Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Petneki Áron: Az elfelejtett vőlegény

Podmaniczky Frigyes mind az ő hadseregébe osztották be, felháborodásában átküldte őket Radetzkyhez, Olaszországba. Podmaniczky aránylag könynyen alkalmazkodott új helyzetéhez, goromba feletteseit többek között úgy vélte bosszantani, hogy glaszékesztyűben kente a trénszekereket, s ha nagy nehezen kimenőt kapott, operaelőadásokat látogatott. Egy év múlva szabadult, méghozzá regénybe illő, romantikus módon. Miután befolyásos szász rokonsága nem tudott elérni semmit Bécsben, mindent elért egy hölgy, Szapáry Elíz grófnő, aki személyesen hozta haza védencét, „unokahúgának" adva ki magát. (Mindezek ellenére Frigyes báró élete végéig agglegény maradt. . .) Az ismét civilbe bújt Podmaniczky előtt egyetlen működési terület állott nyitva: az irodalom. Népszerűsége aránylag nagy volt a maga korában, sőt, akadémiai tagságot is hozott számára. Munkáit Mikszáth Kálmán így értékelte: „Regényei gyenge dolgok: a Fekete dominó, a Tessék ibolyát venni stb. Az írói talentumnak alig egy-egy szikrácskája villan meg imitt-amott. Bizonyára nem több ő az Olympus berkeiben, mint egy művelt idegen, kit véletlenségből ide hajtottak a végzetes politikai szelek. Vis major3 az, hogy ide sodortatott. De azért e regények többé-kevésbé mégis érdekesek, mert kifejezői annak a kornak és hangulatnak, amikor a magyar a sorok közt kereste az olvasnivalót. A legnagyobb elterjedést az »Alföldi vadászok tanyája« érte, melyet olyan elemző és kiegészítő módon olvasott a közönség, mint a Koránt szokták magyarázni a török papok — a saját tetszésök szerint." 1856-ban végre útlevelet kapott. Párizsban, Brüsszelben, 3 kényszerűség majd Németországban keresett felüdülést. Hazaérkezte után kezdődött „jegyessége" Pesttel, ahogy erről Naplótöredékei tanúskodnak: „Ez utamból éppen egy vasárnapon értem vissza Pestre. — Átöltözködvén s megebédelvén, délután bérkocsit szólítva a városligetbe hajtattam. — Alig találok szavakat azon lehangoló érzés ecsetelésére, amely az egymást érő s mind előre törekvő s a haladás korszakát már megkezdett nagy városok után, Pest ez egyetlen mulató helye, a városüget láttára rajtam erőt vett. — Elhagyatottságot s pusztulást észleltem, bárhová tekinték. — A ligetben a vasárnap dacára alig egynehány ember lézengett. — A tó mocsárhoz hasonló külsőt mutatott, félig sással benőve. Csak a páva-, most nádorszigeten szemléltem egy kis csődületet, oda törekedtem tehát. A jelenlegi fürdő előtti szabad téren katonai zenekar játszott, s a köré kisebb mesteremberek a magukkal hozott eledelt fogyasztva valának letelepedve családjaikkal egyetemben, akik néhányai kissé fölöntvén a garatra kölcsönöztek élénkséget a lehangoló képnek. — Sehol a haladásnak, a kényelemnek, a mívelődésnek legkisebb nyoma sem volt észlelhető — hanyatlás, pusztulás mindenfelé. Keblem lehangoltságán a szemembe toluló könnyek könnyítének némileg, s feleszmélve elaléltságomból, megfogadám, hogy ez elhagyott s általam annyira kedvelt fővárosunk emelését tüzendem ki életem egyik vezéreszméjéül." Podmaniczky Frigyes megtartotta fogadalmát. A kiegyezés után ismét a politikai élet sűrűjébe került. Az ún. balközéppárt sajtóorgánumát, a Hazánk című lapot szerkesztette. Itt alkalma nyílott egy hosszabb cikksorozatot írni, amelyben vázolta a legsürgősebb tennivalókat Budapest jövője érdekében. Leszögezte, hogy a testvérvárosok egyesítése szükségszerű, Budapest nemcsak kereskedelmi város, hanem „országos főváros" is, ezért fejlesztése nem kizárólag a város ügye, hanem az egész országé. A legfontosabb lépések közé sorolta a csatornázást, vízvezetékek lefektetését, az utcakövezést. „E három teendő szerintem olyan láncolatot képez, hogy bármelyikét a másik nélkül alig képzelhetjük — a csatornázást kell, hogy a kövezés kövesse, mi nélkül ismét a vízvezeték alig felelhetne meg céljainak." Ez után következnek a „kereskedési forgalom, kényelem s kellem előmozdítását" célzó intézkedések. „E teendők sorában első helyet foglal el Budapest rakpartjának végleges kiépítése, valamint a pesti, úgy a budai oldalon. Ezt kívánja a kereskedés folytonos nevekedése; ezt kívánják a közegészségügyi tekintetek, amennyiben a jelenlegi szemétdombok az egész környéken elárasztják egészségtelen kigőzölgésüket... ezt kívánja végre fővárosunk tekintélye, melyet ily ronda piszoktól környezetten nem hagyhatni többé." Majd olyan tárgyról olvashatunk, amely nemcsak száznégy évvel ezelőtt volt aktuális: „Egy régi bűnnek helyrehozása érdemel még főtekintetet, mely ha végig járjuk s tekintjük Budapestet, minden figyelmes vizsgálódónak, de különösen azoknak, akik itt élni kénytelenek, azonnal szemébe ötlik, — s e hiány, a fahiány, a sétányok, nyilvános kertek nemléte. Régi bűnnek mondom ezt, joggal, mert nálunk nem fát nevelni, de pusztítani érezték magukat hivatva az emberek, s amit beültetnek is, azt mind oly gyéren, szegényesen, ügyetlenül teszik, hogy az ember szíve szinte fáj . . ." Az elméleti elképzeléseket hamarosan tettek követték. Andrássy Gyula miniszterelnök előterjesztése nyomán az országgyűlés elfogadta az 1870. X. törvénycikket, amely létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Példaképül a Londonban 1855-ben létrehozott Metropolitan Board of Works szolgált, amelynek még az elnevezése is irányadó volt. A már idézett törvénycikk a három testvérváros, de elsősorban Pest minden nagyobb szabályozási munkájának előkészítését és kidolgozását, a közlekedési főútvonalak megnyitását, az utcák vonalának meghatározását, elnevezését jelölte meg a Közmunkatanács feladatául. Ezenkívül a Közmunkatanács kezelte a Fővárosi Pénzalapot is. A nagyobb városrendezési munkálatokra pályázatot írt ki, bírálóbizottságot alakított saját tagjaiból, amelyhez, ha kellett, meghívott szakemberek csatlakoztak. Itt találta meg Podmaniczky Frigyes élete igazi értelmét. Először 1871. november i-én jelent meg a Közmunkatanács ülésén. Nem egészen két évre rá alelnökké nevezték ki. (Tudnunk kell, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke a mindenkori miniszterelnök voh. Dfc 2 gyakorlatban az alelnök látta el 62 elnöki funkciót. Podmaniczky harmadikként, Tisza Lajos és gróf Szapáry Géza után, viselte ezt a hivatalt, harminckét éven keresztül.) Idézzük ismét Mikszáth Kálmánt: 35 „Szent Rend, jöjjön el a te országod Pesten is!" Jankó János gúnyrajza Podmaniczky Frigyes gondjairól