Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Seregi László: Békásmegyer — és a híre

— Ott van a mozgalmi szervezetek székháza. Ne hallgassuk el: többen szóvá tették, miért ezzel kezdték a közösségi létesítmények sorát? S mért nem a mozival, a könyvtárral?De ha már így történt, miért nem próbálják meg kihasználni, jobban bevonni a lakótelep mindennapi életébe? — Nem rossz gondolat. — Gondolom, ha meglesznek az alapvető intézmények, meggyorsul majd az ön által említett konszolidációs folyamat is? — Valóban, ez a fejlődés egyik legfontosabb kritériuma. A másik, hogy be kell fejezni a lakótelep építését, a parkosítással egyetemben. A félig kész állapot, a befejezetlenség látványa is rontja a közhangulatot. Előbbutóbb azért el rendeződnek a dolgok. Engem sokkal inkább nyugtalanít: mi lesz, ha levonul a demográfiai hullám, s több tízezer gyerek elvégzi az általános iskolát? Mit kezdünk velük? A kerületben három gimnázium működik, maximálisan 1600 tanulót képes fogadni. Szakmunkásképzőnk egy sincs. Az eredeti tervben az állt, hogy építünk Békásmegyeren egy 24 tantermes iskolát, amely később szakközépiskolává alakult volna. Nem lett, lehetett belőle semmi. Ehelyett négy különböző helyen emeltünk CLASP-rendszerű iskolabázisokat. Talán egy nagyobb intézménnyel mindenki jobban járt volna. — Megállnék egy pillanatra az általános iskoláknál. Félő, hogy éppen a zsúfoltság miatt alacsonyabb színvonalú lesz az oktatás. Ezért az itteni gyerekek, köztük az enyémek is, hátrányos helyzetbe kerülnek, már ami a továbbtanulást illeti. Indokolt az aggályom? — Indokolt. De nem a zsúfoltság miatt. Sokkal inkább azért, mert nő a képesítés nélküli tanítók száma. Rá vagyunk kényszerülve az alkalmazásukra, mivel pályázatainkra szinte alig akad jelentkező. Kétes dicsőség, de vállalni kell: a mi kerületünkben van a legtöbb betöltetlen pedagógusi állás. Miért nem jönnek? Magam sem tudom. Biztosan közrejátszik a telep negatív társadalmi megítélése. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tárgyi feltételek itt sokkal jobbak az átlagosnál. A kérdés csupán az, vajon a kedvezőbb tárgyi feltételek pótolhatják-e a képzett pedagógusokat? — A magam részéről abban is veszélyt látok, hogy aránylag messze fekszik a főváros centrumától. Nem fenyegeti-e ezeket a gyerekeket a beszűkülés? Hogy a végén azt hiszik, Budapest olyan, mint Békásmegyer és megfordítva? — Sajnos, ezt az eshetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. A közelmúltban beszélgettem valakivel, aki korábban a Lenin körúton lakott. Albérletben. Aztán ide költözött. Eleinte nagyon örült mindennek, élvezte a kényelmet, de vagy két hét múlva rájött, rá kellett jönnie, mekkora a különbség a Jós utca és a Lenin körút között. Azóta elégedetlen ember. De hangsúlyozom: Békásmegyeren még várható fejlődés. Annyi bizonyos, a Belvárossal sosem fog vetekedni. Igaz, nem is ez a mérce. 1985-ig, amikorra megépülnek a közösségi létesítmények, elfogadható lesz a kulturális ellátás is. — Sokan arra hivatkoznak: az is hátrányosan befolyásolja az ott élők közérzetét, hogy nincs a közelben munkaalkalom. Tervezik-e ipari és egyéb üzemek, gyárak idetelepítését? — Fura dolog ez, kérem szépen. Amikor a Szentendrei úti cégek vezetői megtudták, hogy Békás.megyeren óriási városrész születik, dörzsölgették a kezüket. Arra számítottak, hogy egy csapásra megoldódnak munkaerőgondjaik. Hát jókorát tévedtek! Finoman fogalmazva: hívó szavuk visszhang nélkül maradt. Működik ott egy vadonatúj kenyérgy ár. Tudják, kik veti ka veknit? Csepeliek meg újpalotaiak. Békásmegyerit jó, ha mutatóban találni köztük. A telepítés amúgy sem rajtunk múlik, hanem a vállalatokon. És ha már fejlesztenek, olyan helyet keresnek, ahol biztosítva van a munkáskéz. Az az igazság, hogy az emberek továbbra is szívesebben utazgatnak. — Apropó: tömegközlekedés. Milyennek tartja? Annál is inkább érdekel a véleménye, mert szerintem nem túl jó. A HÉV-szerelvények ritkán és kiszámíthatatlanul járnak. Az úgynevezett ráhordó buszok útvonalát pedig valószínűleg térkép fölött jelölték ki. A valóságos igényektől szemlátomást nem hagyták magukat zavartatni azok, akik végül is döntöttek. — Nem tagadom, lehetne jobb is a közlekedés. De majd jövőre! Akkorra elkészül az új pálya, s a kocsikat hárompercenként indíthatjuk. A metróval egyenértékű szolgáltatást kapnak a lakók. — Azelőtt két HÉV-állomása volt a telepnek. Csináltak belőlük egyet. Igaz, elődeinél jóval korszerűbbet. Csak hát rossz helyet választottak neki. Pontosabban: csakis azoknak előnyös, akik a közelében laknak. De ők kisebbségben vannak. Miért nem egyeztetett a tanács a BKV illetékeseivel? — A társadalmi-politikai szervek képviselői előzetesen megismerhették a BKV elképzeléseit, és egyetértettek velük. — Lehet, hogy a képviselők nem álltak a helyzet magaslatán? — Csakugyan nem árt elgondolkozni azon, milyen is a jelenlegi érdekképviselet? Már az iskolai körzethatárok módosításakor felfigyeltem bizonyos jelenségekre, de nem szóltam, mert még nem tudatosodott bennem valójában mi az, ami nem tetszik? Vagyis elképzelhető, hogy az információ azért nem jut el a lakosságig s onnan viszsza, mert az összekötő láncszemek nem elég erősek. Ezen feltétlenül változtatni kell, s úgy vélem, lehet is. — Végezetül szeretném, ha mondana néhány szót önmagáról is. — Kovácsként kezdtem, aztán üzembiztonsági előadó, majd szállítási osztályvezető lettem az Óbudai Hajógyárban. Innen kerültem a kerületi pártbizottságra, ahol politikai munkatársként dolgoztam. Tíz éve lettem tanácselnök-helyettes. 1978 óta enyém az elnöki szék. — Kényelmes ez a szék? — Irtózatosan kényelmetlen. A folytonos érdekegyeztetés alaposan megviseli az embert, testileg és lelkileg egyaránt. De vállaltam, csinálnom kell. Máskülönben szerencsés vagyok: azt teszem, amihez kedvem van. És ezért még fizetést is kapok. — Nyugodt a lelkiismerete? — Békásmegyer miatt? — Igen. — Elég, ha azt mondom: semmit nem bántam meg. — És semmit sem csinálna másként? — Dehogynem! A munkámban talán ez a legszebb, hogy állandóan tanulok, tanulhatok. A tapasztalatok összegezése, a hasznosítható tanulságok levonása — ez a tanácselnöki ténykedés lényege. Egy biztos: Kaszásdűlőnél már nem fogjuk elkövetni a békásmegyeri hibákat. — Sovány vigasz. — Akkor sem mondhatok mást: Békásmegyer nem elátkozott lakótelep. Olyan, mint a többi. És másmilyen nem is lehetne, csak amilyenek mi magunk vagyunk. 8