Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Seregi László: Békásmegyer — és a híre

SEREGI LÁSZLÓ Békásmegyer — és a híre Beszélgetés Kiss Imrével, a III. kerületi Tanács elnökével nak a lakótelep körül. Ez nem baj, az eszmecserék valamenynyiünknek hasznára válnak. Az viszont már elgondolkoztató, hogy sokan megint elvetették a sulykot. Nem arról beszélnek, miképp lehetne igazi, otthonos lakóteleppé tenni a panelházak együttesét, hanem megragadva a beleszólás lehetőségét, harcot indítottak az eredmények ellen. Egy sor értéket devalválni akarnak, olyan kézzelfogható pozitívumokat kérdőjeleznek meg, amelyeket pedig nem szabadna bolygatni. Csaknem egymillió ember költözött új, kényelmes lakásba. Ez egyúttal politikai vívmány is, melyet vétek volna kikezdeni. Mégis. . . — Azt állítja, hogy kampány folyik a lakótelepek ellen? — Helyesebben a lakótelepi életforma ellen folyik kampány. Persze, annyira naiv nem vagyok, hogy ne tudnám, valóban ridegek az ottani emberi kapcsolatok. Egyébként meggyőződésem, hogy a jó viszony nem azon múlik, miből építették a házat. Minden azon áll vagy bukik, mennyire igénylik egymás társaságát a lakók. — Ezt elfogadom. Az eredeti kérdésemre azonban még nem válaszolt. — Visszatérve Békásmegyerre, az semmivel sem rosszabb telep, mint Kelenföld, Óbuda vagy Újpalota volt ötéves korában. Kiforratlan. Bevallom, többször megfordult már a fejemben, hogy utánanézek, miért vált ki ilyen éles és heves reagálásokat ez a lakótelep? Odáig jutottam, — És képzelje, a nyilatkozatomat bevágta egy másik műsorba! — Nem szép dolog. — Azt mondja, nem szép? Szerintem egyenesen vérlázító, amit művelt. De legalább lett volna benne annyi becsület, hogy az adás előtt ideszól: „Ugye, Kiss elvtárs, azért így is mehet az anyag?" Gondolja, hogy letiltottam volna? Feltételezne rólam ilyen durva lépést? — Semmi esetre sem. De, hogy őszinte legyek, azt sem feltételezem önről, hogy mást mondana — teszem azt — az Esti Magazinnak, mint a Népszabadságnak. Vagy tévednék? — Azt hiszem, nem értettük meg egymást. Bármi legyen is a téma, én mindenhol mindig ugyanazt mondom. De azt elvárom, sőt, megkövetelem, hogy felnőttként kezeljenek. Még a tömegkommunikációs eszközök munkatársai is. — Szóval innen fúj a szél? Tehát ezért, az efféle tapasztalatok miatt idegenkedik az újságíróktól? — Hát ezt meg honnan veszi? Egyáltalán nem idegenkedem tőlük, feltéve, hogy betartják a játékszabályokat. — Mégis, sok kollégát kapásból visszautasított, mihelyt kiderült, hogy Békásmegyerről kérdezősködnek. — Persze, hogy visszautasítottam őket. S tudja miért? Mert minden szavukból érződött a rosszindulat. Legtöbbjének már ott lapulhatott a zsebében a kész cikk, s nyilván csak azért jött volna hozzám, hogy felhasználva a nevemet, hivatalos színezetet adjon a magánvéleményének. — Ennek ellenére nincs hiány Békásmegyerrel foglalkozó riportokban. S ami azt illeti, valamennyi meglehetősen kritikus hangvételű. Jogosnak tartja a bírálatokat? Valóban olyan elszomorító az ottani helyzet? — Nehéz kérdés. Ha ugyanis azt felelném, hogy igen, elszomorító az ottani helyzet, másnap hosszú sorokban kígyóznának az ajtóm előtt az emberek, és öklüket rázva kérnék ki maguknak a megállapításaimat. És igazuk lenne. Ám akkor sem járnék jobban, ha megpróbálnám elbagatellizálni a gondokat, s azt válaszolnám, hogy Békásmegyeren alapjában véve minden rendben van, csak hát egyesek nem nyughatnak.ősi magyar szokás szerint pumpálni kezdték a bolhát, hadd legyen belőle elefánt, de jó nagy. Mi az igazság? Maradjunk annyiban: a lakótelep még csak nevében lakótelep, elég messze van attól, hogy befejezettnek nyilváníthatnánk a konszolidáció folyamatát. Azaz a bírálatok zömmel helytállók, de nem hiszem, hogy túlságosan komolyan kellene venni őket. — A bírálat csak akkor fontos, ha vezető politikus szájából hangzik el? — Nem erről van szó. Az utóbbi időben heves viták dúl-5