Budapest, 1982. (20. évfolyam)

7. szám július - Kádár János nyilatkozata a Budapestnek

annak valóban lelkes hangulatára. Valahogy azt gondolom, ott az a félmillió budapesti találkozott ismét, aki 1945 elején elhatározta, hogy Budapestet felépíti, hogy a dolgozó népnek építi fel, és 1956 tragikus őszén azt is elhatározta, hogy nem engedi elpusztítani mindazt, amit a dolgozó nép saját vérével, verejtékes munkájával teremtett itt, a Duna két partján azért, hogy szocialista és szép legyen a jövendő. Budapest megmutatta 1957-nek ezen a szép tavaszi napján is, hogy nemcsak jogilag fővárosa a Magyar Népköztársaságnak, hanem valójában az ország, a szocialista forradalom szíve, lendítő motorja. Kádár elvtárs említette itt Budapest és az ország viszonyát. Hogyan látja a helyi érdek és az országos érdek problémáját a főváros esetében, különösen, ha Budapest sajátos helyzetét nézzük, azt, hogy itt él az ország lakosságának egyötöde, itt van a magyar ipari termelés negyven százaléka? — Már a kérdésben említett tények is megkövetelik, hogy az országos ügyek intézése közben kellő figyelmet fordítson mindenki a legnagyobb magyar közigazgatási egység, a főváros gondjainak megoldására. Ismert dolog, hogy a legutóbbi tíz évben Budapest karbantartására, építésére és fejlesztésére aránylag is nagyobb összegeket fordítottunk, mint az azt megelőző években. Ez elkerülhetetlen, szükséges és helyes volt. Egyrészről, bizonyos korábban elhanyagolt kérdéseket kellett elővenni és jobb megoldáshoz juttatni, Budapest lakossága igényeinek jobb kielégítése érdekében. Másrészt, Budapest esetében sohasem csak a budapestiek érdekéről van szó. Volt egy olyan felfogás, hogy a területi fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi eszközöket egy az öthöz arányban kell elosztani Budapest és az ország egyéb területei között. Ez a felfogás így túlságosan és helytelenül leegyszerűsíti a kérdést. Igaz, hogy az ország lakosságának egyötöde él Budapesten, de nem ötöde, hanem az ország lakosságának egynegyede dolgozik — és egyben vásárol — naponta Budapesten. Itt van az egész ország ügyeivel foglalkozó központi intézmények sora. A budapesti egészségügyi inétzmények látják el rendszeresen az ország lakosságának több mint egynegyedét. A budapesti főiskolákon tanul az ország diákjainak közel egyharmada. Budapest közlekedése, útjai, hidjai nemcsak a főváros szükségletére vannak, hanem az ország közlekedésének, áru- és személyforgalmának legfontosabb kiszolgálói egyidejűleg. Az utóbbi tíz évben az ország műemlékeinek megóvására többet fordítottunk, mint a megelőző száz évben. Ezt a magyar nép történelmi hagyományainak ápolása és a nép önbecsülése egyaránt megköveteli. Ez a munka nagyban folyik Budapesten, Visegrádon, Esztergomban, Szombathelyen, Kőszegen, Siklóson, Szigetváron, Gyulán, Sárospatakon, Diósgyőrben, úgyszólván az egész országban. Budapesten erre a célra is valamivel többet fordítanak a teljes összeg egyötödénél. A budai Várpalota, s az odakerülő kultúrintézmények azonban szintén nemcsak Budapesté, hanem az egész országé, az egész magyar népé. Budapest „helyi" érdekeinek védelme és összeegyeztetése az országos érdekkel mindenkor feladat, de megoldható feladat, mert a főváros nagyobb létesítményeinek rendeltetése országos jelentőségű és azok fejlesztése mindenkor országos érdek is. Az országos és helyi érdek megfelelő egyeztetése és egybeesése ebben az esetben világosan látható abból is, hogy Budapest fejlesztésével egyidejűleg folyik a vidék viszonylag gyorsabb iparosítása, vidéki városaink viszonylag gyorsabb fejlesztése, a vidék urbanizálódása, a magyar vidék gyors kulturális felemelkedése. Budapest fejlődésével egyidejűleg igazi nagyvárossá fejlődik Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr. Ez is érdeke mind az országnak, mind magának a sok tekintetben túlzsúfolt Budapestnek. Lapunk több dokumentumot közölt Budapest internacionalista szerepéről. Szeretnénk hallani ebben a kérdésben Kádár elvtárs véleményét és egyet-mást a személyes emlékeiből. Budapest internacionalista hagyományainak, az itteni különböző nemzetiségi csoportok kapcsolatainak s az ezzel összefüggő dokumentumoknak a felkutatása, publikálása feltétlenül helyes. A régebbi keletű eseményekre visszaemlékezve elsőként azt lehet megállapítani, hogy Budapest — bár egy afféle „magyar impérium" fővárosa volt — az akkori viszonyok következtében különböző népek eleven és progresszív kapcsolatát hozta létre. Része volt ez a Duna-völgyi népek haladó elemei találkozásának, kontaktusának, kölcsönös támogatásának. Az internacionalizmus fogalma nem pontosan illik erre a kezdeti időszakra, de ami akkor kialakult, alapot adhatott arra, hogy később — a munkásosztály és forradalmi pártja fellépésének időszakában — e kapcsolatok a szó mai értelmében internacionalista jelleget öltsenek. Mondom, az erre vonatkozó dokumentumok felkutatása,publikálása hasznos a közvélemény helyes irányú felvilágosításában, ezért az ilyen törekvést csak üdvözölhetem. Természetesen, a kérdésnek csak ahhoz a részéhez tudok hozzászólni, amely a második világháború időszakának történetéhez tartozik. Tudvalevő, hogy azokra az eseményekre, melyeknek kiinduló pontja a hitleri imperializmus különböző akciói és a magyar uralkodó osztály ebben való közreműködése volt, a munkásosztály és a forradalmi pártok nálunk is, és a szomszédos országokban is erejüknek megfelelően reagáltak. Magyar, csehszlovák, román, jugoszláv kommunista szervezetek kapcsolatba léptek egymással, és egységes front kialakítására törekedtek az akkori magyar főhatósági területen, méghozzá oly módon, hogy az megfeleljen a munkásosztály, a magyar és a többi nemzet törekvéseinek. A hitlerizmus elleni harc, függetlenség, demokrácia és szociális haladás — ez volt a cél. Mindez megfelelő visszhangot váltott ki a dolgozók széles körében. Lezajlottak itt, Budapesten is, különböző találkozások, létrejöttek szervezeti kapcsolatok és kialakultak különféle akciókra vonatkozó elgondolások. A hitleristák bécsi döntését, mi, magyar kommunisták, s általában a magyar haladó erők ideiglenes jellegűnek tekintettük, s tisztában voltunk céljával, láttuk, hogy hátterében a Duna-medencében élő népek egymás elleni kijátszásának törekvése húzódik meg. Rögtön megszületett az elhatározás nemzetközi síkon: e területek illegális szervezeteit és aktív forradalmárait össze kell fogni és egységes harcba kell bekapcsolni. Ez történt a szlovákiai, az erdélyi kommunista szervezetekkel és a jugoszláviai területen élő, fellelhető kommunistákkal is. A KMP Budapesten olyan röpiratokat is adott ki, amelyek az ideiglenesen megszállt terület lakóihoz szóltak. Ezeket lefordították az illető területen élők anyanyelvére és két nyelven terjesztették. Végül pedig: hogyan látja Kádár elvtárs a hazafiság és a lokálpatriotizmus viszonyát? A hazafiság és a lokálpatriotizmus összefér, sőt, egyik feltételezi és kiegészíti a másikat. Nyelvünkben a haza és a szülőföld rokon fogalmak. A gyermek fogalmi körének bővülésével párhuzamosan tágul a mindennapi, közvetlen környezet ismerete és az ahhoz való ragaszkodás a haza megismerésévé és hazaszeretetté. Nehéz hinni az olyan ember hazaszeretetében, aki nem szereti a maga faluját, városát. A lokálpatriotizmus bizonyos büszkeséggel párosul. A fontos csak az, hogy tudjuk mindig, mire vagyunk büszkék. Pusztán az, hogy valaki egy adott helyen született, él, nem lehet ok a büszkeségre. A budapestiek büszkék lehetnek fővárosuk műemlékeire. Bennük van őseink küzdelme, munkája, nehéz történelmünk, féltő mai gondoskodásunk. Az Erzsébethíd ra büszkék lehetünk: közvetve abban is ott van mindannyiunk munkája. Ahogy az egész, romjaiból föltámadt fővárosban, a szép új városrészekben, a Valéria-telep helyén, Lágymányoson, Kelenföldön és nemsokára Zuglóban, Békásmegyeren, Óbudán. Mindarra méltán büszkék lehetünk, amit a fizikai vagy szellemi munkánk megteremtett. És ki-ki aszerint, ahogyan helytállt a munkában, így jogos, így igazságos. így van tartalma és értelme a lokálpatriotizmusunknak. De az előbbi tétel fordítva is áll: nem lehet jó lokálpatrióta, aki szem elől téveszti a haza általánosabb érdekét. Szeressük a szűkebb hazánkat, szeressük Budapestet az országért! És szeressük az országot, az emberiség előtti felelősséggel, történelmi küldetésünkért, a szocializmusért! Úgy gondolom, a legfőbb kérdés, amelyet e beszélgt.és keretében érintettünk, városunk, közéletünk állandóan napirenden levő kérdése. Ezeket a problémákat az országgyűlésben, a fővárosi tanács és Budapest kerületi tanácsainak ülésein az arra hivatottak, az őket megillető módon fogják ezt követően is megtárgyalni, eldönteni és helyes megoldáshoz juttatni, Budapest és az ország, a haza javára. 4