Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Dr. Unger Emil—Magyar Zoltán: Ungerék a Magyar utcában

Az Ybl építette Unger-ház Pest egyik legszebb romantikus épülete san. A mi utcácskánk elnevezései ebben az időben továbbra is a városfallal függtek össze. Szabó rondella utcának nevezték egy ideig, majd déli felét Bástya utcának, felső szakaszát Városi bástya utcának. Máskor viszont az utca két részére egyszerűen a „Kecskeméti-kapu felé", illetve „Hatvani-kapu felé" megjelölést alkalmazták. Az 1750-es években az előbbi szakaszt Alsó bástya utcának hívták, a Hatvani-kapu felé eső, északi részt viszont ugyanekkor az eddigiektől teljesen eltérően Unger-Gasse néven kezdték emlegetni. „Unger" középfelnémet nyelven magyart jelent. Az új utcanév magyarázatára felmerülő első gondolat tehát az lehet, hogy az utcában magyarok laktak. Ha meggondoljuk, hogy a XVIII. század első felében Pest lakosságának hozzávetőleg 60 százaléka német nyelvű volt, és a fennmaradó 40 százaléknak is csak egy része magyar, a rácok és más nemzetiségűek mellett, nagyon is elképzelhetőnek látszik, hogy utcánk azért kapta új nevét, mert a környező utcáktól eltérő módon magyarok laktak benne — habár a különböző nemzetiségek utcák szerinti elkülönüléséről nincsenek korabeli adatok. A keskeny utcát mindenesetre Unger- vagy jóval ritkábban Ungar-Gasse néven emlegették több mint száz éven át, és ez az elnevezés legkésőbb 1791 után az egész utcára, tehát az alsó szakaszára is kiterjedt. Ismét hangsúlyozni kell a névadás spontán voltát, azt, hogy az utcaneveket semmiféle hivatalos határozat nem rögzítette, azokat a város kezdődő magyarosodása idején tetszés szerint magyarra is fordították — utóbb esetleg magyarról vissza németre. 1872-ben, a főváros egyesülésekor törölték el a városi hatóságok a német utcaneveket, és hivatalosan meghatározták az új, magyar elnevezéseket. Ettől kezdve viseli utcánk a Magyar utca nevet egy század viharos eseményeitől meg nem zavarva, annyi más utcától eltérően, máig változatlanul. Az új név eddig tárgyalt, meggyőzőnek látszó értelmezésével szemben azonban — a később említendő tények ismerete nélkül is — felmerülhetnek bizonyos kétségek. A XVIII. századi pesti német polgárok nyelvén az Ungar jelentette a magyart, nem pedig az Unger. Az elnevezés tehát érthetetlenül régiesnek hat. Továbbá Pesten már volt a XVII. század végén egy csakugyan jogosan Magyar utcánakfordítható „Hungar-Gässl" a mai Bástya utca helyén. A XIX. században pedig az időközben kiépülő Ferenc-külvárosban is viselte egy utca az Ungar-Gasse nevet. Ezeknek népnév eredete aligha vitatható. Levéltári és telekkönyvi adatokkal igazolható tény, hogy a XVIII. század közepén — az ellentmondó adatok szerint 1738-ban, vagy ami valószínűbb, 1746-ban — a Hatvani utca és a későbbi Magyar utca sarkán fekvő ingatlant egy Unger Benedek nevű kovácsmester szerezte meg. Arra pedig nem egy példa van a korabeli Pesten, hogy utcát neveztek el a kezdeténél álló ház tulajdonosáról: így kapta első nevét a terézvárosi Mittermeyer (később Király, ma Majakovszkij) utca is. Tehát a Magyar utcát nemcsak népnévről, hanem családnévről is elnevezhették. Ez megmagyarázná az akkor már régiesnek tűnő „Unger" szóhasználatot. Ismerve a korabeli utcanévadás spontán voltát nem remélhető, hogy valaha is előkerüljön olyan írásos dokumentum, amely igazolhatná akár az egyik, akár a másik föltevést. Igen erősen a családnév szerinti elnevezés mellett szól azonban a hagyomány, amely máig él Unger Benedek egymástól messzire szakadt késői utódai közt. 36