Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Városházi tudósítások Személyi változások. Harmincévi tanácsi munka után nyugállományba vonult Csehik Ferencné, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Erdemei elismeréséül az Elnöki Tanács magas kitüntetésben részesítette: A Szocialista Magyarországért Érdemrendet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyújtotta át a márciusi tanácsülésen. Csehik Ferencné hosszú ideig az V. kerületi Tanács élén állt, 1975-ben lett tagja a Fővárosi Tanács elnökségéhek. Elnökhelyettesként a kereskedelmi, az ipari és a mezőgazdasági munkát irányította. Az eltelt hét év alatt jelentősen meggyorsult Budapesten a kereskedelem fejlődése. Kiépültek az új nagy bevásárlóhelyek, megnyílt az Örs vezér téri üzletközpont. Hivatali utóda, dr. Nyirö Rózsa is előzőleg tanácselnök volt, a VII. kerületi Tanács apparátusát vezette. Kisújszálláson született 1935-ben, képzettsége: tanár és jogász, a harmadik diplomát az MSZMP Politikai Főiskolán szerezte. Az egyetem után tanított, majd 1963-ban került a VII. kerületi Tanácshoz, ahol több beosztásban dolgozott, majd 1979-ben általános elnökhelyettessé, 1980-ban pedig a tanács elnökévé választották. Változás történt a terv- és közigazgatási főosztály élén is. A tanács egyik legfontosabb főosztályának vezetőjévé Nóvák Gusztávot, a pénzügyi főosztály helyettes vezetőjét nevezték ki. Számadás két esztendőről. A legutóbbi tanácsülésen szokatlanul nagy vita követte a végrehajtó bizottság számadását az utóbbi két év munkájáról. Ez is jelzi, hogy a tekintélyes fejlődés ellenére ma nehezebbek a feltételek, és sok új gonddal kell megküzdeni. A főváros vezetése úgy véli: továbbra is megvan a lehetőség, hogy megvalósuljanak a tervben meghatározott legfontosabb feladatok. Ez azonban mindenütt szervezettebb, fegyelmezettebb munkát és körültekintő takarékosságot kíván, s megköveteli, hog/ a tanács őszintén szembenézzen a hibákkal. A főváros gyarapodása ismeretes. Két év alatt 33 ezer 400 új lakásba költöztek be, megnyílt az észak-déli földalatti vonal két új szakasza, felépült a Dél-pesti Kórház, elkészült a Budapest Sportcsarnok. Javultak az életkörülmények, jellemző adat: az Örs vezér téri üzletközpont egy év alatt kétmilliárdos bevételt ért el. Miért nehezebbek ma a feltételek? Szerényebbek az anyagi források, ezekből kell tartani a fejlettségi színvonalat, és megoldani az újabb fejlesztést — válaszolta meg a kérdést Kelemen Lajos, a tanács általános elnökhelyettese. Ezért szükség van gazdaságosabb, hatásosabb megoldásokra és új erők bevonására. Elsősorban a lakásépítkezésben, de a városgazdálkodás több ágában is. A végrehajtó bizottság az erőket arra fogta össze, hogy javuljon a beruházások előkészítése, s hogy legyen elég vállalkozó az építkezésekhez. A helyzet a korábbihoz viszonyítva javult, de az ipari háttér még kedvezőtlenebb az országos átlagnál. Őszintén el kell ismernünk — mondta Kelemen Lajos —, hogy vannak olyan területek, ahol évek óta — a végrehajtó bizottság minden erőfeszítése, sok-sok intézkedése ellenére — nincs megfelelő változás. Rontja a város lakóinak hangulatát, és sok pénzbe kerül a közterületi munkák, javítások elégtelen összehangolása vagy a felújítások elhúzódása. A vitában felszólalt Békési László, a Budapesti Pártbizottság titkára. A tervben meghatározott rangsor szerint a lakások felújítása a legfontosabb feladatok közé tartozik — hangsúlyozta. De a munka lassan halad, pedig minden eddiginél több pénzt szántak erre. Jobban kell bánni a lehetőségekkel, nagyobb szervezettségre van szükség, s ha nem javul a helyzet, le kell vonni a megfelelő személyi következtetéseket. Meg lehet-e bukni a Városházán? Hosszú ideig furcsa titkolózás övezte a személyzeti munkát a tanácsokban. Mintha legalábbis itt nem vennének fel pályakezdőt, vagy nem volna állandó mozgás. Mert tévhit az, hogy a városházi beosztás,,örök állás", s aki egyszer „a sínre kerül", mindig csak előrejut, egészen a nyugdíjkorig. Vagy mégsem lehet itt megbukni? Általában honnan jönnek ide új dolgozók,és hova mennek az eltávozók! Erről beszélgetünk a Közlekedési Főigazgatóság vezetőjével, dr. Nagy Rudolffal és helyettesével, Derzsi Andrással. — Mi kell ahhoz, hogy valaki idekerülhessen? — Megfelelő képesség, felkészültség és még sok minden. Egyebek között tekintse hivatásának a tanácsi munkát, és szeressen emberekkel foglal kőzni. — Hogyan állapítják meg, hogy kiben mi lakozik? — Az egyetem után azok, akik hozzánk szeretnének jönni, közlekedési vállalatnál vagy tervezőintézetben töltenek el bizonyos időt. Itt jól megismerhetjük őket. — Számit az ismeretség? — Igen, de nem sógorság-komaság értelemben. A vállalati kapcsolat a megismerés útja, lehetősége, ahol módunk van nyomon követni a pályázók munkáját: hogy állja meg a helyét, milyen képességei vannak. — Sok fiatalt vettek fel? — A főigazgatóság átlagéletkora 34 év. A legutóbbi időben ugyancsak megfiatalodtunk. S csekély kivétellel minden dolgozónak van már diplomája. — Vonzó ma a tanácsi munka? — Erősen megnőtt a becsülete, s ez összefügg a nagy fejlesztésekkel. — Milyen a fizetés? — Tisztességes. De a legvonzóbb a sok új lehetőség. Alkotómunka ez, az itt dolgozó gyakran sok-sok milliárdos beruházásban vesz részt az ötlettől a megvalósításig. — Van mozgás, vándorlás? — Van. Felfelé is, lefelé is. De nem számottevő. — Mit jelent a „felfelé"? — Nemcsak a főigazgatóságon kerülhetnek magasabb beosztásba az itt dolgozók, hanem másutt is. Még a tanácson belül is. A beruházási főosztály vezetője s több munkatársa korábban nálunk dolgozott. — S voltak olyanok, akik azért kerültek el innen, mert nem váltak be? — A legutóbbi időben öten. Másutt jól megállhatják a helyüket, de itt sajátosak a feltételek. Nagy a követelmény, s nem könnyű ezt teljesíteni. A tervezésen és szervezésen felül van hatósági feladatunk is, s nem tud mindenki emberekkel bánni. S még szólni kell valamiről. A közlekedés irányítása, fejlesztése kétmillió ember hangulatát, életmódját befolyásolja. Nagy a közéleti felelősség. Az igények nőnek, a feltételek pedig nehezednek. Aki pedig nem tart lépést a fejlődéssel... A metró fejlesztése a 80-as években. Megtörtént a rég várt döntés. A kormány úgy határozott, hogy folytatódik az észak—déli földalatti vasút építése, egészen aSzilas-patakig, vagyis a Káposztásmegyeren tervezett új lakónegyed széléig, és a 80-as évek második felében megkezdődnek a Dél-Buda—Rákospalota közti új vonal munkálatai is. Mi a határozat jelentősége, milyen vizsgálatok előzték meg a kormány állásfoglalását? Ma a fővárosban a földalatti vasutak hossza meghaladja a 23 kilométert. Ez a tömegközlekedés hálózatának 2 százalékát adja. Viszont itt bonyolódik le a forgalom 31 százaléka. A kis földalatti vasúton az utasok száma naponta 120 ezer, a kelet—nyugati vonalon 540 ezer, az észak—délin pedig már 770 ezer. Az általános fejlődés hatására a következő időben a forgalom jelentősen növekszik. Számolni kell azzal is, hogy a város terjeszkedik, s ezért a pesti ember naponta többet utazik. Ha nem folytatódna a földalatti vasút építése, lassulna a forgalom. Ezért nemcsak az elért színvonal megtartása kívánja a további fejlesztést, nélküle nem építhetők fel a tervezett új negyedek. A nyolcvanas években nagy építkezések lesznek Észak-Pesten. Az itt lakók elszállítása csak gyorsvasúttal fcldható meg. Ezt sürgeti az is, hogy a távoli negyedek lakói elfogadható időn belül érjék el a város belsejét. Az első feladat, hogy 1984-re a metró eljusson az Árpád-hídig. Akkor fejeződi k be az Árpád-híd bővítése. Egy időben megnyílhat a Hungária-gyűrű északi része, megindulhat a gyorsvillamos, s ez jelentősen javíthatja a kapcsolatot Észak-Buda és Pest között. A következő tennivaló a földalatti vonal meghosszabbítása a Szilas-patakig. így a 80-as évek második felében beköthetik a Káposztásmegyeren épülő negyedet a gyorsvasúti hálózatba. Várható, hogy a 80-as és a 90-es években Dél-Budán és a Belváros déli részén lesz a legnagyobb a zsúfoltság. Ezért fontos a negyedik metróvonal megépítése. Az első szakasz átadása a Bocskai út és a Baross tér között felér egy új Duna-híddal. A többi előny: megújítható a Móricz Zsigmond körtér és a Gellért tér, ahol jelenleg épp hogy elviselhető a helyzet, a villamos megszüntetése után javul a forgalom a Bartók Béla úton, a Szabadság-hídon és a Kiskörúton, s csökken a Belváros zsúfoltsága, mivel csökken az egyéni utazások száma is. Megvizsgálták azt is: mi történne, ha elhúzódna az építkezés. A dunai átkelés negyven percbe telne, a Belvárosban állandósulnának a torlódások, Dél-Közép-Buda és a pesti munkahelyek között megkétszereződne az utazási idő, 50—60 percre nőne. A pesti és a budai főutakon a magán- és a tömegközlekedés sebessége egy-három kilométerre csökkenne. Ezért határoztak úgy, hogy meg kell építeni a földalatti vasutat a Bocskai út és a Baross tér között, s meg kell vizsgálni, hogy lehetne minél előbb átadni a Bocskai út és a Kálvin tér közti szakaszt. Később a vonal meghosszabbítása lehetővé teszi, hogy bekapcsolják a gyorsvasúti forgalomba az Újpalota mellett tervezett nagy építkezést. Aczél Kovách Tamás 27