Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Gáspár Tibor: Harminc éve építünk lakótelepeket

késve adták át a kereskedelmi, szolgáltatási és gyermekintézményeket. A típustervezés egyik előnye a tömeges alkalmazhatóság. De hátrányai is vannak, ha nem megfelelő az előkészítés. Például a téves lakásfunkció-elemzés — az életmódszokások és az abban bekövetkező változások helytelen megítélése — vezetett a konyha méretének túlzott csökkentéséhez. Ezek a hibák rontják a lakások használhatóságát. Néhány lakótelepen jogosan panaszkodtak a környezeti ártalmakra. Ilyen volt korábban a József Attila-lakótelep levegőjének szennyezettsége, vagy az óbudai lakótelepnél az, hogy a lakóházak egy részét közvetlenül a főforgalmi útvonal mellé építették. Rossz közérzetet idéz elő az is, ha a parkolóhelyeket a lakóházakhoz közel telepítik. A sok gépkocsi egyre erősebben szennyezi a levegőt és zajártalmat okoz. (Megjegyzendő emellett, hogy a gépkocsiközlekedés és -parkolás megoldatlansága komoly feszültséget és elégedetlenséget okoz egyes lakótelepeken.) Ezekre a problémákra — bár nem jellemzőek lakótelepeink többségére — a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a lakótelepek telepítésénél és a beépítési tervek készítésénél. Igen lassú a lakótelepeken a lakóhelyi integrálódás. Ennek oka többek között az, hogy a történetileg kialakult városrészekből áttelepülő emberek egészen más környezetbe kerülnek, ami szükségszerűen alkalmazkodási problémákhoz vezet. Az is tény azonban, hogy a sokemeletes szalagházak, a gyakorta jellegtelen és funkcionális szempontból bizonytalan zöldterületek nem segítik elő a lakóhelyi társadalmi kapcsolatok kialakulását. Feltételezhető, hogy a humánusabb, kulturáltabb és szebb környezet, a közvetlenebb kapcsolat a természettel erősítené a lakók közti kapcsolatokat, az otthonosság érzetének kialakulását, sőt, csökkentené a hétvégi ház, nyaraló iránti igényt, mérsékelné az üdülőterületek tapasztalható zsúfoltságát. A lakótelepeken általában hiányoznak azok a közösségi és kulturális intézmények, melyek a különböző korú lakosság kapcsolatfelvételét, a szabadidő hasznos eltöltését, a lakóközösség alkotó aktivitásának kibontakozását segítenék, vagy amelyek előmozdítanák a lakosság sportolását, egy-egy iskola több célú — oktatási időn túli — hasznosítását. A társadalmi szervek sem fordítanak elég figyelmet a lakosság együttélésének, közösségi magatartásának alakulására, a helyi kezdeményezések felkarolására, szervezésére. Mindezek együtt azt okozzák, hogy a lakótelepek objektív értékei, például társadalomformáló szerepe, nem bontakozhatnak ki, s hogy az emberek egy része nem becsüli eléggé a nagy anyagi ráfordítással létrehozott lakókörnyezetet. Következtetések és javaslatok A lakótelepek városrendezési és építészeti elemzéséből levonható következtetések és javaslatok három csoportba foglalhatók. Az első csoport azokat a következtetéseket és javaslatokat tartalmazza, amelyek 4 reálisan számításba vehetők a már felépült lakótelepek továbbfejlesztéséhez. A második csoportba kerülnek azok a célkitűzések, melyek az új lakótelepek létesítésénél — a gazdasági és műszaki realitásokat figyelembe véve és az előkészítés fokától függően — már a VI. ötéves tervben elérhetők. Végül a harmadik csoportba gyűjtjük azokat a javaslatokat, melyek a távolabbi jövőben létesülő lakótelepeknél hasznosíthatók. | Korábban a lakótelepekhez közvetle' nül kapcsolódó, régi beépítésű területeket nem fejlesztették. Ezért — főleg a nagyobb lakótelepek — élesen elválnak környezetüktől, mind városszerkezeti szempontból, mind az új épületek dimenzióit és külső megjelenését tekintve. Ugyanakkor az új lakóterületeken a kiépült infrastruktúrának (közmű, közlekedés, intézmények) még vannak szabad kapacitásai. Ez potenciális lehetőséget nyújt arra, hogy a lakótelepekhez közvetlenül kapcsolódó térségekben gazdaságos feltételek mellett építsünk további lakásokat. De ez nem azonos az új lakóterület „besűrítésével". Meg kell vizsgálni, milyen lehetőségek vannak a lakótelepek környezetében kisebb kollektív házas vagy korszerű családi házas beépítésre. Egyes lakótelepek ellátási, funkcionális hiányosságait a lakótelep egészéhez jól illeszkedő kis üzletek, műhelyek, vendéglátóipari létesítmények kialakításával lehetne megszüntetni. (Felvethető, hogy ezek bérleti formában működjenek, a legújabb gazdasági szabályozó feltételrendszer alapján.) Meg kell vizsgálni a meglévő épületek építészeti fejlesztésének lehetőségeit, a földszintek, pincék esetleges hasznosítását, átalakítását, pavilonok, utcabútorok elhelyezését stb. Foglalkozni kell a lakótelepek zöldterületeinek kérdésével. Intenzív gondozást nem igénylő parkokat kell létesíteni, a társadalmi aktivitásban rejlő lehetőségek felhasználásával. O a VI. ötéves tervben induló (és esetleg a VII. ötéves tervre átmenő) lakótelepek tervezésénél és kivitelezésénél — különösen a nagyobb méretű, több ezer lakásos lakótelepek telepítésénél — arra kell törekedni, hogy az épületeket jól áttekinthető szerkezeti rendszerben helyezzük el. Ügyelni kell arra, hogy olyan kisebb lakóegységekből álljanak, amelyeket egyedi jellegzetességek különböztetnek meg egymástól. Az utóbbi években kialakult, csaknem kizárólagosan 10 emeletes beépítési magasságot csökkenteni kell. A környezethez való szerves kapcsolódást kell irányadónak tekinteni. A közintézményeket lehetőleg a lakóépületek földszintjén kell elhelyezni. Ezáltal a lakótelepek jellege városiasabb lesz. (Ehhez persze a kereskedelem és szolgáltatás választékának bővítése is szükséges.) El kell érni, hogy a zöldterületeket egyegy kisebb közösség használja. így a lakók magukénak érzik, jobban vigyáznak rá, gondoskodnak fenntartásáról, esetleg fejlesztéséről. A lakótelepek esztétikusabb, változatosabb kialakítása érdekében — a reális műszaki-gazdasági keretek között — indokolt volna párhuzamosan alkalmazni többféle építési technológiát. A műszaki tervezésben több építészcsoport — többféle alkotói szemlélet — együttes részvételére kell törekedni. A közösségi élet kibontakozását segítené elő, ha az épületek földszintjén, esetleg pincéjében barkácsszobát, fotókört, klubhelyiséget stb. létesítenének. Gondos ütemezéssel, az év végi „hajrák" elkerülésével, az ellenőrzés és az átvétel szigorításával el kell érni, hogy a minőségi hibák jelentősen csökkenjenek. Fokozni kell a kivitelezők felelősségét és érdekeltségét a hibátlan építési és épületszerkezeti megoldások, a megbízható, jól működő nyílászárók, szerelvények stb. alkalmazásában. A típusterveket alkalmazás előtt egyeztetni kell, és társadalmi vitára kell bocsátani, hogy az igényeknek jobban megfeleljenek — ahol erre lehetőség nyílik, támogatni kell az újszerű, előremutató megoldásokat. A kapcsolódó létesítményeket a lakóépületekkel, lakásokkal egyszerre kell megépíteni. A környezetet (utak, közvilágítás, járdák) a létesítmények használatba adásával egyidejűleg kell rendezni. 2 Az elemzések azt mutatják, hogy a kisebb, általában 1—1 ezer lakásos lakótelepeknél a felsorolt problémák túlnyomó része nem jelentkezik. így a jövőben megfontolás tárgyává kell tenni kisebb lakóegységek építését. Csak kivételesen kedvező területi adottságok esetén létesítsünk sokezer lakásos nagy telepeket. E célkitűzés fokozatos megvalósítása azért reális, mert a távoli jövőben már nem lesz szükség a lakásállomány számottevő növelésére, így a külső, nagy szabad területek igénybevétele — ami jelentős közlekedési és közműberuházásokkal jár — egyre kevésbé indokolt. A kisebb lakótelepek építésének fokozatos elterjedése azért is előnyös, mert lényegében minden kerület lakásállományának továbbfejlesztését, gazdagítását eredményezi. így elkerülhető, hogy legyenek olyan kerületek, amelyeknek a lakásállománya sok éven keresztül alig fejlődik. Újszerű megoldásokra kell törekedni a panelgyártásban. Remélhetőleg a budapesti házgyárak új bázisterve, az ún. „E tervcsalád" nagyobb variabilitást tesz majd lehetővé a telepítésnél és az egyes épületeknél. Változatosabb, a környezethez jobban igazodó lakótelepeink lesznek, ha a telepszerű magánerős lakások egy részét állami lakótelepeken építjük föl. Ennek során a lakótelep egy része társasházi vagy helytakarékos családi házas formában, esetleg telekelosztással és házilagos kivitelezéssel valósulhatna meg. Mindezek az elképzelések, elhatározások „jövőbe mutatóak". Megvalósításukhoz nemcsak a várostervezők, építészek, beruházók és építők összefogására van szükség, hanem arra is, hogy a gazdasági termelőmunka eredményei tartósan megteremtsék a kiegyensúlyozott városfejlesztés alapjait. i