Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Dr. Unger Emil—Magyar Zoltán: Ungerék a Magyar utcában

DR. UNGER EMIL-MAGYAR ZOLTÁN Ungerék a Magyar utcában A pesti Belváros délkeleti szélén, körül belül fél kilométer hoszszúságban, húzódik a Kossuth Lajos utca és Kecskeméti utca között a megtört vonalú, jellegtelen házakkal szélességéhez képest aránytalanul magasan beépített, szűk Magyar utca. Közepe táján megszakítja a Károlyi-kert parkja. Résszerű kezdetét a Kossuth Lajos utca nyüzsgő forgalmában talán észre se venné az ember, ha nem az Astoria Hotel feltűnő épülete állna a sarkán. Alig néhány méternyire a Múzeum körút zajos forgatagától különösen hat a kis utca csendje, nyugalma. Ha nem nézzük a sok-sok parkoló autót, úgy tűnik, mintha itt megállt volna az idő, mintha a múltba kerültünk volna vissza. A többnyire 3—4 emeletes házak elég régiek, nagy részük a századforduló idején épült, nem egy még régebben. Közel három évszázaddal ezelőtt, közvetlenül a törökök kiverése után csak egyetlen, gyéren beépített, kertekkel megmegszakított házsor húzódott a mai Magyar utca nyugati oldala mentén. Vele szemben, az utca teljes hosszában ott állt még a középkori eredetű városfal — amelynek a maradványait ma már csak egy-két ház udvarán lehet megtalálni. Akkoriban ezen az oldalon tilos volt építkezni, nehogy — ellenséges támadás esetén — a házak zavarják a védők feljutását a falakra. Ilyen támadást Pest városa nem ért meg. 1695-ben a mai Magyar utca elődjét Stadtmauer-Gasse, tehát Városfal utca néven említik. A XVIII. század elején megszűnt az építkezési tilalom, a fal mentén is parcelláztak, s az apró telkeken napszámosok, kapások tapasztottak falusi házikókat a városfalhoz. Az így kialakult kétsoros utca szegényes volt ugyan, de nem minden fontosság nélküli: a városfalon belül a legrövidebb összekötője a Hatvani- és Kecskeméti-kapunak. Akkoriban az utcákat nem a városi tanács nevezte el hivatalosan, hanem a lakosság, teljesen spontán módon. Nem mindig egységesen, és ritkán tartó-