Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Dr. Buza Péter: Volt egyszer egy márványhordó

DR BUZA PÉTER Volt egyszer egy márvány hordó Látványosságnak sem volt utolsó. Maga Széchenyi is felkereste a jeles szőlősgazda házát, hogy gyönyörködjék a különös mesterműben Átkozottul sötét van it) . . . Vigyázzon! Világitson csak ide! Végig vaslemez borítja a boltíveket. Iszonyatos pénz fekszik itt beépítve, haszon nélkül . . . Két folyosó, fölül és középen összekötve, betonpadló, boxok, vaslemczburkolat, akár a sci-fi filmek űrállomásainak folyosói ... Öt éve hagyták abba a munkát. Valami vendéglátóipari vállalat. Előfordult korábban is, hogy mind elvonultak. Aztán jött mindenféle jól öltözött úriember, és újra kezdték. De most már aligha jönnek vissza. Na, itt vagyunk a hordónál. Ez az. Márvány. Vörös márvány. Csak talán ráfröcscsent egy kis betonhabarcs. De itt lepattant egy darabka. Jól látni, hogy márvány . . . Vacak ez a zseblámpa . . . — Hátul ? Nem láttam még én se. Várjon! Megnézzük. Itt fel lehet mászni... Jé! Tényleg a hegy alatt vagyunk. Csupa szikla minden a fejem fölött. . . Nyílás is van a hordó tetején! Olyan félszer-fél méteres nyílás ... Ez meg itt a szellőzőakna .. . Kapcsolja csak ki a lámpát! Látja? Valahonnan fentről, a dombtetőről jön a fény. Öreg, lapos téglákkal van fölfalazva. Szerintem ezt is a tulaj építette. Nézze ezt a hatalmas vasabroncsot! Ez fogja össze a márványdongákat... Hát . . . ezt se tegnap csinálták. Rajta van a dátum és az aláírás. Itt! Látja? Valami Mayerffy és az évszám: 1826. Meg valami latin szöveg. * A szöveget ismerjük. Betűről betűre lemásolta a hordó előlapjáról Gombos Zoltán, aki a hatvanas évek derekán — a Várhegy parkosítását megelőző tereprendezés során megtalálta az elfelejtett műremeket. Budavári kertek című munkájában részletesen elmeséli a fölfedezés történetét. Mint írja, a szellőzőakna beton fedőlapját mozdította ki eredeti helyzetéből a földmunkagép. A hordó nagy szerencséjére szinte véletlenül — előkerült két barlangász, akik leereszkedtek a kürtőn, és hamarosan szenzációs hírrel jöttek vissza a 10—12 méteres mélységből: H alakú pincejáratra és egy hatalmas vörös márvány hordóra bukkantak! Rövidesen hozzákezdtek a kőedény homloklapjának a kiásásához." Ezen találták meg a kör alakú, csiszolt felületet a vésett felirattal. Azt is megtudhatjuk az egykori híres budai látványosság újrafelfedezőjétől, hogy könnyen jött az ötlet: pinceborozót alakítsanak a hordó köré. Ahogy vélhetően az volt a múlt század első felében. A sok jelentkező közül a tanács a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalatot választotta. 1965—66 telén kiszabadították a járatokat — eltávolítva a törmeléket —, és sikerült a föld felszínén is kapcsolatot találni a pincével, az Attila utca 21. udvarán és tüzelőtároló pincéjén keresztül. Elkészültek egy százötven személyes, ötszáz négyzetméter alapterületű borozó tervei, s az optimista felfedező már az intelmeit fogalmazta: „ . . .az ide betérőket arra kérjük, hogy majd egy-egy jól sikerült mulatozás után jusson eszükbe: ezt a márványhordót, mely itt most díszletül szolgál és amelyet egykor az újra való törekvés és talán a különcködés alkotott és a nemtörődömség temetett el, a szerencsés véletlen és sok-sok lelkesedés, segíteni akaró jószándék hozta ismét elő a föld cdóir Honnan is tudhatta volna, hogy .akár a sci-fi filmek űrállomásainak folyosói 18