Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Bertalan János—Dr. Berti Béla: Munkaerőmérleg

Munkaerőmérleg A gazdasági fejlődésünkkel járó egyik nagy gond, a munkaerőhiány, a fővárosra különösen jellemző. Budapest munkaerő-szükségletét nem fedezi az ingázókkal növelt munkaképes népesség, ugyanis a betöltendő állások száma lényegesen meghaladja a rendelkezésre álló munkaerőforrásokat. A jelentős munkaerőhiány elsősorban a termelő és szolgáltató tevékenységek zavartalan ellátását nehezíti: hiányoznak emberek az élelmiszer-kiskereskedelemben (bolti eladók, takarítók stb.), a közúti forgalomban, az egészségügyi- és gyermekintézményekben, valamint a kulturális-művelődési ágazatban. Az óvónői és tanítói állások egy részét szakképzetlenek töltik be. Az iparban a foglalkoztatottak száma tíz év alatt — 1970—1980 között — mintegy 180 ezerrel csökkent, amiben persze szerepe volt az iparkitelepítéseknek is. A magas foglalkoztatottsági színvonal miatt a pótlólagos munkaerőforrásaink kimerültek. A különböző ágazatok új forrásként lényegében csak az iskolából kikerülő és tanulmányaikat befejező fiatalokkal számolhatnak. Ezek a fiatalok azonban az utóbbi években már nem pótolják a nyugdíjba vonulókat. E tekintetben a közeljövő sem ígér kedvezőbb helyzetet. Az elvégzett számítások alapján megállapítható, hogy 1981 és 1990 között tovább mérséklődik az aktív keresők száma. A főváros lakossága 1970. január 1-én kétmillió-egyezer volt, 1980. január 1-ig 58 ezer fővel gyarapodott. Ezen belül a 0—13 éves gyermekek száma 94,8 ezerrel emel kedett, a 14 éveseké tízezerrel csökkent, míg a nyugdíjkorhatáron túliaké 40,3 ezerrel nőtt. 1980-ban a munkaképes korú népesség (15—54 éves nők és 15—59 éves férfiak) száma 67,1 ezerrel kevesebb volt mint 1970-ben. A fővárosban a munkaképes lakosság 83,3 százaléka vesz részt a társadalmilag szervezett munkában. A férfiaknak 86,9, a nőknek 75,5 százaléka aktív kereső, a többi tanuló, korkedvezményes nyugdíjas és járadékos vagy gyermekgondozási szabadságon lévő, munkaképtelen és eltartott. Jelenleg a munkaképes korú nőknek csupán három százaléka háztartásbeli. (L. 1. sz. tábla.)Tíz év alatt a budapesti lakosú aktív keresők száma 81 ezerrel, ezen belül a munkaképes korú aktív keresőké 44,5 ezerrel csökkent. Ugyanezen idő alatt az inaktív keresők száma 153 ezerrel emelkedett, ezen belül a munkaképes korúaké 38 és fél ezerrel. A munkaképes korú inaktív keresők számának nagyarányú növekedésében szerepet játszik a korkedvezményes-és rokkantnyugdíjasok, továbbá a gyermekgondozási szabadságon lévők számának emelkedése. A főváros munkaerőhelyzetének alakulását lényegében az országos demográfiai helyzet határozza meg. Budapest munkaerő-szükségletének jelentős A munkaerőforrás alakulása, 1000 fő 2. sz. tábla 1981. január 1. 1986. január 1. Megnevezés Összesen Ebből Összesen Ebből Összesen férfi nö Összesen férfi nö Munkaképeskorú népesség (15—59 éves férfiak és 15—54 éves nők) 1183,3 612,7 570,6 1161,0 616,5 544,5 Inaktív .Nyugdíjas, járulékos Gyermekgondozási segélyen levő Egyéb inaktív S3.B 39,0 0,7 31,8 0,1 22,0 39,0 0,6 55,0 38,5 0,8 32,5 0,2 22,5 38,5 0,6 Eltartott: Tanuló Első ízben állást kereső Testi, szellemi fogyatékos Egyéb eltartott 32,5 1.2 3,3 16,7 45,0 0,9 1,5 1,0 37,5 0,3 1,8 15,7 94,0 1,2 3,5 17,0 50,1 0,9 1.6 1,1 43,9 0.3 1.9 15,9 Munkaerőforrás Nyugdíjkorhatáron túl aktív kereső Ingázók különbözete 986,1 35,0 147,0 532,4 11,0 91,0 453,7 24,0 56,0 951,0 33,0 145,0 530,1 10,0 89,8 420,9 23,0 55,2 Összesen foglalkoztatható 1168,1 634,4 533,7 1129,0 629,9 499,1 részét a bevándorlási többlet biztosítja. Ez a munkaerőforrás azonban az utóbbi évtized másodikfelében összeszűkült, lényegesen kisebb arányt képvisel a népességgyarapodásban, mint a korábbi években. A vándorlási nyereség az 1970. évi 19 és fél ezerrel szemben már csak 6,4 ezer volt. A főváros munkaerő-ellátásában évtizedek óta nagy szerepük van a naponta ingázóknak is. Számuk azonban az utóbbi években jelentősen megcsappant. Míg 1969-ben 205 ezren jártak be vidékről a fővárosba dolgozni, addig 1979-ben már csak 163,7 ezren, tehát számuk több mint 41 ezerrel csökkent. Számításaink szerint a főváros népessége az 1981. január elsejei kétmillió-hatvanezerről 1986. január 1-ig várhatóan több mint 11 ezerrel csökken. Ennek okai: az idős korúak számának állandó növekedésével fokozódik az elhalálozások száma, az utóbbi években már növekvő arányban meghaladta az élveszületések számát. A szülési gyakoriság 1978 óta visszaesett. Ez összefügg a születések szempontjából legproduktívabb korú (20—29 éves) nők számának csökkenésével. 1980—1985 között lépnek szülőképes korba az 1960 és 1965 között született kisebb számú évjáratok. Számításaink szerint számuk az 1980. január 1-hez viszonyítva 1986. január 1-én mintegy 30 százalékkal kevesebb lesz. Ennek következtében a születési arányszám várhatóan az 1980. évi 11,4 ezrelékes, alacsony szinten marad. A bevándorlások mértéke — a kedvezőtlen országos demográfiai helyzet következtében — to-A népesség gazdasági aktivitása, korcsoport szerint 1970—1980 1. sz. tábla 1970. január 1. 1980. január 1. Korcsoport Aktív Inaktív Eltartott Aktív Inaktív E 1 t a r t o t t (év) .. . (év) összesen ebből összesen ebből tanuló kereső összesen tanuló tanuló 0—13 255 616 255 616 130 236 350 447 _ _ 350 447 166 757 14 29 469 1 448 1 28 020 27 680 19 735 321 — 19414 19 174 15—19 187 546 81 648 1 081 104 817 101 518 103 779 40 292 - 1 360 62 127 59 480 20—24 173 662 139 788 10 031 23 843 21 232 140 160 105 898 11 583 22 679 20 674 25—29 157 408 142 377 10 490 4 541 1 695 179216 157 974 16 645 4 597 2 226 30—39 258 564 242 259 8 372 7 933 252 311 013 291 628 14 257 5 128 321 40—49 307 639 282 547 8 945 16 047 15 252 412 233 268 13 703 5 441 13 50—54 103 625 87 936 7 281 8 408 — 142 878 117 688 20 543 4 647 — 55—59 152 506 85 591 51 778 15 137 — 143 567 62 032 75 970 5 565 — 60—64 123 328 26 752 80 009 16 567 — 89 946 9 528 75 536 4 882 — 65—69 99 835 11 598 72 788 15 450 — 123 867 5 934 109 043 8 890 70—X 151 884 8 625 112 225 31 034 — 202 327 4 700 177 458 20 169 — Összesen: 2 001 083 1 110 669 363 001 527 413 282 628 2 059 347 1 029 263 516 098 Sí 3 986 268 645 vább mérséklődik. A VI. ötéves terv időszakában várhatóan évenkéntátlagosan csak 5—6 ezerrel többen költöznek a fővárosba — állandóan vagy ideiglenes bejelentéssel —, mint ahányan elhagyják a fővárost. A vándorlási egyenleg a VI. ötéves tervidőszakban is nyereséges lesz, a nagyarányú természetes fogyást azonban már nem tudja kiegyenlíteni. Mindezek következtében kedvezőtlenül alakul a munkaerőforrás is. A munkaképes korú népesség száma 1986. január 1-én várhatóan egymillió-százhatvanegyezer fő, 22 ezerrel kevesebb, mint amennyi 1981. január 1-én volt. Megjegyezzük, hogy a valóságos munkaerőforrás a munkaképes korú népességnél kisebb. A növelő és csökkentő tényezők közül: a nappali tagozatos tanulók száma 11 és fél ezerrel emelkedik; a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma lényegében stagnál, illetve kismértékben csökken; afizikai és szellemi fogyatékosok, valamint a háztartásban maradók száma mondhatni változatlan marad; a nyugdíjaskoron túli aktív keresők száma pedig kétezerrel lesz kevesebb. Várhatóan ugyanannyival csökken az ingázók különbözete is. Mindezek együttes hatására az igénybe vehető munkaerőforrás az 1981. évihez képest több mint 39 ezerrel csökken, számuk egymillió-százhuszonkilencezer fő lesz. (L. 2. sz. tábla.) Számolni kell azzal is, hogy a VI. ötéves tervidőszakban megnő a kis- és középüzemek száma és ezzel munkaerőigényük is. Ugyancsak munkaerőt igényel a magánszektorban önállóként és alkalmazottként tevékenykedők számának növelése. Az elmondottakból kitűnik, hogy a fővárosban olyan állapot alakult ki, amikor már nincs lehetőség a foglalkoztatottság emelésére. Az ellentmondás feloldására egyrészt meg kell gyorsítani a termelékenység növelésének ütemét, másrészt növelni kell az üzemek technikai felszereltségének színvonalát, valamint szorgalmazni a termelés szerkezeténekátalakítását. A kulturális és egészségügyi ágazatokban a munkaerő-feszültségek feloldásának egyik eszköze lehet a nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatás, az élelmiszer-kiskereskedelemben pedig a részmunkaidőben foglalkoztatottak számának növelése. Mérsékelné a munkaerőhiányt, ha a jelenleginél nagyobb teret és szervezettséget biztosítanánk a munkaképes korú, nappali tagozatos tanulók bevonásával a termelő és szolgáltató ágazatok munkájába — a tanulmányi szünetek idején. Bertalan János—Dr. Berti Béla 9