Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Berey Katalin: A város előszobája

komfort nélküli házakban az átlagosnál több 60 éven felüli ember él. A családi házban lakók kor szerinti összetétele nem tér el az átlagostól. 1960-ban 260 ezer ember, 86 ezer család élt az övezetben, 74 ezer lakásban. A „mennyiségi lakáshiány" közel 12 ezer volt. 1960 és 1975 között 46 ezer lakás épült, főleg magánerőből, családi házas formában. Közben azonban a népesség száma is tovább nőtt. 1976-ban 395 ezer ember élt az övezet 117 ezer lakásában. 1975-ben például 100 szobára országosan 298 lakó jutott, Pest megyében 309, az agglomeráció községeiben 324. A helyzet azóta még tovább romlott. A mennyiségi lakáshiány tehát összességében megnőtt. A minőségi hiány is számottevő, mert sok a rosszul felszerelt lakás. Az 1980-ban számba vett lakásoknak körülbelül 40 százaléka épült 1945 után. A lakosság figyelemreméltó hányada régi lakásokban zsúfolódik össze. A népesség beáramlása olyan állandó túlkeresletet teremt, hogy felértékelődnek a rossz állapotban lévő, komfort nélküli, bontásra megérett házak. Az agglomerációs övezetben — az újakhoz képest — kevesebb épületet bontanak le, mint másutt. Épített lakások száma Megszűnt lakások száma 1000 lakosra 100 lakásra 1978 1979 1980 1978 1979 1980 Budapesten 7,8 8,7 8,2 26 32 24 Az agglomerációban 10,9 8,9 10,5 2 2 2 Országosan 8,3 7.9 8.0 22 25 20 Az agglomerációban gyakorlatilag az egyetlen lakásépítési forma a magánerős családi ház. Ez azonban az esetek nagy részében terjengősen, a közművesítés szempontjából nem célszerűen történik. Sőt, sok helyütt egészen igénytelenül, csatornázatlanul, vízvezeték és villany nélkül. Érden, Gyálon, Vecsésen például 15—20 százalék a villany nélküli lakások aránya, de Fóton, Nagykovácsiban, Ürömön eléri a 30 százalékot. Többé-kevésbé megtűrt, igénytelen építési formákra, toldaléképítésekre, „alig lakások", sőt, bódék eszkábálására is rákényszerülhet a lakosság. Vízvezetékkel Csatornával ellátott lakások ellátott lakások aránya (%) aránya (%) 1978 Budapesten 95,6 77,1 Az agglomerációban 55,0 8.0 Pest megyében 40,1 7,5 Országosan 58,6 30,2 Lakásépítési és hitelrendszerünk nem ad megfelelő lehetőséget az agglomerációs övezet építési problémáinak megoldásához. Budapestre az állami beruházású lakások túlsúlya volt jellemző eddig, az agglomerációs övezetben azonban csak ott épül állami lakás, ahol a település jogilag városnak, illetőleg valamilyen „kiemelt" településnek számít, mint Százhalombatta, Szentendre, Dunakeszi. Az övezet településeire nagyjából ugyanazok az építési és hitelfeltételek vonatkoznak, mint bármely más községre az országban. Az építési hitelek felső határa alacsonyabb, mint a fővárosban. Az építési kölcsönrendszernek és a lakásépítés támogatási rendszerének ismert buktatói az agglomerációs övezetben még a községek lakásépítésénél is visszásabb helyzetet teremtenek. A vállalati lakásépítési támogatás lehetőségei iá korlátozottak. Munkáslakást, megfelelő állami kedvezményekkel, csak meghatározott, „fejlesztésre kijelölt" településekben lehet építeni, és csak többszintes, telepszerű, tehát iparosított építésre alkalmas formában. Az övezet településeinek túlnyomó része nem szerepel ezen a listán, munkáslakás pedig családi házas formában nem épülhet. Nagyjából ugyanezek a kötöttségek érvényesek a magán lakásépítés másik kedvezményes formájára, a szövetkezeti lakásépítésre is. A családi házak építői 1982 áprilisáig nem kaphattak szociális támogatást. Az ország lakásügyét először az első 15 éves lakásépítési terv próbálta meg egységesen és komplex módon rendezni,. , (1960-ban hoztak róla kormányhatározatot.) Ez a terv azonban figyelembe sem vette az agglomerációs övezet problémáit, nem tervezett itt építkezéseket, csak a fővároson belüli lakásépítéssel foglalkozott. Az 1975-ben elfogadott második 15 éves lakásfejlesztési terv 1976 és 1990 között összesen 300—320 ezer lakát, felépítését irányozza elő Budapesten, de az agglomerációs övezetben csak körülbelül 15—20 ezer lakást tervez. A népességnövekedés és a lakáshelyzet ismeretében ez nagyon kevés. Különösen a lakások minőségi összetételét nézve, hiszen az alacsony beépítésű, zártsorú övezet komfort nélküli lakásainak többsége és az „egyéb övezetben" lévő lakások túlnyomó része is cserére szorul. Az utóbbi okozza a legtöbb gondot: itt a lakásoknak körülbelül 30 százalékában nincs szoba. 1981 és 1982 elején újra megélénkültek a viták a lakásépítési és támogatási rendszer körül. Újra elhangzottak az ismert ellenvetések, főként, ami a tervbe vett újabb budapesti lakótelepek építését illeti. Természetesen hatástalanul, hiszen a kérdés már eldőlt. A második 15 éves fejlesztési tervben épülő budapesti lakások többsége is lakótelepen épül majd fel, iparosított építési technológiával. A területeket kijelölték, a házgyárak termelnek. Az agglomerációs övezet lakásépítésének kérdéseiről azonban még nem döntöttek. Igaz, hogy területbőségről már itt sem beszélhetünk, de valamivel jobb a helyzet, mint a fővárosban, ahol elfogytak a telepszerű lakásépítésre alkalmas szabad térségek. Itt még választani lehet, hogy milyen formában, hol és főleg, hogy kiknek épüljenek a lakások. A budapesti lakásépítési tervek egyik változata felveti: a tervezett fővárosi építkezések céljára az agglomerációs övezetben is vegyenek igénybe területeket, ahol ezek határosak a budapesti lakásépítésre kijelölt övezetekkel. A lakásépítés jelenlegi hitelrendszere, beruházási kedvezményei és a szubvenciók elosztásának rendszere ugyanis a közigazgatási határokon kívül is versenyképessé tesz bizonyos építési és technológiai formákat. A közigazgatási határ átlépése a fővárosi lakásépítkezéssel a Budapestre és környékére vonatkozó általános rendezési terv készítése során merült fel először, de erős ellenvetésekkel találkozott. A kifogások legfőképpen arra vonatkoztak, hogy az érintett községek nem kapnának a jelenleginél több hozzájárulástsaját lakosságuk körülményeinek javításához. Az agglomerációs övezetnek sem a lakáskörülményei, sem az ellátása nem javulna. A lakások fővárosi igénylők számára épülnének, és az alapellátás intézményei továbbra is a főváros területén helyezkednének el. Igaz, hogy a budapesti lakásfejlesztésre esetleg igénybe vett területhez csatlakozva elvileg jobb közművesítéssel építkezhetnének, ám a jelenleginél semmivel sem kapnának több támogatást ellátási gondjaik megoldásához. Az agglomerációs övezet lakosságának érdekeit szolgáló lakásépítés csak úgy volna elképzelhető, ha létezne az övezet egészére vonatkozó, jóváhagyott, átfogó lakásfejlesztési terv. Ilyen azonban nincs. A Pest megyei lakásépítési program csak nyolc kiemelt település lakásépítési előirányzatával foglalkozik. A vitatott megoldással szemben tehát nem áll megfelelő alternatíva. Készültek ugyan részben a fővárossal, részben a környék egy-egy részével foglalkozó regionális tervek, sőt, általános rendezési terv is, ezek azonban nem alkotnak egységes egészet. Az első 15 éves lakásépítési program — mint láttuk — nem is foglalkozott az agglomerációs övezet sajátos problémáival. A második 15 éves lakásfejlesztési terv pedig külön-külön kezeli a magtelepülés és az övezet kérdéseit, nem veszi figyelembe a gyors növekedési tendenciákat. Ahhoz, hogy jobb, ésszerűbb úton induljon meg az övezet fejlődése, olyan javaslatok kellenének, amelyek figyelembe veszik az itt kialakult helyzetet, az itt élők érdekeit, továbbá azt, hogy a jövőben a lakosságnak egyre nagyobb arányban kell viselnie a lakásépítés terheit. A teherviselés aránya, a hitelkedvezmények nagyobbik része az építés helyétől és az építés módjától függ. A hitelrendszer és a támogatási rendszer felülvizsgálatához helyes volna figyelembe venni az agglomerációs övezet sajátos problémáit is. Itt különösen a munkáslakás-építésre és a szövetkezeti lakásépítési forma kötöttségeire vonatkozó rendelkezésekre gondolok. A hetvenes években felgyorsult az övezet beépülése. Sajnos, az épületek java része már létrejöttekor is korszerűtlen és elfogadhatatlan volt. Valószínű, hogy néhány évtized múltán szükséges lesz a mostani peremkerületi bontásokhoz és építkezésekhez hasonló rekonstrukció. Feltétlenül be kell-e járni ezt a kerülő utat? Az agglomerációs övezetben zajló folyamatok ma még befolyásolhatók. 7