Budapest, 1982. (20. évfolyam)
7. szám július - Sebők Magda: Mentsük, ami menthető
MENTSÜK, AMI MENTHETŐ A társadalmi munkával helyreállított Wünsch-híd a Városligetben A Kígyó patika, Kossuth Lajos utca 2 — Az anyagi és szellemi kultúra szorosan összetartozik. Ha visszaállítjuk az épületek eredeti funkcióját, visszanyerik hagyományos kulturális vagy egyéb szerepüket a város életében. Milyen kár, hogy üresen áll a Belvárosi Kávéház. Érdemes volna foglalkozni a gondolattal, hogy visszaadjuk eredeti rendeltetésének. A Central Kávéházat is érdemes volna feltámasztani. Úgy érzem, hiányoznak a kávéházak a főváros szellemi és tár sasélet c-ből. Sajnos nekünk csak a műemlékek és műemlékjellegű épületek funkciójának megválasztásában van szerepünk. A hatáskörünkön kívül eső épületek hasznosítására csak akkor tehetünk javaslatot, ha felkérnek erre bennünket. Amikor az Észak-budai Áfész söröző számára keresett megfelelő helyiséget, a Régiposta u. 4. számú ház egyik üzlethelyiségét ajánlottuk. Korábban Röltex-bolt működött itt, nem valami sikeresen, ezért a vállalat megszüntette, és irodákat költöztetett a helyére. Azóta már megnyitották ott a Gösser sörözőt. De térjünk vissza a „pesti Broadway"-hez. Ha nincs senki, aki mulatót akar létesíteni, mert nincs ilyen jellegű intézményre igény, hiába szeretnénk, hogy a hajdani Arizona ismét lokál legyen. — Mi az akadálya annak, hogy önök aktívabb szerepet játsszanak az épületek eredeti funkciójának visszaállításában ? • — A kezdeményező szerep vállalásához a hatáskörön kívül anyagi eszközök is kellenek Nem tudnánk például az Arizona épületében működő irodákat kitelepíteni. A mi szerepünk a katalizátoréhoz hasonlítható. A hibás épületfunkciókat kell kiszűrnünk, illetve meg kell találnunk — a kínálkozó lehetőségeken belül — a ránk bízott védett épületek hasznosításának a legjobb módját. Óbudán, a Lajos utca 158. számú, házban egy kis galériát létesítünk. Ez a műemléképület lakóház volt. Ezt a funkcióját nem volt célszerű visszaállítani, kiállítóteremként értékei — úgy vélem — jobban érvényesülnek majd. — Nem tudom eldönteni, hogy alkalmas-e egy haj lani lakóház kiállítóteremnek — ön ók ehhez sckkal jobban értenek. Mégis megkérdezem, nem lett volna jobb kézmüvesházat létesíteni benne, ahogyan ezt lapunkban is javasolta Beliczay László? — Hiba lett volna kézműves rezervátumot létrehozni ott, ahol évtizedek óta nincs kézműipar. Inkább a meglevőket (például a Gozsdu-udvart a Majakovszkij utcában) kellene fejleszteni, a még élő hagyományt kellene ápolni és megőrizni. Persze a kereslet, az igény a kézműipar fejlesztésének is határt szab. — Ha jól tudom, a Gozsdu-udvar az erzsébetvárosi rehabilitációs övezetben van. A VI. ötéves terv költségvetése 24 milliárd forintot irányoz elő a budapesti tanácsi lakások felújítására és karbantartására. A pénzügyi feltételek tehát nagyszabású munkát tesznek lehetővé. Mi a garancia arra, hogy ez értékmentéssel és nem pusztítással jár majd együtt? — Ezt nem lehet előre megjósolni. Minden felújítás követel bizonyos áldozatokat. A lényeg az, hogy a mentsük a menthetőt szándéka áthassa a rehabilitációs munkát. Véleményem szerint az a fiatal tervezőkivitelező gárda, amely részt vesz ebben a munkában, felismerte, hogy Budapest legfőbb idegenforgalmi vonzereje éppen múlt század végi, e század eleji egyedülállóan egységes épületállományában van. Ráadásul az ésszerűség is azt diktálja, hogy megőrizzék, amit csak lehet. Minél kevesebbet bontanak ugyanis, annál kevesebbet kell építeni, s ez a gazdaságosabb. Persze, ha figyelembe vesszük a feladatok és emlékek sokféleségét, s azt, hogy nem állíthatunk minden értékes tárgy mellé árgus szemekkel vigyázó őröket, csak akkor remélhetünk sikert, ha az ezzel foglalkozók és a lakosság aktívan részt vesz az értékek mentésében. Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című műsorának a sikere azt bizonyítja, hogy érdeklődésben, segítőkészségben nincs hiány. Az egyik bizonyíték: a városligeti ún. Wünsch-hidat, jeles technikatörténeti emlékünket, társadalmi munkával állították helyre. Itt van előttem egy friss körlevél: „Az épületen végzett felújítás, karbantartás és egyedi munkák során általában az eredetileg alkalmazott szerkezetekhez és anyagokhoz szükséges igazodni . . . Feltétlenül biztosítani kell, hogy minden esztétikai, városképi, kultúrtörténeti szempontból értékes épületszerkezet, díszítőelem, berendezési tárgy stb. lehetőleg ne kerüljön bontásra, s a szükséges javítások elvégzése után is az eredeti helyén maradjon." A körlevelet a Fővárosi Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság bocsátotta ki. Úgy vélem, ez az igazgatói utasítás a bizonyíték rá: az IKV-nál is megindult a szemléleti változás. — Említette Ráday Mihály televíziós műsorát. Miben segít önöknek, hivatásos műemlékvédőknek ? — Óriási szerepe van abban, hogy az emberek felismerték: az őket körülvevő tárgyak elhanyagolt, vedlett állapotuk ellenére is értékek, és pótolhatatlanok. Felkeltette a lakosság érdeklődését, tettekre ösztönöz. Szerintem sokat tesz — élve a tömegkommunikációs eszköz nyújtotta lehetőségekkel, hiszen ezzel eddig nem éltünk kellőképpen — a vizuális kultúra fejlesztéséért. Megkönnyíti a hivatásos városvédők szemléletének megértését azok számára is, akik a rájuk bízott épületállománynak pusztán a használati értékét látják, az építészeti, környezeti, hangulati értékét — A kívülálló úgy látja, mintha Ráday elszántabban, lendületesebben küzdene a múlt emlékeinek megmentéséért, mint a hivatásosok. — A harcmodora elsősorban az egyéniségéből következik. Nem kis szerepe van azonban eszközeink különbségében annak sem, hogy ő a televíziónál dolgozik, mi meg egy hivatalban. Tőle senki sem várja el, hogy a fölvetett problémákat meg is oldja. Ennek következtében kevésbé kell számolnia a realitásokkal, mint nekünk. Azért a bennünket jellemző kitnrtó és szívós munkát sem szabad lebecsülni, az is lehet eredményes, ha nem is olyan látványos. Itt van például a Kígyó patika (Kossuth Lajos u. 2.) története. A Gyógyszertári Központ meg akarta szüntetni, mert az árkádosítás érzékenyen csökkentette a gyógyszertár alapterületét. Bútorai, felszerelési tárgyai múzeumba kerültek volna. Hosszas, szívós harc eredménye, hogy végül mégiscsak helyreállították. De ez nem az ország nyilvánossága előtt zajlott — senki se tud róla. — Az alaposan megnövekedett feladatoknak megfelelően, változott-e a Fővárosi Műemléki Felügyelőség szervezete, apparátusa, költségvetése? — A feltételek ugyanazok ma, mint 25 évvel ezelőtt. Amíg el tudjuk látni feladatainkat belső tartalékaink jobb kihasználásával, addig nincs baj. Ha ez kimerül, minden bizonnyal meglehet teremteni a szükséges feltételeket. A VI. ötéves tervben az épületfelújítás előtérbe kerülésének köszönhetően, nőtt a rendelkezésünkre álló pénzügyi keretösszeg. A Gundel kerthelyisége