Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Petneki Áron: Az elfelejtett vőlegény

PETNEKI ÁRON Az elfelejtett vőlegény „Ah, milyen szerelmetes volt városába ez a császárszakállas férfiú, akire még sokan emlékezünk, amint a régi Kerepesi úton áttipegett a Pannónia felé, miközben tiszteletére megállították a lóvasutat, és az ifjú Glück Frigyes úr, fogadós anyja megbízásából, fehér szalvétával várta a bárót a szálloda előtt!" Krúdy Gyula írta e sorokat az „öreg báróról", Podmaniczky Frigyesről, akit igen találóan Budapest vőlegényének nevezett. Podmanczky élete, főleg annak második fele szorosan egybefonódott a főváros nagyszabású kiépülésével, valódi világvárossá válásával. Hőn szeretett „menyasszonya" utóbb teljesen elfeledkezett volna róla, ha a nagy író nem állít neki emléket kötetnyi cikkében és novellájában, fölemelvén őt hősei, Szindbád, Rezeda Kázmér világába. Podmaniczky Frigyes élete azonban nem irodalomtörténeti téma elsősorban, hiszen munkásságának ma is olyan kézzelfogható bizonyítékai vannak, mint a Népköztársaság útja, az Operaház vagy a Várkert-bazár. Illik megemlékeznünk róla halálának hetvenötödik évfordulóján. Az eredetileg Zólyom vármegyei Podmaniczky család a XVIII. században lett birtokos Pest megyében, s ekkor kapta meg a báróságot is. Frigyes báró azonban nem a családi kastélyban, Aszódon látta meg a napvilágot, hanem Pesten, a Cukor utcában, 1824. június 29-án. A kultúra iránti fogékonysága családi örökség. Apja, Podmaniczky Károly, arisztokrata létére orvosi egyetemen tanult, s bányászati akadémiát végzett. Édesanyja nem kisebb méltóságnak, mint a szász király mindenható miniszterének, Adolf von Nostitz-Jäkendorfnak volt a leánya. A pesti gimnáziumi, majd a késmárki jogakadémiai évek után Frigyes báró nagy európai körutat tett. A berlini és müncheni egyetemet látogatta, majd kalandos úton végigjárta Oroszországot és Svédországot. (Erről szóló izgalmas útleírása 1853-ban jelent meg, ma is érdekfeszítő olvasmány. Megérdemelne egy új kiadást.) Közéleti pályája teljesen szabályszerűen indult: Ráday Gedeon gróf mellett volt írnok a pozsonyi országgyűlésen, 1843—44-ben, majd 1847-ben Pest megye aljegyzője lett. A fiatal aljegyző úr azonban, — akit még Pulszky Ferenc is így szólított meg: „Ejnye be mágnás pofája van uramöcsémnek" — hamarosan megmutatta liberális, sőt, demokrata érzelmeit. Egyik legtevékenyebb harcosa volt annak a küzdelemnek, amely Kossuth Lajost akarta Pest vármegye képviselői székéhez juttatni. Ekkor kezdődött közéleti szereplése. A nagy nyilvánosságnak igen különös módon mutatkozott be: amikor a diadalmas Kossuth-párt kortesei végigvonultak Pest város utcáin, az élen ott lovagolt Podmaniczky báró, méghozzá cifraszűrben, s árvalányhajas kalapban. Akkoriban több volt ez puszta különcködésnél: a ruházat egyúttal politikai pártállást is jelentett. És ha már a ruházatnál tartunk: Podmaniczky Frigyest éppen öltözködése tette közismertté, sőt ez költötte különc hírét. Hogy mi volt az oka különös kedvtelésének, egy Mikszáth-anekdota így próbálja magyarázni: „A fiatal bárónak egy éjjel egész garderobeját ellopták ismeretlen tettesek, úgy, hogy reggelre kelve, nem volt mibe öltözködnie. Ekkor eszelte ki bosszúságában (mert szűk anyagi viszonyok között élt), hogy ezentúl olyan egyéni ruhába fog járni, amelyet senki sem fog tőle ellopni, mert nem lesz érdemes, rögtön felismernék, kié. így jött létre a félig lengyel, félig angol szabású mixtum compositum,1 melynek láttára egykor az itt időző mostani angol király is elmosolyodott. (Meglehet, irigységből. Figulus figulum odit2)." Podmaniczky Frigyes, az 1848-as pesti országgyűlés főrendházi korjegyzője azonban hamarosan a pesti nemzetőrség, majd a Károlyi huszárezred uniformisát öltötte magára. A világosi fegyverletétel előtt százados és osztályparancsnok volt. Amikor bekövetkezett a katasztrófa, minden pénzét szétosztotta legénysége közt, s egy hátára kötött batyuval megindult a hadifoglyok bizonytalan sorsa felé. Ismét ruhacsere következett: a huszárkapitányt besorozták büntetésből közlegénynek a császári hadseregbe, ráadásul még folyton ideoda helyezték. Mikor Haynau megtudta, hogy a fogoly tiszteket 1 vegyület, egyveleg 2 Egyik fazekas gyűlöli a másikat A régi Hermina tér és az új Operaház. Jankó János karikatúrája 34