Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 5.

A Fehérvári rondella lebontása 1892-ben. Keleti Gábor egykorú rajza. Bakos Margit felvétele Halas-delfines párkányrészlet Mátyás-király budai palotájából. 1470—80 A Pesti vagy Bécsi kapu a XVIII. században Molnár János reprodukciója Ekkoriban működött Budán Manetto Ammanaíini is, aki 1409 óta élt Magyarországon. (1426-ig Ozorai Pipo — Filippo Scolari — építőmestere volt. Budán a Zsigmond-kori nagy építkezések — a Friss-palota, a Csonka-torony, az olaszos ízű erődrendszer — befejezésén dolgozhatott.) Ammanatinit - akit János mester „epiteton ornansához", a ,,ventrosus"-hoz hasonlóan a Grassus, olaszul Grasso (azaz Zsíros) melléknévvel dicsérnek még 1444-ben is Budán van. Egyik végrendeleti tanúja a nálunk élt nagy humanistának, Piero Paolo Vergeriónak. Zsigmond nagy budai építkezéseit Mátyás király fejezte be. Az erődrendszeren kívül főként a palotabelsőn dolgoztatott immár reneszánsz stílusban. A magyarországi reneszánsz kisugárzása 1488 júliusában III. Iván cár moszkvai nagyfejedelem levelet ír Mátyás királynak, „kéri, hogy különféle mestereket küldjön neki, köztük kőműves építőket, akik értenek templomok és paloták építéséhez, és városokat építenek." A cár, Vasziljevics Iván (1462—1505) ötvösöket és ezüstműveseket is Mátyástól kér. S mivel az ő és fia, Ivanovics Iván (1505 —1517) aranyai Mátyás forintjainak mintáját követik, gyanítható, hogy a cárhoz küldött ötvösök között pénzverők is voltak. Közvetlenül Mátyás halála után, 1490/91-ben a prágai Hradsin nagy építésze, Benedikt Rejt Budán időzik, s megismeri a magyarországi reneszánsz építészet alkotásait. Mátyás utóda, II. Ulászló építteti a cseh — magyar perszonálunió idején Prágában a Hradsin legszebb részeit, köztük a Jagelló-termet. Ami azonban Prágában megmaradt, az Budán elpusztult. Nemcsak Cseh-, hanem Lengyelország felé is kisugárzott a budai-esztergomi reneszánsz építészet hatása! II. Ulászló öccse, Zsigmond herceg — 1508-tól a lengyelek Öreg Zsigmond királya — Budán tölt öt esztendőt (1500 —1505). Egy ízben — számadáskönyve mutatja — építészeti rajzokat vásárol Budán. A budai és visegrádi királyi palota, az esztergomi Bakócz-kápolna mélyen megragadja az ifjú Jagelló Zsigmond herceg figyelmét. A krakkói Wawel építkezéseihez (amelyet 1502-től a. magyar fővárosban is dolgozott Franciscus Italicus irányít) a budai királyi palota — azóta régen elpusztult — udvari loggiái, kapui, ablakai, kazettás mennyezetei s reneszánsz fejekkel ékes bélletei szolgálnak előképül. De hasonló az esztergomi — átalakítva máig álló — Bakócz-kápolna lengyelországi hatása is. 1516-ban a Bakóczot ismételten meglátogató Zsigmond — ekkor már lengyel király — meghívására kerül hazánkból Krakkóba Bartolommeo Berecci, a krakkói Jagelló-sírkápolna nagy építőmestere. A Jagello-kápolna átfogalmazott mása a Bakóczkápolnának. 1524-ben Seweryn Bona mester még a Bakócz-kápolna díszrácsait is lemásolja a krakkói sírkápolna számára. A Jagelló-kápolna faragásaihoz süttői vörösmárványt használtak föl. Amikor 1515-ben Jan Laski gnieznói érsek felkeresi Bakócz esztergomi érseket, hat sírkövet rendel az Esztergomban dolgozó Giovanni firenzei szobrásznál a grieznói székesegyház számára. A Jagelló-kápolna János-Albert sírjának szarkofágját pedig a Magyarországról Krakkóba érkező Francisco itáliai szobrász készítette 1502—1505 körül. A szarkofágon ugyanolyan motívumokat fedezhetünk fel, mint amilyenek Pesten, a Belvárosi plébániatemplom reneszánsz kori szentségházain láthatók. Ugyancsak Francisco vezeti, 15lóban bekövetkezett haláláig, a krakkói királyi palota, a Wawel építkezéseit. Francisco Italico továbbadja s tovább fejleszti az Itáliából Magyarországra hozott reneszánsz formakincset. Újabb budai ásatásaink leleteinknek egyike egy W betűvel, II. Ulászló király névkezdőbetüjével s a lengyel sassal ékesített báboskorlát osztóköve — jól jelzi: Mátyás halála után is készültek reneszánsz kőfaragványok Budán. A lassan elszegényedő budai udvarból azonban nemcsak cseh és lengyel földre, hanem Ausztriába is távoztak a korábban nálunk dolgozó reneszánsz mesterek. Miksa császár (+1519) Mátyás zenekarának muzsikusait fogadta szolgálatába. Az építőmesterek, kőfaragók egy része is átkelt a Lajtán. Magyarország tehát nemcsak első Alpokon inneni — onnan nézve túli —, érzékeny állomása volt a reneszánsz művészetnek és az új, nagy szellemi forradalomnak, hanem közvetítője is orosz, cseh, lengyel, cztrák föld felé. 41