.: Elszámolás a Haverland-felvonókról
Jobb, gyorsabb közlekedés =lépcsőzetes munkakezdés Forgalomfejlesztési törekvések a BKV-nál Az a törekvés, hogy a gazdasági élet minden területén a lehető legjobban használják fel a rendelkezésre álló eszközöket, érvényes a közlekedés vonatkozásában is. Fáradoznak ezen a Budapesti Közlekedési Vállalat fejlesztésiszervezési szakemberei is. Munkájukról, legfontosabb feladataikról és legnagyobb problémáikról beszélgettünk Hittel Pállal, a forgalomfejlesztési osztály vezetőjével. — Sokaknak az az álláspontja, hogy fővárosunk tömegközlekedését pusztán mennyiségi mutatók növelésével — tehát még több autóbusz, villamos stb. üzembe állításával — nem lehet egyértelműen javítani. Egyetért ön ezzel? — Igen. Korábbi vizsgálataink során kimutattuk, hogy az úgynevezett közlekedési csúcs reggel 6 és 8 óra között négy „hullámban" zajlik. Ezekben a jellemző negyedórás időszakokban jármüveink zsúfoltsága elérte a kritikus határt. Hogyan lehetett volna ezen segíteni? Az egyik megoldás: ha növeljük a járműparkunk létszámát, mégpedig az utazási igényeknek megfelelően. Tömegközlekedésünk eszközállománya jelenleg mintegy 10 milliárd forint. Ebből érzékelhető, hogy milyen hatalmas beruházással járna már néhány százalékos kapacitásbővítés is. Emellett növekedne az üzemben tartásra, a javításra fordítandó költség és a létszámigény is. Egyébként sem volna ésszerű kapacitásunkat a kiugró terhelésű időszakokra méretezni. Könnyen belátható, hogy a „csúcsok" elmúltával a kihasználtság meredeken csökkenő tendenciát mutatna, emiatt vagy vesztegelnének vagy „üresen" szaladgálnak járműveink. Ezt a luxust azonban nem engedhetjük meg magunknak. — így tehát egy másik utat kellett választanunk. Megpróbáltuk a csúcsidőszakon belül az adott utazási igényt egyenletesebbé tenni, megszüntetni a kiugrásokat. Ennek módja volt a lépcsőzetes munkakezdések kialakítása, amivel elérhettük, hogy az utazások időbeni megoszlása igazodjék a munkakezdések kialakított megoszlásához. Véleményem szerint tehát a hatékony forgalomszervezés is meghozta a számunkra ugyanazt az eredményt, amit máskülönben csak jelentős anyagi ráfordításokkal — extenzív fejlesztéssel — érhettünk volna el. — Hallhatnánk valamit a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésének körülményeinkről, az elért eredményekről ? — A lépcsőzetes munkakezdés bevezetése előtt a reggeli munkakezdések az egész fővárosban általában néhány időpontra — 60 0 , 7TM, 73 0 és 80 0 5ra - koncentrálódtak. Ez szükségszerűen az utazási igények időbeni egyenlőtlenségét okozta, ami miatt aztán egyenetlen volt a járművek terhelése. Ezt felismerve, a Gazdasági Bizottság elrendelte, hogy a fővárosi vállalatok, szövetkezetek, oktatási és egyéb intézmények (ahol 50 dolgozónál nagyobb a létszám) a lehetőség szerint változtassanak a munkakezdés időpontján. 1972 őszétől 1973 nyaráig az egész fővárosban bevezették a lépcsőzetes munkakezdést. Ez 840 vállalat és oktatási intézmény mintegy 300 000 dolgozóját, illetve tanulóját érintette. Az intézkedés hatásának vizsgálata érdekében utasszámlálásokat végeztünk. Megállapítottuk, hogy a kritikus negyedórákban csökkent tömegközlekedési eszközeink megterhelése területi és időbeli megoszlásban egyaránt. A főútvonalakon például átlagosan 15—20 százalékkal mérséklődött a zsúfoltság. Ha ezt az eredményt a kapacitás bővítésével igyekeztünk volna megoldani, az a naponta forgalomban lévő több mint háromezer kocsiból álló járműparkunk nagy mértékű növelését jelentette volna. Ezt a többletet csak néhány negyedórán keresztül tudtuk volna gazdaságosan kihasználni az utazási színvonal javítására. — Milyen intézkedéseket tettek az elért eredmények megőrzése érdekében? — Problémát okozott számunkra, hogy nem kaptunk tájékoztatást a vállalatoktól az időközben bekövetkezett munkarendi változásokról, illetőleg az újonnan létesített vagy megszüntetett telephelyek adatairól. Ezért 1976-77-ben átfogó egyeztetést végeztünk, amelynek keretében megtörtént a lépcsőzetes munkakezdés első, teljes körű, komplex felülvizsgálata a fővárosban. Ekkor megállapítottuk, hogy 300 vállalat önkényesen megváltoztatta a számára kötelezően előírt kezdési időt, továbbá 400 olyan telephely létesült időközben; mely elmulasztotta munkarendjének kötelező egyeztetését. 1981-ben — okulva a tapasztalatokból — újabb komplex ellenőrzést végeztünk. Ekkor bekértük valamennyi 50 főnél több dolgozót foglalkoztató üzem szükséges munkarendi adatait. 44
