Budapest, 1982. (20. évfolyam)
7. szám július - Sebők Magda: Mentsük, ami menthető
ami abszolút tökéletes városvédelmi szempontból. Akkor sem tud mindenbe beleavatkozni, hiszen egy tanácsi osztály mégsem bírálhat fölül egy vezérigazgatóságot, például az Elektromos Műveket vagy a Postavezérigazgatóságot, de a hierarchiában fölötte álló tanácsi igazgatóságokat sem. Talán létre lehetne hozni egy, a Közmunkatanácshoz hasonló szervet, még akkor is, ha egy sor funkciója ma már elavultnak számít. De az a szerepe, hogy koordináljon és vétózzon, engedélyezzen, illetve ne engedélyezzen dolgokat, rendkívül fontos volna. Erre ma nincs semmilyen szervezeti forma Magyarországon. Ennek a tanácsnak az összetétele volna a lényege. Olyan szervezet kell, amelyben ott van minden érdekelt: a minisztérium, a tanács, művészek és mindenki. És csak akkor kerül ki innen döntés, ha azzal mind egyetértenek. Mint a „tizenkét dühös ember", addig verik egymást, amíg meg nem születik egy határozat. Ez igen-igen fontos, mert a városkép szempontjából nem mindegy, hogy egy ember dönt vagy sok. Egyegy hibás döntés helyrehozhatatlan károkat okoz. Hogy kedvenc témámnál, a lámpapusztításnál maradjak, csak keserves munkával lehet pótolni akárcsak kis szigeteiben is a városnak azt, amit kivágtak. — A beszélgetésből kiderült, ön nagy tisztelője Podmaniczky Frigyesnek, példaképének tekinti a város szeretetében. Elismeréssel és némi nosztalgiával szólt a Közmunkatanácsról. Melyik városrész áll legközelebb a szívéhez? — Bevallom őszintén . . . nagy híve vagyok az Andrássy útnak. Kedvelhetném a Várat vagy Óbuda megmaradt részeit is, de az ember mindig a gyengébb mellé áll . . . Éppen ezért nem a védett épületek mellé állok, inkább a védtelenek, a századfordulón épült városképi részeink mellett ágálok. Ilyen, természetesen, nemcsak Budapesten van, hanem vidéki városainkban is. Már ahol megmaradt. Tudjuk mi mindent bontottak le kegyetlenül Veszprémtől Debrecenig, Kecskeméttől Miskolcig. Hogy hiba volt, ez ma már nemcsak az én állásfoglalásom, hanem vezetőinké is, akiknek a döntés és intézkedés joga a kezében van. Sebők Magda másik épülete nem az. Műemlék a két múzeum a Hősök terén, de ugyanannak az építésznek másik két háza, másutt nem az. Nem hiszem, hogy az épületeket egyenként kell védeni, mint ahogyan itt, Óbudán teszik. A nagy bontás és átalakítás — nem akarom pusztításnak nevezni azt, ami történt — meggondolatlan volt. Egy-egy helyreállított ház nem azonos azzal az értékkel, amit akkor képviselne, ha zárt egységben őriztük volna meg. Az, amit az óbudai Fő téren próbálnak csinálni, nem azonos azzal, amiről én beszélek, mert ott vegyesen vannak a dolgok, különböző történelmi korszakokat szemléltetnek, az nem zárt egység. Ha például a Bécsi út—Bokor utca által bezárt háromszöget, ezt az egységes, hagyományos óbudai stílusban épült kis negyedet helyreállítanák, esetleg, uram bocsá', olyan stílusban építenének oda házakat, amilyen oda való, akkor meg lehetne óvni itt az egységes városképet. — Véleménye szerint a Műemléki Felügyelőség jelenlegi formájában meg tud felelni a rá váró nagy feladatoknak? — Nem hiszem. A Műemléki Felügyelőség a Fővárosi Tanács egyik osztálya, mint ahogyan van a hazai ranglétrán osztály, főosztály, igazgatóság stb., az ennek megfelelő hatáskörrel. Tételezzük föl, hogy a felügyelőség mindenben olyat csinál, Parkrács maradványai a Krisztinában ' — Ezt úgy értsem, hogy miközben azon kesergünk, nincs elég szakiparos, addig a meglevők nem jutnak képzettségüknek megfelelő feladathoz ? — Nemcsak arról van szó, hogy nincs elég szakember — ha a 30 darabból álló Ybl-féle lámpasor újraöntéséhez van, akkor olyannak is lenni kell, aki egy egyszerű konzolt le tud önteni. Az a baj, hogy a meglevőkről sem tudnak. Itt van például a Fémmunkás Vállalat vagy az Üvegtechnikai Vállalat. Az előbbi eddig kizárólag lakótelepi és, sajnos, belvárosi egyenkapukat és -kirakatokat készített, pedig húsztagú brigádja „barokk kaput" csinált a Várba. Bebizonyította: tud kifogástalan műlakatosmunkát végezni. Az utóbbi koloniál szekrények üvegezését csinálja, holott képes lenne a legszebb ólomüveg ablakok helyreállítására. Ezeknek munkát kell adni. — Itt ülünk az óbudai zsinagógában, amely egyike kevés megmaradt klasszicista műemlékeinknek. Jelenleg a televízió ötös stúdiója. Megfelelően hasznosítjuk ezt az épületet? — Ez a funkció nem jó sem nekünk, sem az épületnek. Jobb lenne olyan célra használni, amely látni engedi a zsinagóga sok szépségét. Ha nem tudjuk egy épületnek Visszaadni eredeti funkcióját, akkor olyat kell találni, ami a legkevesebb változtatást teszi szükségessé a szerkezetében, megjelenésében. Itt van mindjárt egy példa a rossz épületfunkcióra; ha kinéz az ablakon, láthatja azt a kis Lajos utcai épületet. Valami múzeumféle van benne. Hogy alkalmas legyen értékek őrzésére, minden nyílását, ablakát be kellett masszívan rácsozni, s ez nem tett jót a külső képének. Szívesebben látnék benne kis boltokat. — Hallottam már olyan javaslatot, hogy létesítsenek a zsinagógában színházat. Ügy sincs Óbudának színháza. Mit szól ehhez? — Nem tetszik az ötlet. Nem vagyok híve annak, hogy minden városrészben színháznak kell lenni. A világ egyetlen nagyvárosa sem panaszkodik amiatt, hogy a belvárosában vannak a színházai. Nem hinném, hogy a színházakat ki kéne vinni a város belsejéből. Én a Nemzeti Színházat is a régi helyén, az Astoria sarkán építeném föl. A rendelkezésre álló telek másfélszer akkora, mint a lebontott Népszínházé volt a Blaha Lujza téren. Hely volna elég. — Miért tiltakozik ellene, hogy a tevékenységével kapcsolatban a műemlékvédelem kifejezést használják? — Mert nem műemlékeket védek, hanem városképet. S a kettő nem azonos. Műemléknek azt nevezzük, amit felvettek a listára, amit annak titulálnak. Az Ybl Miklós által tervezett Operaház műemlék, de Yblnek egy A felújítási fejetlenség jelképe lehetne... Szondi utca 37/b. Mészáros György felvétele Kerámia burkolat az Építési és Városfejlesztési Minisztérium épületében MENTSÜK, AMI MENTHETŐ