Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Kádár János nyilatkozata a Budapestnek

változott. Budapest hatalmasabb lett lélekszámban, ipara, kereskedelme, közlekedése többszöröse annak, ami volt, kivirágzott kultúrája. Természetadta szépsége is nagyobb, mert az ember alkotása is szebbé tette, igazi város, főváros, világváros lett. Magam is, mint egész nemzedékem e félévszázad alatt, saját szemével látta, s később cselekvő részesévé lett Budapesten a történelmi eseményeknek. A hosszú harc során megértük ez alatt az idő alatt az őszirózsás forradalmat, a Tanácsköztársaságot, az 1919 őszi ellenforradalmat, a hitlerista megszállást, a nyilas rémuralmat, a szabadság felkelő napját, láttuk a régen várt felszabadítókat. A felszabadulás után a nép uj honalapítása már mindnyájunk közös élménye. Összeforrtunk a várossal, és sorsunk úgy alakult, hogy mi budapestiek is formáltuk a várost, s Budapest is formált bennünket. Valamikor idegenként jöttem, s számomra is idegen volt Budapest. Ma ismerem itt az embereket is, a köveket is, a bennünket körülvevő szép természetet is. Szemléletem, értésem ma olyan, hogy a név szerint ismeretlen ember sem idegen itt számomra, valahogy mindenki földi és ismerős, mert mindnyájunkat összeköt városunk, Budapest közös múltja, jelene és jövője. A város külső képének változása kapcsán: hogyan értékeli Kádár elvtárs építészetünk és városrendezésünk munkáját? Általában elégedettek lehetünk. Tudnunk kell, hogyha még nem is éppen olcsón, de már szépen és jól építkezünk. Világviszonylatban is. A városrendezés is jó munkát végzett, látnunk kell, hogyan szépül, gazdagodik évről évre a városkép. Lát-e a mai Budapesten olyan új épületeket, amelyekről azt remélhetjük, hogy egyszer műemlékké válnak, amelyek méltóképpen mutatják be ennek a mi korunknak a városépítő tevékenységét? Igen, hogyne. Es az Erzsébethídon kívül is. Gondolhatunk itt néhány már elkészült és most épülő vagy tervezés alatt álló középületünkre. De azt hiszem, mindenekelőtt nem is egyes épületekre, hanem városrészekre: a lakótelepekre. Ezek a telepek, a házak változatos csoportjaival, a különböző parkokkal, a hozzájuk tartozó intézményekkel jelenthetik leginkább azokat a „műemlékeket", amelyek majd az utókornak a mai ember életéről, érzésvilágáról vallanak. Szóljon valamit Kádár elvtárs arról a munkájáról, amikor Budapest ügyeivel közvetlenül foglalkozott. — Mozgalmi, társadalmi munkát a felszabadulás előtt is Budapesten végeztem. De akkor mi, kommunisták illegalitásban harcolva, várospolitikával csak igen kis mértékben tudtunk foglalkozni. A kommunista párttagok egy része 1935 és 1942 között a Szociáldemokrata Párt kereteiben tevékenykedett — magam is közöttük voltam —, s akkor a szociáldemokraták haladó szárnyával együttműködésben városfejlesztési kérdésekkel is foglalkoztunk. Közvetlenül és hatékonyabb módon a felszabadulás után dolgoztam budapesti munkán. Első megbízatásom szerint mint a budapesti rendőrfőkapitány, Sólyom László elvtárs helyettese, a közrend helyreállításán, a dolgozó nép hatalmának, államának és rendjének megteremtésén dolgoztam. Akkor ennek rendkívüli fontossága volt. Még az elemi közbiztonság megteremtése sem volt egyszerű. A háború, a romok, szökevények, bújkálók, az elszabadult alvilág által támasztott nehézségeket kellett leküzdeni, fizetés nélkül, komoly felszerelés nélkül valóban példásan helytálló, akkor szervezett új, demokratikus rendőrségünkkel. Következő megbízatásom szerint mint a Magyar Kommunista Párt budapesti titkára dolgoztam három éven át, s így részt vettem abban a munkában és harcban, ami a munkáshatalom kivívásáért, a főváros helyreállításáért, a főváros lakosságának ellátásáért folyt. Az inflációtól gyötört munkásság példamutató áldozatkészségével,munkájával, harcával, Budapest minden becsületes dolgozójának összefogásával, mint ismeretes, az alapvető feladatokat sikerrel megoldottuk. Aki emlékszik az 1945 márciusában megindult első szocialista munkaversenyre, az első szabad május elsejére, a Kossuth-híd télben, fagyban való megépítésére, a falujárásra, az tudja, hogy ez a munka és harc nemcsak hallatlanul nehéz, hanem szép, lelkesítő és felemelő is volt egyben. Közvetlenül részt vehettem és részt vettem Budapest városépítési és városfejlesztési munkájában, a város politikai életében annak révén is, hogy a fővárosi tanácsnak több cikluson keresztül megválasztott és aktív tagjaként dolgoztam. Büszke vagyok arra, hogy időszakonként és esetenként személyesen is részese lehettem annak a munkának, amely Budapest felemelkedését, fejlesztését szolgálta. Azt hiszem, aki jelen volt, mindig emlékezni fog az 1957. május 1-i nagyszerű, tömeggyűlésre. MTI Fotó Vigovszky Ferenc felvétele Kádár János Mesterházi Lajossal beszélget. 1967 január 3