Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Benda Gyula—Sebők Magda: 430 ezer lakás terhe

430 ezer le Beszélgetés Korda Árpáddal, az Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság vezetőjével meg, eddig 48 százalékát hoztuk rendbe. Ebben a tervidőszakban még 1 millió 500 ezer négyzetméter készül el. 35 százalék marad a VII. és VIII. ötéves tervre. El lehet képzelni, mennyi tető fog még addig meghibásodni —sajnos. — Gyakran mondják az Ingatlankezelő Vállalatról, hogy nem kezel igazán. Az épületek karbantartása csak a lakhatóságot veszélyeztető hibák (csőtörés, beázás stb.) gyors elhárítására szorítkozik, a felújítás pedig csak a homlokzatok, a külső felületek tatarozására. Általában csak az épület lakófunkcióját ítélik fontosnak, esztétikai, városképi értékeit nem. — Bármennyire elégedetlenek vagyunk is az ingatlankezelési munkával, biztos, hogy sokkal türelmesebbnek kéne lennünk, mert ilyen túlfűtött légkörben, amelyben vagyunk és vannak, a lakók is — nagyon sokszor jogosan —, nem lehet jó munkát végezni. Azok az emberek ugyanis, akik ezen a területen dolgoznak és igényesek, műveltek — itt most a szakmai műveltségre gondolok —, elmennek tőlünk, ha állandóan szidjuk őket. Csak korbáccsal nem lehet eredményt elérni. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha az újságírók amellett, hogy reálisan feltárják a helyzetet, valamiképpen segítenék is az IKV dolgozóit abban, hogy föl tudjanak nőni ahhoz a rendkívül nagy feladathoz, amely rájuk vár. Azt is tudni kell, hogy nem csak az Ingatlankezelő Vállalaton múlott, hogy ilyen állapotba jutott Budapest Belvárosa. — Várható-e alapvető változás az ingatlankezelés módjában? — Ma már komplex épületfelújításról beszélünk. A legkevesebb, amit elvégzünk a felújítandó épületben — az állagától függően: a tetőtér és a homlokzat felújítása, a bádogosmunkákkal együtt; a kapualjak, belső udvarok, lépcsőházak, fő ellátóvezetékek rendbehozása és az aládúcolások megszüntetése. Ha szükséges, a lakásokat is felújítjuk és komfortosítjuk. A komplex felújítás egyúttal azt is jelenti, hogy nem egy-egy épületet, hanem tömböket, egész városrészeket szeretnénk rehabilitálni. Gondot fordítunk a zöldterületekre, parkolókra, tehát az ellátási, sőt, a városképi funkciót is szem előtt tartjuk. A foghíjakat beépítjük, mégpedig a hagyományos városképbe jól illeszkedő épületekkel, s csak azt bontjuk el, amit feltétlenül szükséges. Az ilyen típusú felújítás a múlt évben kezdődött Budapesten, és biztos vagyok benne, hogy a következő tervidőszakokban már ez lesz a jellemző. Persze, azért nem helyes elítélni az elmúlt években végzett sortatarozásokat sem, mert az is az épületek megóvása érdekében történt, s csak másodsorban esztétikai okokból. Az, hogy egységes utcaképet nyertünk, jó dolog, de hogy a homlokzatokon, tetőkön a tatarozással együtt elkészültek például azok a bádogosmunkák is, amelyek nem engedték tovább romlani az épületek állagát — hiszen a házak legnagyobb ellensége a víz, az eső, hó —, az sem csekélység. Persze, ezen túl kellett lépni. — A megújulás igénye ösztönözte-e az IKV-t arra, hogy az ingatlankezelés számos gondja mellé felvállalja a rehabilitáció tervezésének és kivitelezésének irányítását? — Hogy a körülmények olyanok legyenek, amilyeneket elképzeltünk, hogy a leromlott városrészeket megmentsük, és ott a mai igényeknek megfelelő életfeltételeket biztosítsunk, ehhez ma már nem elegendő egy-egy házat rendbe hozni, ez nem visz messzire. Csak az lehet hatékony, ha egy-egy városrészt mindenestül rendbe teszünk, és így haladunk tovább lépésről lépésre, városrészről város— Címlapunkon robusztus, IKV-trikós férfi roskadozik egy konzol alatt. Az Ingatlankezelő Vállalatot jelképezi. Mekkora teher nehezedik fővárosunk Atlaszának vállára? — Az ország 760 ezer állami lakásának 57 százaléka (430 ezer) van Budapesten. Jelenleg ennyit kezelünk. Ez a szám a lakásvagyon gyarapodásával szüntelenül nő. A vidéki helységekállami lakásainak 27 százaléka épült 1950 előtt. Budapesten 73 százalék ez az arány. Ennyire elöregedett a fővárosi lakásállomány. A budapesti állami lakások egyharmadát 1945 óta nem újították föl. Vidéken csak 14 százalék szorul ilyen kategóriában felújításra, ezért ott ebben a tervidőszakban minden olyan lakást rendbe tudnak hozni, amelyre eddig nem került sor. Mi, sajnos, sokkal nehezebb helyzetben vagyunk. Az elmaradás megszüntetése — mintegy 125 ezer lakás fölújítása — csak több ötéves tervidőszak alatt lehetséges; a VI. ötéves tervben csak mintegy negyedét (30—33 ezer lakás) tudjuk pótolni. Pedig minden eddiginél gyorsabb ütemben végezzük ezt a munkát. Az épületek előre kiszámítható kopása, amortizációja miatt 6—6 és fél ezer teljes és 10—11 ezer részleges lakásfelújítás esedékes a VI. ötéves tervben. Összesen mintegy 50—51 ezer lakás születik újjá. — Elsősorban a pesti belső kerületek problémái súlyosak, különösen a VI., VII., VIII. és IX. kerületé, ahol a budapesti lakások egyharmada, 140— 150 ezer lakás van. Életkoruk száz év körüli. A fővárosban a lakások 64 százaléka épült 1900 előtt, a Belvárosban 95 százalékuk. S nemcsak az épületek szerkezete és komforthiánya okoz gondot. A belső vezetékek (víz, villany, fűtés) is nagyon elhasználódtak. Bármelyik épülethez nyúlunk hozzá a Belvárosban, végeláthatatlan munkával találjuk magunkat szemben. — Melyek a legsürgősebb tennivalók? Hol tudnak érzékelhető eredményről számot adni? — Hallatlanul sok az aládúcolt épület. Budapest összes függőfolyosójának 10 százaléka van így megerősítve. Ez önmagában nem volna olyan nagyon nagy szám, mindössze 90 ezer négyzetméter, de mivel a Belvárosban koncentrálódik, nagyon nyomasztó. Az 1981-es év volt az első, amikor az aládúcolt függőfolyosók száma nem növekedett tovább. Ez annak köszönhető, hogy rendbehozásukra sikerült új szervezési és technológiai megoldásokat találni. Ugyanezt tudom elmondani a 140 ezer négyzetméternyi födém aládúcolásáról is. Ha a kettőt együtt, tehát a teljes 230 ezer négyzetmétert ki akarnánk cserélni, több mint nyolcmilliárd forintra volna szükségünk. Sem ennyi pénzünk, sem ennyi kapacitásunk nincs. Egyelőre pénzügyi tárgyalásokat folytatunk különböző állami szervekkel, és terveket készítünk arra, hogy körülbelül mikorra lehetne ennek a munkának a végére érni. Az biztos, hogy a VI. ötéves tervben nem. — A fűtő és más gépészeti berendezések helyzete legalább ennyire lehangoló. Az ilyen berendezések száma az állami lakóépületekben meghaladja az 1600-at. A IV. és V. ötéves tervben összesen 480-at tudtunk felújítani. Három és fél milliárd forintra, no meg kapacitásra lenne szükség ahhoz, hogy a hátralevő munkát elvégezhessük. — A felvonókkal állunk a legjobban. A fejlesztések ezen a téren hatékonyak voltak. A VI. ötéves terv végére minden liftet föl fognak újítani, illetve ahol kell, kicserélik. Irt már látjuk a probléma megoldásának a végét. Nem mondhatom el ugyanezt a tttőfelújításokról. Összesen 13 millió négyzetméter tető szorul gondozásra. Ennek a mennyiségnek, amely az V., VI. és VII. kerületi tetők alapterületének felei 14