Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Rakonczay Zoltán: Üsd, vágd, nem anyád!

Béres Ferencné felvételei Parkerdő a Normafa környékén RAKONCZAY ZOLTÁN Üsd, vágd, nem anyád! Budapest természeti értékei Ha Budapest 525 négyzetkilométernyi területét egy fél kilométer széles „védőgyűrűvel" megnöveljük, területe éppen azonos lesz a Balatonéval (600 négyzetkilométer). Ez az összehasonlítás nemcsak a számok között nehezen eligazodó olvasó „viszonyítási alapját" szolgálhatja, hanem érdemileg is helyénvaló. Budapest és környéke ugyanúgy, mint a Balaton és környéke, minden túlzás nélkül a párját ritkító tájak közé tartozott. A múlt idő használata némileg már indokolt, de még nem visszafordíthatatlan. Ma mindkettő egy veszedelmesen pusztuló, roncsolt táj szorító gyűrűjébe került. Fővárosunk földrajzi helyzete egyértelműen kedvező, és számos nagyvárossal szemben behozhatatlan előnye van. A gazdag látványt a pesti síkság és a budai hegyvidék között tengelyenként húzódó Duna adja, az ebbe ömlő hat kisebb patak, az erdőkkel borított hegyvidék vízszintes és függőleges tagoltsága, a több mint 100 természetes forrás (nagy részük meleg vizű és ásványi anyagokban gazdag). A föld felszíne alatt barlangok rejtőznek. A természetes környezetet kedveltté teszik még a különleges sziklaalakzatok, a Duna szigetei, a kilátóhelyek — melyek közül a legmagasabb közel 600 méter tengerszint feletti magasságban uralja a környéket —, a várost friss levegővel elárasztó északnyugati—nyugati széljárás, valamint a vidék változatos növény- és állatvilága (a városközponttól nem is olyan messze természetes körülmények között szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók tucatjaival találkozhatunk). Nézzük meg közelebbről, mit mentettünk meg és mit herdáltunk el abból az örökségből, amit a természet ránk hagyott; s mit tehetünk még? A gyakorlatból (és a televízió népszerű műsorából) tudjuk, hogy az ember által létrehozott javakból mennyi mindent mentettünk meg, és milyen sok érték pusztul el szemünk láttára. A háború nyomait őrző hidakat, a várat, a Vigadót — igaz, hogy iszonyú erőfeszítések árán és egy emberöltő áldozatos munkájával — ismét eredeti szépségében láthatjuk. Bármilyen furcsa is, az emberek okozta károk — a ^tönkretett vezetékoszlopok, liftszekrények, gázlámpák, kapuk, vasrácsok — legtöbb esetben pótolhatók. Nem kevés pénz és türelem, valamint jóérzés, jó ízlés és nem kis lokálpatriotizmus kell hozzá. Az ember természetes környezetében okozott kár azonban „visszavonhatatlan", soha többé helyre nem hozható. Egy bedőlt 2