Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Két személyi hír Felmentették tisztségéből — nyugállományba vonulása miatt — Takáts Istvánt, a II. kerületi Tanács elnökét. Érdemei elismeréséül az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Takáts Istvánnak. A II. kerületi Tanács elnökének Zavagyi Lajost, az MSZMP II. kerületi pártbizottságának titkárát választották meg. Mit ér az ember, ha kereskedő? A fővárosi kereskedelem helyzetét vitatta meg nemrég Békési László elnökletével a Budapesti Pártbizottság várospolitikai bizottsága. A beszámolót Nyíró Rózsa, a Fővárosi Tanácsnak a kereskedelmet felügyelő elnökhelyettese készítette. * Még a tanácskozás előtt megkérdeztem Pethes Lászlót, a Corvin Áruház igazgatóját: — Mit ér az ember nálunk, ha kereskedő? — Ha arra gondol, hogy milyen a kereskedő társadalmi megbecsülése, nos, azt kell válaszolnom: nem ijiegfelelő — mondja az igazgató. — Messze elmarad társadalmi jelentősége mögött. — Kevés a kereset? — Nehéz a munka a kereskedelemben, nagyon fárasztó. Gyakran egy perc megállás sincs. A felelősség is nagy. És itt emberekkel kell bánni. Ha összehasonlítjuk, milyen feltételek vannak sok irodai, sőt, gyári munkahelyen, s milyen körülmények vannak nálunk, valljuk be, a keresetek nem tükrözik a különbséget. Sőt... Ezért mennek el sokan. Áruházunkban kevesen maradtak a régi dolgozók közül. — S ha úgy kérdem: mit ér az ember, ha jó kereskedő? — Ez is régi bánatunk. Nincs mód, hogy megfelelő különbséget tegyünk a kiváló és gyenge dolgozók között. Nemegyszer még kigúnyolják az igyekvő eladót: „Mit töröd magad pár forintért?" Ez is összefügg azzal, hogy kevés az ember. — Véleménye szerint mi a legsürgősebb feladat? — Javítani kell a személyi összetételt. Jobb erők nélkül nem lehet jobb munkát végezni. — Hogyan lehet ezt megoldani? — Minden pesti lakos vevő is. Ezért a kereskedelem naponta befolyásolja a város közérzetét, hangulatát. Fejezze ki ezt a kereskedelem társadalmi megbecsülése — anyagiakban és erkölcsiekben. * A munkabizottsági vitában is ez volt az egyik legfontosabb gondolat: megnőtt a kereskedelem szerepe életünkben, ezért szemléleti változást kell elérni, és nagyobb társadalmi megbecsülésben kell részesíteni a kereskedőket. A fővárosi kereskedelem ma is kiemelkedő helyet foglal el az országos forgalomban. Itt lakik az ország lakosságának egyötöde, de a budapesti áruházak, boltok bevétele az országosnak több mint 26 százaléka. A fejlesztésben számolni kell azzal, hogy a jövőben is a főváros lesz az ország legnagyobb bevásárlóhelye. Öt év alatt a budapesti áruházak, boltok területének bővülése csak 120 ezer négyzetméter volt a tervezett 200 ezer négyzetméter helyett. Ez súlyos lemaradás. Viszont a Lágymányoson, Óbudán és az Örs vezér téren az új, nagy bevásárlóhelyek kedvezően hatottak a forgalom alakulására. A következő időszakban újabb 120 ezer négyzetméter alapterülettel kívánják növelni a hálózatot. Elsősorban az új negyedekben nyílik sok élelmiszerbolt. A korlátozott építkezési lehetőségek miatt előtérbe kerül a belső források jobb kihasználása. Nagyobb erőt kell fordítani gépesítésre, korszerűbb szervezésre. Változások lesznek a fogyasztásban is. Várhatóan nő a 6—14 éves korúak, és a nyugdíjasok aránya. Ennek megfelelően kell változtatni a kínálaton. Különösen fontos — hangsúlyozták a tanácskozáson —, hogy több olcsóbb, de jó minőségű áru kerüljön forgalomba. A legutóbbi időben emelkedett a szerződéses és a bérbe adott vendéglők, boltok száma. A meghirdetett vendéglátóhelyek gyorsan elkeltek. Élelmiszerboltok kezelését jóval kevesebben vállalták. Oka:ezen a területen nem vonzó, nem csábító az érdekeltségi rendszer. Minél többféle és minél több bolt van egy-egy területen, annál élénkebb a verseny. A verseny pedig gazdagítja a kínálatot, és kedvezően befolyásolja — a vevő szemszögéből — az árak alakulását. Egyenetlen a boltok elosztása, a belső kerületekben a boltok száma többszöröse a külső kerületekének. Nagy eltérések vannak az árak, különösen a zöldség- és gyümölcsárak között. Ezen változtatni kell. Ma a külső negyedekben a főváros lakóinak 55 százaléka él. Itt van a legtöbb fiatal, és jelentősen megnőtt az itt lakók vásárlóereje. Ezért a legtöbb áruházat a munkáskerületekben építik fel: Pesterzsébeten, Kispesten, Újpalotán. Sok kisboltra is szükség van itt. A legnagyobb gond, hogy kevés a dolgozó a kereskedelemben. Erős a vándorlás: egy év alatt a dolgozók egyharmada kicserélődött a tanácsi kiskereskedelemben. Csökkent a nyugdíjasok száma is. Újabb és újabb boltok, áruházak nyílnak, de nincs elég munkaerő hogy a meglevő lehetőségeket jól kihasználhassák. Ma sokkal több időt töltünk el vásárlással mint valaha. Ennek magyarázata főként az, hogy többet vásárolunk, de megnőtt az elveszett percek, órák száma is A cipőboltban csak másodpercek jutnak egy vevőre, az élelmiszer-áruházban pedig hoszszú sorok állnak a pultok és pénztárak előtt. Ezért az egyik legsürgősebb tennivaló a létszám növelése. A gondok enyhíthetők a szerződéses rendszer kiterjesztésével. De csak enyhíthetők. A tanácskozás állásfoglalása több, fontos új intézkedést ajánl. A budapesti kereskedelem állja a nemzetközi összehasonlítást — állapította meg a munkabizottság. Bővült a kínálat, meggyorsult a legkorszerűbb felszerelések, eladási módok elterjesztése. Most, amikor nehezebbek a gazdasági feltételek, a legfontosabb feladat az elért színvonal megtartása, s ahol csak mód van rá, emelése. Szükséges, hogy térben és időben, mennyiségben és minőségben a változó igényeknek megfelelő kínálatot találjon a vevő. Ehhez a legnagyobb lehetőség a kereskedelemben a minőségi váltás. A vállalatok kívánják meg: szállítson jobb árut az ipar, a mezőgazdaság. Mindenütt és minden szinten követeljenek jobb munkát, de részesítsék nagyobb megbecsülésben a jobb dolgozót. Eredmények és új feszültségek Tavaly folytatódott a főváros nagyarányú fejlesztése, ám sok a gond, és újabb feszültségek is keletkeztek — állapította meg a Fővárosi Tanács, amikor nemrég megvitatta az 1981. évi munkáról szóló beszámolót. Budapesten egy év alatt 17 ezer lakást adtak át. Ennek hatvan százaléka állami beruházásban készült. Jelentősen gyorsult a telepszerű magánerős lakások építése. Sajnos a tervezett családi házak nem készültek el mind. Általános tapasztalat, hogy az építési igények nagyobbak, mint a lehetőségek. Bár sok vidéki cég vállalt Pesten munkát, még sem sikerült megteremteni az építési piac egyensúlyát. Nem kedvez ennek az érdekeltségi rendszer. Ma nem a leggazdaságosabb megbízatás lakást építeni. Elmaradt a szakipar fejlesztése. Ezért is egyenetlen a lakások átadása. A tavai/ épült lakások közül minden negyedik csak decemberben készült el. A helyzet nemhogy javult volna, még tovább romlott. Az év végi hajrá a fő oka annak, hogy sok a panasz a minőségre. A Fővárosi Tanács nagy erőt fordított lakásfelújításra. A tervnek megfelelően tízezer lakást újítottak fel. A tervezettnél gyorsabb volt a korszerűsítés. Sokatmondó szám az is: egy év alatt a bérlők 500 ezer hibát jelentettek be. A bölcsődei férőhelyek számát nem sikerült a tervezett arányban növelni. Az óvodákat sem építették mind fel. Ezt az is magyarázza, hogy előnyben részesítették az iskolai tantermek építését. Az óvodai zsúfoltság mégis csökkent valamelyest. Kivétel Óbuda és Kispest, ahol lakásokat is be kellett rendezni óvodának. Több mint kétszáz tanterem készült el, de ez is kevés. A különféle szervezési intézkedések ellenére kedvezőtlenek az új negyedekben az oktatási feltételek. Pedig a tanulók száma emelkedik. Sajnálatos, hogy az építők nem tartják meg a jóváhagyott határidőt, s a minőség sem megfelelő. Az egészségügy legnagyobb beruházása az óbudai Margit-kórház bővítése volt. Az ágyak száma itt több mint háromszázzal nőtt. A következő időben folytatódik a Margit-kórház megújítása. Továbbra is kiemelt feladat a közlekedés fejlesztése. Az új metróvonal legfontosabb hatása, hogy megjavult a kapcsolat Dél-Pest, a Belváros és az észak-pesti ipari negyedek között. Tervszerűen halad a Flórián tér rendezése, az Árpád-híd bővítése, az új negyedek bekapcsolása a tömegközlekedés rendszerébe. Tavaly 250 új busz került forgalomba. A közművesítés fejlesztésének célja, hogy kiegyenlítődjenek az életfeltételek, a város régi és új negyedei között. Ennek egyik fontos eredménye például, hogy minden száz budapesti lakás közül kilencvenötbe eljut a hálózati ivóvíz. Aczél Kovách Tamás 27 Városházi tudósítások