Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Sebők Magda: Mentsük, ami menthető

MENTSÜK, AMI MENTHETŐ Ez a tábla szegedi, most még egyetlen az országban. Ráday Mihály felvételei A 2-es villamos felsővezeték-tartó osz­lopdísze. A hiányzókat pótolni fogják A Várbazár műtermei ban kéne változtatni hivatalosan. Én nem tudom, mi ennek a módja. Mindenesetre, mivel ebbe beleszólni nem tudok, a lakosságot próbálom ösztönözni, védje meg a házát, amelyben lakik. Nem törvényszerű, hogy ha valahol meglazul a vakolat, és le kell verni — hogy ne essen az arra járók fejére —, egyszersmind neki kell esni a stukkódíszeknek is. Ezeket le lehetne óvatosan szedni, félretenni, s a ház tatarozása során helyreállítani. Ellenkező esetben le­csupaszított, jellegtelen házakat ho­zunk létre. — Ezek szerint csak a lakosság szemléletében tapasztalható kedvező változás, az illetékesekében nem ? — Ezt nem mondanám. Termé­szetesen ott is van változás. Éppen Stadinger elvtársnak, a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettesének a rendelkezé­sére hivatkozhatom elsőként, amely­nek eredményeként a gázlámpák megmaradnak. Abban is biztos va­gyok, hogy ami a korzón történt, az is csak kezdet, amely folytatódik majd a Vörösmarty tér, a Haris köz és az óbudai Fő tér felújításával. S a jövő-Kő Pál domborműve, a városvédő közösségek jutalma. Vass Kálmán felvétele ben nemcsak házakat tatarozunk majd, hanem az utcabútorokra, em­berléptékű tárgyakra is odafigyelünk. Megkezdődött az ún. MATART (Magyar Telefon Automata Rt.), a zöld-sárga színű telefonfülkék helyre­állítása. Igaz, a Távbeszélő Igazgató­ság csak néhányat akar rendbe hozni olyan frekventált helyeken, mint ami­lyen a Népköztársaság útja, a Vár, a korzó .Helyesnek tartanám, ha már oly sokat elpusztítottak, akkor a meglevő­ket mind fölújítanák. Sőt, a történel­mi Belvárosban mindenütt ilyeneket helyeznének el, mert ez illik a mi ek­lektikus városképünkhöz. Minden­fajta hagyomány megszüntetését hi­bának tartom. Hogyha egy városban az illemhelyek színe hagyományosan a zöld — úgy is hívjuk őket, hogy zöld villamosok —, akkor miért kell narancssárgákat csináltatni ? A hagyo­mányok tisztelete nagyon fontos do­log. Tárgyakkal, városképi elemek­kel ugyanúgy életben lehet tartani egy ország vagy város népének haza­fias érzelmeit, mint történelmi sze­mélyek emlékének ápolásával. — Nem beszélt az Ingatlankezelő Vállalatról. Ott is tapasztalt kedve­ző változást? — Az IKV-t nem mondhatom be­vált, jól működő intézménynek. Mint­ha egyre többet beszélnének az in­gatlankezelés módjának reformjáról. Ráférne. Az ingatlankezelő nem ke­zel igazán — ezt mindannyian tud­juk. Hogy városrészeink, házaink ilyen mértékben leromolhattak, ab­ban része van az ingatlankezelési metódusnak is. Nagyon sok panasz érkezik a műsorhoz, rengetegen írnak, telefonálnak azért, mert az IKV fel­újítás helyett pusztít. A lakóházat nem elég csak lakhatóvá tenni, tehát kizárólag a funkcióját helyreállítani. Szerintem egy százéves épületnek nemcsak a funkciója fontos, hanem a látványa is. A hangulatunkat, az éle­tünket befolyásolja, hogy házunk, környékünk szép-e vagy nem szép. — Nemrég volt a kezemben egy kör­levél, amellyel az Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság vezetője utasítja dolgozóit az értékes, hagyományos vá­rosképi elemek, szerkezetek védelmére. Ennek talán lesz valami eredménye. — Tudomásom szerint nem ez az első ilyen körlevél, ám az eredmény még késik. Lehet, ennek sem lesz foganatja. Amíg a terv hamarabb teljesíthető több új elem beépítésé­vel, amíg a tervek, mutatók nem a stukkók számában, hanem egy bizo­nyos keretösszegben vannak meg­szabva, amelyet minél hamarabb föl kell használni, és aztán mint elvég­zett munkát föl lehet mutatni, amíg a terv teljesíthető másképp is, mint precíz helyreállítással, addig nehéz lesz megvédeni az értékeket. Ennek ellenére változik valami még az IKV-nál is, legalábbis néhány kerületben. Nemrég tárgyaltam a VI. kerületi IKV-val. Felajánlottam, hogy a mű­sorom fotósgárdája lefényképezi a felújítandó épületeket, hogy láthas­suk, milyen a jelenlegi állapotuk. A fotódokumentáció egyrészt megmu­tatja, mink van, másrészt felhívja a figyelmet arra, ami hibás, amit vissza kell állítani. Ugyanazt a célt szolgálná ez a munka, mint az ez év január 5-én a televízióban meghirde­tett pályázat. A kiírásra tengernyi fotó érkezett. Kiállítás nyílt be­lőle a budai Várpalotában. A Nép­köztársaság útjának 130 házát, 150 ember fényképezte le. A teljes mai ál­lapotot tükrözi a fotókiállítás. A ma­ga nemében egyedülálló ez, s remé­lem, nagy segítség lesz a rekonstruk­ciós munkában. —- A másik probléma az IKV-nál a szakemberhiány. Hogy van-e elég ember, aki ért az ólomüveg ablak­hoz meg a freskóhoz, a stukkóhoz meg a kőfaragáshoz — a helyreállí­tásoknál ez is fontos kérdés. Ebben is próbáltam segíteni azzal, hogy a műsorban meghirdettem : az ilyenek­nek tudói jelentkezzenek. — Sokan jelentkeztek? — Rengetegen. A jelentkezéseket továbbítottam a Műemléki Felügye­lőséghez. Itt egy listát állítanak össze, amely a jelentkezők nevét, címét, foglalkozását tartalmazza. A listát minden potenciális megrendelő — az IKV-tói a tanácsok műszaki osz­tályaiig, különböző építőipari válla­latokig — megkapja. Mód lesz rá, hogy a hiányszakmák képviselői munkát kapjanak. 8

Next

/
Thumbnails
Contents