Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Sebők Magda: Mentsük, ami menthető

MENTSÜK, AMI MENTHETŐ A társadalmi munkával helyreállított Wünsch-híd a Városligetben A Kígyó patika, Kossuth Lajos utca 2 — Az anyagi és szellemi kultúra szorosan összetartozik. Ha visszaál­lítjuk az épületek eredeti funkcióját, visszanyerik hagyományos kulturális vagy egyéb szerepüket a város életé­ben. Milyen kár, hogy üresen áll a Belvárosi Kávéház. Érdemes volna foglalkozni a gondolattal, hogy vissza­adjuk eredeti rendeltetésének. A Central Kávéházat is érdemes volna feltámasztani. Úgy érzem, hiányoz­nak a kávéházak a főváros szellemi és tár sasélet c-ből. Sajnos nekünk csak a műemlékek és műemlékjellegű épületek funkciójának megválasztá­sában van szerepünk. A hatáskörün­kön kívül eső épületek hasznosításá­ra csak akkor tehetünk javaslatot, ha felkérnek erre bennünket. Amikor az Észak-budai Áfész söröző számá­ra keresett megfelelő helyiséget, a Régiposta u. 4. számú ház egyik üz­lethelyiségét ajánlottuk. Korábban Röltex-bolt működött itt, nem valami sikeresen, ezért a vállalat megszün­tette, és irodákat költöztetett a helyé­re. Azóta már megnyitották ott a Gösser sörözőt. De térjünk vissza a „pesti Broadway"-hez. Ha nincs senki, aki mulatót akar létesíteni, mert nincs ilyen jellegű intézményre igény, hiába szeretnénk, hogy a haj­dani Arizona ismét lokál legyen. — Mi az akadálya annak, hogy önök aktívabb szerepet játsszanak az épületek eredeti funkciójának vissza­állításában ? • — A kezdeményező szerep válla­lásához a hatáskörön kívül anyagi eszközök is kellenek Nem tudnánk például az Arizona épületében mű­ködő irodákat kitelepíteni. A mi szerepünk a katalizátoréhoz hason­lítható. A hibás épületfunkciókat kell kiszűrnünk, illetve meg kell talál­nunk — a kínálkozó lehetőségeken belül — a ránk bízott védett épületek hasznosításának a legjobb módját. Óbudán, a Lajos utca 158. számú, házban egy kis galériát létesítünk. Ez a műemléképület lakóház volt. Ezt a funkcióját nem volt célszerű visszaállítani, kiállítóteremként érté­kei — úgy vélem — jobban érvé­nyesülnek majd. — Nem tudom eldönteni, hogy al­kalmas-e egy haj lani lakóház kiállító­teremnek — ön ók ehhez sckkal job­ban értenek. Mégis megkérdezem, nem lett volna jobb kézmüvesházat létesí­teni benne, ahogyan ezt lapunkban is javasolta Beliczay László? — Hiba lett volna kézműves rezer­vátumot létrehozni ott, ahol évtize­dek óta nincs kézműipar. Inkább a meglevőket (például a Gozsdu-ud­vart a Majakovszkij utcában) kellene fejleszteni, a még élő hagyományt kellene ápolni és megőrizni. Persze a kereslet, az igény a kézműipar fej­lesztésének is határt szab. — Ha jól tudom, a Gozsdu-udvar az erzsébetvárosi rehabilitációs öve­zetben van. A VI. ötéves terv költség­vetése 24 milliárd forintot irányoz elő a budapesti tanácsi lakások felújításá­ra és karbantartására. A pénzügyi feltételek tehát nagyszabású munkát tesznek lehetővé. Mi a garancia arra, hogy ez értékmentéssel és nem pusz­títással jár majd együtt? — Ezt nem lehet előre megjósol­ni. Minden felújítás követel bizo­nyos áldozatokat. A lényeg az, hogy a mentsük a menthetőt szándéka át­hassa a rehabilitációs munkát. Véle­ményem szerint az a fiatal tervező­kivitelező gárda, amely részt vesz eb­ben a munkában, felismerte, hogy Budapest legfőbb idegenforgalmi vonzereje éppen múlt század végi, e század eleji egyedülállóan egységes épületállományában van. Ráadásul az ésszerűség is azt diktálja, hogy megőrizzék, amit csak lehet. Minél kevesebbet bontanak ugyanis, annál kevesebbet kell építeni, s ez a gazda­ságosabb. Persze, ha figyelembe vesszük a feladatok és emlékek sok­féleségét, s azt, hogy nem állíthatunk minden értékes tárgy mellé árgus szemekkel vigyázó őröket, csak akkor remélhetünk sikert, ha az ezzel fog­lalkozók és a lakosság aktívan részt vesz az értékek mentésében. Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című műsorának a sikere azt bizonyít­ja, hogy érdeklődésben, segítőkész­ségben nincs hiány. Az egyik bizo­nyíték: a városligeti ún. Wünsch-hi­dat, jeles technikatörténeti emlékün­ket, társadalmi munkával állították helyre. Itt van előttem egy friss kör­levél: „Az épületen végzett felújítás, karbantartás és egyedi munkák során általában az eredetileg alkalmazott szerkezetekhez és anyagokhoz szük­séges igazodni . . . Feltétlenül bizto­sítani kell, hogy minden esztétikai, városképi, kultúrtörténeti szempont­ból értékes épületszerkezet, díszítő­elem, berendezési tárgy stb. lehető­leg ne kerüljön bontásra, s a szüksé­ges javítások elvégzése után is az ere­deti helyén maradjon." A körlevelet a Fővárosi Ingatlankezelési és Épí­tési Főigazgatóság bocsátotta ki. Úgy vélem, ez az igazgatói utasítás a bi­zonyíték rá: az IKV-nál is megin­dult a szemléleti változás. — Említette Ráday Mihály televí­ziós műsorát. Miben segít önöknek, hivatásos műemlékvédőknek ? — Óriási szerepe van abban, hogy az emberek felismerték: az őket kö­rülvevő tárgyak elhanyagolt, vedlett állapotuk ellenére is értékek, és pó­tolhatatlanok. Felkeltette a lakosság érdeklődését, tettekre ösztönöz. Sze­rintem sokat tesz — élve a tömeg­kommunikációs eszköz nyújtotta le­hetőségekkel, hiszen ezzel eddig nem éltünk kellőképpen — a vizuális kultúra fejlesztéséért. Megkönnyíti a hivatásos városvédők szemléletének megértését azok számára is, akik a rá­juk bízott épületállománynak pusz­tán a használati értékét látják, az épí­tészeti, környezeti, hangulati értékét — A kívülálló úgy látja, mintha Ráday elszántabban, lendületesebben küzdene a múlt emlékeinek megmenté­séért, mint a hivatásosok. — A harcmodora elsősorban az egyéniségéből következik. Nem kis szerepe van azonban eszközeink kü­lönbségében annak sem, hogy ő a te­levíziónál dolgozik, mi meg egy hiva­talban. Tőle senki sem várja el, hogy a fölvetett problémákat meg is oldja. Ennek következtében kevésbé kell számolnia a realitásokkal, mint ne­künk. Azért a bennünket jellemző kitnrtó és szívós munkát sem szabad lebecsülni, az is lehet eredményes, ha nem is olyan látványos. Itt van pél­dául a Kígyó patika (Kossuth Lajos u. 2.) története. A Gyógyszertári Központ meg akarta szüntetni, mert az árkádosítás érzékenyen csökken­tette a gyógyszertár alapterületét. Bútorai, felszerelési tárgyai múzeum­ba kerültek volna. Hosszas, szívós harc eredménye, hogy végül mégis­csak helyreállították. De ez nem az ország nyilvánossága előtt zajlott — senki se tud róla. — Az alaposan megnövekedett fel­adatoknak megfelelően, változott-e a Fővárosi Műemléki Felügyelőség szer­vezete, apparátusa, költségvetése? — A feltételek ugyanazok ma, mint 25 évvel ezelőtt. Amíg el tudjuk látni feladatainkat belső tartalékaink jobb kihasználásával, addig nincs baj. Ha ez kimerül, minden bizonnyal meg­lehet teremteni a szükséges feltétele­ket. A VI. ötéves tervben az épület­felújítás előtérbe kerülésének köszön­hetően, nőtt a rendelkezésünkre álló pénzügyi keretösszeg. A Gundel kerthelyisége

Next

/
Thumbnails
Contents