Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 5.

Várfalrészlet Mészáros Lajos felvétele XII. századi férfifej a budai kőfaragó műhelyből Móser Zoltán felvétele Középkori iskolát ábrázoló fametszet a XVI. századból Késő reneszánsz kúttöredék Vörös Emőke felvételei folyosó"; ebben fektették le a dunai vízszivatytyúhoz csatlakozó ólom- és cserépcsöveket.) 1424-ben Péter mester királyi vízvezető-mesternek és építésznek Kassa adójából utaltat ki negyven forintot Zsigmond. (Évi fizetése — kétszáz forint — a megbecsülését jelzi.) Péter mester a budai és a visegrádi királyi palota vízmüvének modernizálásán, bővítésén dolgozott. Kiszámítottam: a Budai Jogkönyv szerint az a budai vízhordó, aki a hátán vagy kis szekéren vizet szállított a polgárházakba, akkor keresett meg egy aranyat, ha puttonyával 2240 liter vizet cipelt fel a Várba. Az az ezer rajnai arany, amelyet 1416-ban Zsigmond a nürnbergi Hartmann Steinpeck mesternek - vári vízműve megalkotásáért fizetett, ilyen „valutában" számolva éppen negyedmillió liter víz árának felel meg. S ha már a Várhegy és várak — vízellátásánál tartunk! Amilyen nagy technikai csoda volt Steinpeck alkotása, az 1416-ra megalkotott szivattyú, még nagyobb mirákulumszámba ment Mátyás király vízvezetéke. Ezt a csodálatos művet — majdnem bizonyosan — a firenzei Chimenti Camicia alkotta. Több svábhegyi forráscsoport vizét gyűjtötte össze; ezeket ólom- és cserépcsöveken át vezette le a Vérmezőig, ahonnan a gravitáció, illetve a közlekedő edények törvénye alapján, a saját súlyuknál fogva szöktek fel a Várhegyre, a mai Szentháromság tér központi kútjába. Chimenti Camicia nagy műve a tiszta hegyi források friss vizéhez juttatta a járványoktól örökké megtizedelt Buda város polgárait. Mátyás király azonban udvaráról sem feledkezett meg! Az 1960-as években (mielőtt a Vár távfűtővezetékének építői a szemem láttára megsemmisítették volna a Szentháromság téri földalatti Mátyás-kori ciszternát) meggyőződhettem róla; a központi ciszternából déli irányba is elágazott egy föld alatti csatorna. S milyen különös szerencse: 1972/ 73-ban, amikor feltártuk a királyi palota hajdani északi főkapuját, a palotához vezető középkori kövezett út nyugati oldala alatt — vagy tizenöt méter hosszan — megtaláltuk azt a cserép csővezetéket, amely Mátyás palotájába továbbította a Béla király úti hegyi források üde vizét! Giorgio Vasari jegyzi fel Camiciáról: 1474-ben palotákat, kerteket, szökőkutakat, erődöket s más tekintélyes épületeket — templomokat is — emelt Magyarországon. Valóságos kis építő-kőműves hadsereg tartozott a keze alá. Budai építési irodáját a firenzei Bernardo Vespucci vezette. (Vespuccinak számos levele maradt fenn. Ezeket Budáról írta Firenzébe öccséhez, ahhoz az Amerigo Vespuccihoz, akiről az Újvilágot Amerikának nevezik.) Camicia Mátyás halála után Estei Hippolit esztergomi érsek szolgálatába szegődött. Az esztergomi vízmű építése is az ő nevéhez fűződik. Esztergom s Buda közt, hajón utaztában érte a halál. Ekkor, mint feljegyezték, egy vízemelő malom tervén dolgozott. A hegyi vízvezeték Chimenti Camicia alkotása — annyira megbecsült közmű volt, hogy amikor a török kor után Kerschensteiner Konrád budai jezsuita építész megújította, Buda ünnepévé nyilvánították a vízmű újbóli működésének első napját. A Friss-palota építői Zsigmond korában óriási építkezések folynak Budán, ahová az 1410-es évektől francia és német építőmesterek, ácsok özöne árad. 1416-ban Rozgonyi István, a veszprémi püspökség kormányzója Zsigmond hétszáz főből álló magyar kíséretének egyik tagja Párizsban. Rozgonyi írja Párizsban kelt levelében fivérének, Rozgonyi Péter dömösi prépostnak: ,, . . .tudjátok meg azt is, hogy királyunk itt számos mesterembert, ötvöst és más műiparost fogadott fel, s küldött Budára . . ." Egyesek háromszázra teszik a Zsigmond korában Budán dolgozó francia kőművesek számát. Részt vett a Friss-palota építkezésein a már említett Péter királyi architector és aqueductor (építész és vízvezető), Egidius, a császár-király „speciális lapicidája". Hat-nyolc francia család dolgozott a Friss-palota s az erődrendszer megújításán. Tagjai Bray sur Somme-ból származtak, s még 1432/ 33-ban is Budán és Pesten építkeztek. Tudunk olyan mesterekről, akik német földről jöttek. Ilyen volt 1418-ban Georg von Tübingen, húsz kőfaragó legényével, és Stefan Holl stuttgarti kőfaragó. Nyoma van két augsburgi ácsmester, Erhart és Linhart Vingerlin 1418. évi elszegődésének. Ők Zsigmond budai vagy pozsonyi várépítkezésein dolgoztak. 40