Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Sebők Magda: Mentsük, ami menthető

Újonnan kibontott portál. Népköztársaság útja 3-4—36. 2. Ki alapította és milyen céllal a Podmaniczky-díjat ? — Nem Podmaniczky-díj a hiva­talos neve, hanem Városvédő Em­lékérem. Egyik oldalára Podmaniczky Erigyes arcmását, a másikra a Város­védő Paliasz Athéné Budán álló szob­rát mintázta meg Kő Pál szobrász­művész. A bronzérem és a vele járó pénzjutalom célja, hogy ösztönözze az embereket: tevékenyen szeressék városukat, tegyenek valamit annak érdekében, hogy megóvjuk Buda­pest értékeit. Azokat, amelyek még megvannak. A díj alapítása nekem jutott eszembe. Elmondtam ötlete­met az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, aki áldást és pénzt adott hozzá. Hozzájárultak még ugyanígy a Televízió elnöke és a Fő­városi Tanács vezetői is. — Kik kapták eddig az emlékérmet? — Először ez év januárjában osz­tottuk ki. Négyen kapták. Az egyik Dalmy Tibor, a Szabadság-híd fel­újításának kormánybiztosa. Olyas­mit tett, ami nem lett volna a köte­lessége, s korábban nem volt szoká­sos: a Szabadság-híd rekonstrukció­ján dolgozó csapatával felújította a híd tövében levő két pásztorbot-lám­pát. Ez volt az első lámpapár Ma­gyarországon, amelyet nem vágtak ki, hanem felújítottak. Lajos utca 158. — A másik díjazott Wild László, a Duna-korzó tervezője. Ő eddig szo­katlan körültekintéssel irányítja a korzó felújítását, amely még nem fe­jeződött be. Figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed. Elsősorban neki köszönhető, hogy a régi Buch­wald-székek, favédő rácsok és bille­nős szemétkosarak mai megfelelői el­készültek, s hogy helyreállítják a kő­mellvéd korlátját és a benne levő, Ybl Miklós-tervezte öntöttvas lám­pákat. Olyan díszei ezek az utcának, amelyeket eddig nem ápoltunk, nem gondoztunk. Az újak pedig nem ilyen hangulatosak. Nem arról van szó, hogy termeljük újra a régit, hanem arról, hogy a hibás, hiányos utcabú­torokat bizony helyre kell hozni, ki kell egészíteni. A korzón ez történt. — Díjaztuk a Rajk László utca io. számú ház lakóközösségét is, mert amikor az IKV kiszállította az új alumínium tucatkaput, hogy a szép régi kapujukat erre kicserélje, ők ellenálltak, és nem engedték. Megtartották és felújították a régit. Ez szolgál ma is. — A negyedik díjazott a Váci utca 25. lakóközössége volt. Eredménye­sen harcoltak azért, hogy a liftcseré­nél lángvágóval fölaprított szép ko­vácsoltvas liftrácsot és -kaput ismét összehegesszék, újramázolják és visz­szategyék eredeti helyére. — Vannak már újabb díjazottak is, akiknek a neve június 11-i műso­romban hangzott el. Köztük van a műegyetem fiatal építészhallgató­csoportja, amely befestette és helyre­állította a műegyetem főbejáratánál megmaradt két gyönyörű gázlámpa­kandelábert. Városvédő Emlékérmet kapott a Szinyei-Merse utca 11. szá­mú ház lakóközössége, mert miután leszedték és szétvágták a három­emeletnyi gang komplett rácsát, és helyette érdektelen újat raktak föl, mindenkit föllármáztak, és elérték, hogy a felrakott új rácsokat leszedjék, a régit pedig helyreállítva visszate­gyék oda, ahol volt. Szerintem ez me­gint példa nélkül való, és bár példa lenne a továbbiakban. — Díjat kapott Wlassics Zoltán mérnök is. O kezdeményezte, s na­gyon tevékenyen készíti elő és szerve­zi a Sziklai Sándor utca lámpáinak helyreállítását. Ebben a nagyszabású munkában vesz részt a Fémmunkás Vállalat díszműlakatos szocialista brigádja és a Tokodi Üveggyár szo­cialista brigádja. Ők is díjat kaptak. — Aliért került éppen Podmaniczky Frigyes arcmása az éremre? — Mert úgy érzem, hogy ő ennek a városnak az egyik jelképe. Buda­pest tulajdonképpen két történelmi korszakban fejlődött ugrásszerűen. Az egyik a Szépítő Bizottmány kor­szaka volt, ez a múlt század elején kezdődött. József nádor és Széche­nyi István neve fémjelzi ezt a korsza­kot. Róluk ez a város nagyon szépen megemlékezik: teret, utcát, sok min­dent elneveztek róluk, szobrot emel­tek nekik. Nem mondhatjuk el ugyan­ezt a kiegyezés utápi, legalább ilyen fontos városépítési korszak vezér­alakjairól. Ekkor a miniszterelnök, Andrássy Gyula és mindenekelőtt Podmaniczky Frigyes szerzett elé­vülhetetlen érdemeket. Az ő idejük­ben épült és gazdagodott ez a város olyanná, amilyennek mi örököltük. Ezt az örökséget nem becsültük elég­gé, csak a kifejezetten műemléknek tekinthető épületeket próbáltuk kar­bantartani. Nem ismertük föl ennek a múlt század végi, századfordulós épülettömegnek a valódi jelentősé­gét, azt, hogy ez városunk egyedi jel­legzetessége. S nemcsak az épületek­kel volt ez így, hanem a hozzájuk tartozó dolgokkal, telefonfülkével, lámpával, paddal, szemétgyűjtővel, vécével stb. is. Úgy érzem, jobban kéne becsülnünk ezt az örökséget és a létrehozásán fáradozó Podmaniczky Frigyest. Nem tartanám hibának, ha ennek a mi halhatatlan városna­gyunknak az emlékére Podmaniczky Frigyes utcának hívnák a Rudas László utca belső, kis, néhány ház­ból álló szakaszát, és visszatennék oda, a Jókai utca sarkára, az ő emlék­tábláját. (Az emléktáblát keressük. — A szerk.) Szobrot is megérdemelne. Az ő emlékét próbálom újra életre hívni a díjon levő képmással. — A múlt év elején folyóiratunkban megjelent interjúban még arról panasz­kodott, hogy az emberek közömbösek, nem érzik sajátjuknak a házat, amely­ben élnek. Egy évvel később több lakó­közösség és szocialista brigád is kiérde­melte városvédő munkájával a dijat, így megváltozott a közhangulat? — Ma már a televízióhoz, a műso­romhoz dőlnek a levelek, amelyek arról számolnak be, hogy a lakóházak felújítása során eltávolítják a gangrá­csot, a stukkókat, a régi liftet. A mo­zaikkövet betonnal fedik be, a falbo­rításokat leszedik; „felújítják" — ezt értse úgy, hogy kicserélik — a Zsolnay­majolikával burkolt fürdőszobákat. Most már inkább az építőket kell ezeknek a megóvására serkenteni, hiszen a meglevő majolika az meg­van, viszont ha kidobjuk, és helyére újat teszünk, az pénzbe kerül. — Csakhogy az építőknek az az ér­dekük, hogy minél több pénzt fordít­sanak egy-egy ház felújítására, mert ennek arányában nő a nyereségük. — A gazdasági ösztönzőkön való-Pásztorbot-lámparoncs Pusztuló kandeláberek Ráday Mihály felvételei A Fővárosi Csatornázási Művek szivattyúháza a Zsigmond téren. Fehér István felvétele MENTSÜK, AMI MENTHETŐ

Next

/
Thumbnails
Contents