Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Berey Katalin: Szanáltak minket...

ták.* Egy másik szükséglakást akartak adni nekik helyette. Nem fogadták el. Kiment a V.-né, és azt mondta: Nézze, adhatnék maguknak lakást, de most már azért se adok... Akkor én fölmentem a tanácsházára... Akartam látni, ki ez... Ha vért kell adni, a fiam ott van. Ha dupla melót kell csinálni, ott van, akkor pont egy ilyennel akarnak kiszúrni... Elpanaszoltam a sógoromnak. Azt mondja, ide halI-gas, veszteni nem vesztesz, fogd magad, menj be a pártházba. Keresd az M. elvtársat, add elő így, ahogy most nekem elmondtad a dolgot... Mondom a menyemnek, gyere... persze két gyerek és a nagy has... gyere, mondom, mind megyünk, elmegyünk a pártházba. Hát ahogy ott ácsorgunk, várunk; az M. elvtárs el volt foglalva, valami ügyfél volt nála, a menyem felfedezett valakit a házból, egy ismerőst... Behívott egy szobába, az M. elvtárs szobájával szembe. Ott szépen elmondtunk mindent, töviről hegyire. Mindent jegyzőkönyvbe vettek. Mondtam, se hozzá ne tegyünk, se el ne vegyél fiam, a teljes igazságot. Azt mondták, jól van, kérem szépen, fölvettük. Majd kiértesítjük. Ezzel eljöttünk. Két nap múlva kaptunk egy papírt menjünk be a... mi is volt az... fővárosi tanács, oda hívatták be, és ott azonnal a kezibe nyomták az ukázt az itteni tanácshoz, hogy azonnali hatállyal két és fél szobás lakást kiutalni." „Akkor, állítólag, minden tanácstagnak volt egy vagy két személy, hogy akit akar, azt ide kérje. Hát én együtt dolgoztam a tanácstagunkkal, lakóbizottsági elnök voltam, és hát ő kérte, hogy ide jöhessek. Úgy kérdezték, hogy tovább vállalom-e, ha ide jövök..." Milyenek a lakótársak? — Hogyan barátkozott meg a házbeliekkel? — Laknak-e itt 'A szükséglakás, ahová beköltözött, szanálandó területen volt olyanok, akik szanált lakásból költöztek? — Van-e ellentét a szövetkezeti és tanácsi lakásban lakók között? — Mi okoz súrlódásokat a leggyakrabban? „Akiket szanáltak, közel két kilométeres körzetből, valamilyen oknál fogva itt kaptak lakást, ebben az épületben. Jött már hivatalos helyről is olyan szöveg, hogy ez a mintaház... és ez több oldalról volt..." „Az a szerencse, hogy itt, ebben az épületben százhatvan-egynéhány lakóból harminc, aki máshonnan jött. Ez a tömb mind környékbeli volt. Itt majdnem mindet ismerem. Csak nem abból a házból, de arról a környékről. Úgyhogy kapcsolatom van sok, mert ott is bejártam, itt is bejárok hozzájuk. Komoly emberek... Legtöbbet, akik ezekben az utcákban laktak, ide tettek. Az a másik épület, az már össze van keverve. Mint a búza a lencsével. Oda jöttek mindenfelől. Az kegyetlen épület. Piszkos... Ott már tűz is volt. A gyerekek meggyújtották a szemétledobót. Összeférhetetlen emberek laknak ott. Vegyes. Nem is tudom, honnan jöttek. Nem ösmerünk ott, csak keveset. Nincs is, aki korábban itt lakott." „Mi szerencsések vagyunk ebből a szempontból. Úgy hallom, sokan panaszkodnak, hogy milyen rossz a szomszédi viszony... Itt nagyon rendesek az emberek, a mi lépcsőházunkban. .. A szomszédasszonyom is környékbeli volt, aztán az a fiatalasszony a három gyerekkel, az is itt lakott albérletben. Aztán az a házaspár, azokat is szanálták..." „A mi házunk összetétele nagyon rossz. Ez egy év végi átadás. Azokat az embereket, akik innen-onnan kikoptak, azokat ide tették. Környékbeliek kevesen vannak. Nem sok ház van ilyen állapotban, mint ez. Teljesen szét van zilálva, letördöstek mindent. Véletlenül tudom, mert én családokat látogatni járok. Látom a különbséget. Hogy egy fél év múlva már minden tönkre van karcolva, törve, és kiszedtek a körtéktől kezdve mindent." „A lakótársak? Barbárok az emberek... A cigarettát égve dobják el. Szedett-vedett emberek. Tripolisztól kezdve minden itt van..." „A múltkor is, megyek a barátnőmhöz. Valami súrolja a kabátomat, hát egy tízliteres öntöttvas-fazekat dobnak le a tizedikről. Az például egy szövetkezeti ház. Fölnéztem, de bátorság már nem volt benne, mert visszaugrott az erkélyről. Agyon is üthetett volna. . . Ez tanácsi ház, igen. Van különbség, hát hogyne. De ez egy felháborító különbség, mert itt tulajdonképpen arról van szó, hogy azok — a szövetkezetiek — többet viselnek a terhekből. A ház karbantartásának a terheiből. Igaz, hogy általában jobban is vigyáznak rá. Itt pedig egyszerűen az van, hogy ezért nem kell fizetni, hát töri a kispajtás. .." „Azokat, amiket 1975—76-ban adtak át, a szövetkezetieket már újra kifestették, a tanácsiakat nem." „Itt rendesek a lakók... Na jó, ott a Füredi úton, ott más volt. Feljöttek hozzám. Volt, aki csak nálam érezte jól magát. Úgy el tudtam beszélgetni, közben varrogattam. Most ott a gép... nem varrok én... Nagyon kedvesek, nagyon rendesek, de egyedül itt szembe, akivel összejárunk. . . Ahhoz a másik asszonyhoz néha bemegyek, de ő még nemigen jött be hozzám. Szóval itt nem az a családias, mint ott." „A lakóbizottság, kérem, foglalkozik a lakók ügyeivel. Rendfenntartás, azt nagyon precízen. Nem is engedjük meg, kérem, hogy valaki kopogjon. Meg van szabva, hogy héttül hétig önthetik le a szemetet. Ettül eddig lehet fúrni falat. Szombat-vasárnap nem fúrhatnak. Gikszer azért csak beugrik, ilyen kopácsolás, fúrás, de nem szabad. Azért van a szombat, a vasárnap, hogy az pihenő... A lakóbizottságnak jogában áll bírságra javasolni... Meg is mondtam, hogy szigorúan, szigorúan fogni, mert itt másképpen nem lehet rendet csinálni. Cipész itt nem dolgozhat, például... Ha otthon akarna munkát... a tanács nem is engedélyezné. Meg a lakóbizottság se, tessék elképzelni. Mi abba nem szólhatunk bele, hogy ki jön ide lakni, de ipart nem folytathat. Vannak bedolgozók, akik szőnek, kötnek, hát az semmit sem zavar. Kötés van, összeállítás van. De amelyik így kopog, azt nem szabad. Éppen a múlt héten is volt egy ilyen eset. A földszinten lakó észrevette, és mi, a lakóbizottság, mentünk hallgatózni. Be is mentünk egy illetőhöz, persze letagadta, hogy ő kopogott. Majd megint figyeljük. .. Valamit csinált, de nem tudjuk, hogy mit, olyan munka-valamit." Mennyibe kerül ez a lakás havonta?— Mi történt, ha valaki nem fogadta el a szövet-30