Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Balázs István: Harc a vörös sivataggal

BALÁZS ISTVÁN Han a vörös sivataggal TUDÓSÍTÁS AJKÁRÓL — Egy város roppant bonyolult szervezet.. . — Karai Antal, Ajka településcsoport általános rendezési terv programjának vezető tervezője mintegy mottóként tűzte beszélgetésünk elejére e mondatot a városi tervezőintézet székházában. — Merre terjeszkedjék a város, hová épüljön egy üzem, hová a temető, a szennyvíztisztító telep, milyen legyen a város kapcsolata a környező településekkel — ez mind, mind olyan kérdés, ami a szempontok és lehetőségek ezernyi variációjának elemzését, rendezését kívánja. Én mindig az őstörténettel kezdem a vizsgálódást. Ajka esetében ez a krétakort jelentette. Ebben az időszakban alakultak ki az itteni szénmezők, amikre a mai bányászat is épül, s mely kor ősnövényzete még a jövő számára is tartogat feltárandó szénkészleteket, néhol egy helyen a bauxittal, a környék másik jelentős ásványkincsével. Az ajkai szenet 1865 óta bányásszák, a hőerőmű az 1940-es évek elején épült fel, nagyjából egy időben az energiaigényes timföldgyárral és alumíniumkohóval. Ajka — 1959-ben kapta meg a városi rangot — sokszektorú, dinamikusan növekvő ipari központtá vált. Üveggyára több mint százéves múltra tekinthet vissza, szépen csiszolt poharait, kelyheit, tálait zömmel Nyugatra exportálják. A VIDEOTON helyi üzeme szintén a „nagyok" közé számít, 1962 óta gyártanak itt rádió- és tévéalkatrészeket. A város alig harmincezres lélekszámával ma negyvenharmadik a sorban, de néhány év, és megelőzheti a ma még előtte álló Pápát vagy Komlót. Ha a város építését-mű köd tetemet már roppant bonyolultnak mondottuk, hogyan fogalmazhatnánk meg lakóinak véleményét, hozzáfűződő érzelmeit? Egy bizonyos: másként vélekednek városunkról az ősajkaiak, másként a mintegy kétezer településről ideszármazott — az ipar által idevonzott — jövevények. (Hiszen az élethelyzetek sok-sok variációja — családi boldogság vagy boldogtalanság, szakmai siker vagy sikertelenség — ugyancsak alakít a lakóhelyhez kötödő érzelmeken.) Vannak persze tényezők, melyek elősegíthetik vagy éppen lehetetlenné tehetik, hogy szeressék városukat az ott Reklámtábla az 1930-as évekből lakók. Épül-e elég lakás! Milyenek ezek a lakások. Van-e elég üzlet, jó út, óvoda, iskola, szórakozási lehetőség? Szép-e a város? Kezdjük talán az utóbbi kérdés bogozgatásával. Ajkáról is hallottam, hogy unalmas falanszter. Jómagam igazabbnak vélem, hogy a gyors növekedés aránytévesztései, érdességei dacára végül is kedves, szerethető településsé épült, vezetői ügyesen élnek a városkozmetika rafinériájával. A várostervező Karai Antal említette: amikor Ap<a történetét tanulmányozta, a németek és szlovákok betelepülése résznél eszébe ötlött, milyen jó is volna, ha az új építkezések stílusa emlékeztetne valamelyest e nemzetiségek múltjára, jelenlétére is. Aztán arra is gondolt — a Bakony övezi a várost —, hogy a magastetős építkezés milyen szépen illene a hegyvidéki környezetbe. De a veszprémi házgyár profilja adva volt, úgyhogy nem került sor érdemi tárgyalásra. . . Panelekből épült hát Ajka — jócskán jutott ide is az annyit szapult tízemeletesekből —, ám a városban mégis kellemes a séta, hála az ügyes kozmetikának. Ha felkapaszkodunk a város valamelyik dombjára, például a tósoki emelkedőre vagy a temető fölé, sík falakba, az erőművi és timföldgyári kémények oszlopaiba vagy a meddőhányók szürkeségébe ütközik a tekintetünk. Egy szinttel lejjebbről azonban — valamelyik panelház tetejéről vagy a tanácsháza ablakaiból — már lakályosabb a kép. Gyepes felé, az Y alakú modern kórházépület és a panelházak között csónakázótó tükre csillog. Gyaloghidak vezetnek kis szigetére, a népszerű Tó vendéglőhöz, a víz körüli sétányok szépen gondozott parkban kanyarognak. (Pár esztendeje csúf, vizenyős terület volt még.) Kedves dombocska emeli a frissen tatarozott evangélikus és reformá-A városközpont A szerző felvételei 28