Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Városházi tudósítások A főváros fejlesztésének szocialista vonásai Ma a fővárosban az okozza a legnagyobb társadalmi feszültséget, hogy — becslések szerint — még százezer család, illetve egyedülálló vár saját lakásra. Nehéz megállapítani a pontos számot, mivel sokan nem adtak be kérvényt a tanácsokhoz, az igénylők közül pedig többen cserélni akarnak. De vannak más problémák is. Részben még megvannak a belső és a külső városrészek közti fejlettségi különbségek, sőt, újabbak is keletkeztek. Mások az életfeltételek a hegyvidéken, mint a Nagykörút mentén, és ismét mások Óbudán vagy Pestimrén. Tehát nemcsak elméleti jelentősége van az építészek között folyó vitáknak: van-e szocialista város, s ha van, melyek az ismérvei. Az eszmecsere meghatározhatja az egész további fejlesztést. Mert, ha már kimutathatók a szocialista város jellegzetes vonásai, ha észlelhetők a fejlődés legfontosabb törvényei —akkor ezek felismerése és alkalmazása megkönnyíti a helyes tervezést, a különféle feszültségek megszüntetését, sőt, megelőzését. A viták legjelentősebb megállapítása: mint ahogy idő kellett, hogy kibontakozzék a sajátos kapitalista város, ugyanúgy sok időt kíván Budapesten is a város szocialista megújítása, megőrizve a múlt építészeti, intézményi örökségét. Egyöntetű volt a vélemény: elméleti fejtegetések helyett most hasznosabb a legutóbbi harminc év eredményeinek tanulmányozása, a valóságosfejlődésnek elemzése. Az 50-es években elterjedt Budapesten az egységes tervezésű csoportos építkezés. Ez még nem éppen szocialista vonás, de az már igen, hogy amikor eltűntek a nagy társadalmi különbségek, a változások megmutatkoztak az új negyedekben, s általános követelmény lett az életfeltételekben egységes főváros megteremtése. A házak építési módja, megjelenése és felszereltsége kifejezi az 50-es. 60-as és a 70-es évek gazdasági-ipari fejlettségét. De az új negyedek építészeti-intézményi viszonyai meghozták a kiegyenlítődést az életfeltételekben, majd az életmódban is. Épült ugyan az egy-két szobás lakásokon kívül három-négy szobás is — ezt kívánta egyebek között a sokgyerekes családok elhelyezése —, más vonatkozásban viszont már nem volt semmilyen megkülönböztetés a tervezésben. Minden lakásba eljutott a víz és a villany, mindegyik kapott fürdőszobát és egészséges fűtést, minden ház közelében építettek játszóteret és parkot. A tervszerűség nem szocialista újdonság. Már a rómaiak is építettek szabályosan megtervezett városokat. Az építési rangsort sem korunkban találták ki. De az jellegzetesen szocialista vonása az új negyedeknek, hogy a tervezést a lakás határozza meg, s minden egyéb fejlesztést ennek rendelnek alá. A lakásokkal együtt megépülnek a gyermekintézmények, az élelmiszerboltok, az orvosi rendelők. S minden új negyedet bekötnek a tömegközlekedési hálózatba. A külső, munkáslakta városrészek elmaradottsága miatt az új negyedek építése még élesebbé tette a feszültséget. De éppen a nagy építkezés könnyítette meg a fejlettségi különbségek csökkentését is. Az öt-tízezer lakásos negyedek tervezése módot adott, hogy megváltoztassák a főváros szerkezetét, a régi elő- és külvárosokban korszerűsítsék, javítsák a közlekedést, az egészségügyet, a közműveket, az oktatást és a kereskedelmi hálózatot. S mivel az életszínvonal fontos részét alkotják a városi életfeltételek, a peremkerületi építkezések hatására rohamosan javult a munkásosztály helyzete. Törvényszerű, hogy az életfeltételek kiegyenlítése csak állandóan növekvő színvonalon oldható meg. Az első időkben épített — vaskályhával, zuhanyozóval „felszerelt" — lakások hamarosan „megbuktak". Elvetették azt a javaslatot is: amíg nincs elég lakás, addig csak egy-két szobásokat tervezzenek. Ma a fővárosban a lakások átlagos nagysága kedvezőbb a réginél, s az új negyedekben a lakások felszereltsége is jóval korszerűbb a korábbiaknál. Óbudán, Kőbányán vagy Csepelen az új lakások felszereltsége már egyöntetű, nem abból derül ki, hogy értelmiségi vagy munkáscsalád lakja-e. Általános vélemény, hogy a társadalmi fejlődés gyorsabb, mint az építészet, főként az ipari háttér megújulása, s ez sok új gondot okoz. A lakások belső, változatos berendezése s a házak külső egyhangúsága közti ellentétet már nem szabad megtűrni. Jogos kívánság az érdekesebb, változatosabb építkezés, a 2-4-6-8-10 szintes házak együttes tervezése. Sürgető tennivaló az is, hogy nagyobb szobákat, jobban megosztott lakásokat és tágasabb konyhákat tervezzenek. Az életszínvonal a 70-es években jelentősen emelkedett. Elterjedt a tévé, a hűtőszekrény, mindennaposhasználati eszközök a küllönféle háztartási gépek. A 60-as években még elfogadható lakásméret a 80-as években már nem felel meg az igényeknek. Téves volt az a nézet, hogy a családok majd nem főznek otthon. Szükség van szép, világos étkezőkonyhákra, emellett szól az ötnapos munkahét is. A harmincéves fejlődés egyértelmű tanulsága: a lakáshelyzet csak úgy javítható, ha nemcsak több, hanem jobban használható lakásokat építünk. S az építőknek ehhez kell igazodniuk. Az életmódban történt változás és a A végrehajtó bizottság megvizsgálta. hogyan váltak be a szerződésbe adott boltokhoz és vendéglőkhöz fűzött remények. Budapesten 1981-ben négyszázkilenc kiskereskedelmi boltot és 462 vendéglátóhelyet kívántak szerződéses kezelésbe adni. A versenytárgyaláson 135 boltra és 388 vendéglátóhelyre akadt vállalkozó. Az élelmiszer-kereskedelemben volt a legkisebb az érdeklődés. Gyakran megtörtént, hogy míg egy-egy vendéglőre öt-tíz vállalkozó is jelentkezett, addig csak minden negyedik-ötödik szerződésre kínált élelmiszerboltra akadt pályázó. Általános tapasztalat, hogy a szerződéses vendéglátóhelyek és boltok vezetői időben és választékban jobban igazodnak a kereslethez, újabb forrásokat kutatnak fel, hogy árut szerezzenek be, jobban törődnek az udvariasabb kiszolgálással, a renddel és a tisztasággal. A szerződéses vendéglátóhelyek egyik legfontosabb törekvése, hogy az étkezésen kívül mind több szórakozási lehetőséget teremtsenek. Bővítették a szolgáltatásaikat azzal, is, hogy kerthelyiséget nyitottak, és különtermet alakítottak ki zártkörű renmegnövekedett szabadidő hatására például a Káposztásmegyeren tervezett új negyedben még nagyobb helyet kapnak az erdősávok, parkok, a pihenésre, művelődésre és sportolásra szolgáló intézmények. Az építési rangsor nem változik. Továbbra is előbb a lakásokat, gyermekintézményeket, élelmiszerboltokat és orvosi rendelőket építik meg, s egyidejűleg bekötik a negyedet a tömegközlekedés hálózatába. De itt már a legfontosabb életfeltételnek — minden lakót megillető jognak — ismerik el a pihenést és a szórakozást. Persze továbbra is építeni kell kisebb lakásokat, és a sokgyerekes, valamint a tehetősebb családok igényeinek jobban megfelelő otthonokat is. S mindenütt: Újpesten, Kőbányán, Lőrincen vagy a magújulásra váró belsőlakónegyedekben ugyanúgy szükség van igényesebb lakásokra, mert egészségtelen társadalmi elkülönülő sek keletkeznek abból, ha a hibás tervezés a nagyobb jövedelmű családokat valósággal a hegyvidékre kényszeríti. Meg kell gátolni, hogy a fejlesztesi aránytalanságok miatt feszültségek keletkezzenek a városrészek között. Ma az új negyedekben általában drágább az élet, mint a város belső területein. Kevés a bolt, kevés a kisiparos — nincs verseny, gyenge a kínálat, s ezt tükrözik az árak is. Óbudán és Lágymányoson az új nagy bevásárlóhelyek már kedvezően befolyásolják az életszínvonal helyi alakulását. Ezért folytatni kell az új kerületi és városrészközpontokat megteremtő építkezéseket Angyalföldön, Kispesten, Rákoskeresztúron, ahol korábban lassú volt a fejlődés. Más okból, de hasonlóan sürgető a belső kerületek megújítása. dezvényekre. Különösen hasznos, hogy megszervezték a diákétkeztetést, és kedvezményt adnak az elvitt ételek után. Az árak jelzik a piaci kínálat alakulását, de legtöbb esetben nem érték el a megengedett felső határokat. Az italárak nem változtak meg. Sokat javult a szerződéses vendéglátóhelyek belső és külső rendje. Legtöbb a panasz a számolásra és a mérésre. Ennek nagy része gondatlanságból, hozzáértés hiányából eredt, hiszen nagy számban alkalmaznak kezdő kiszolgálókat, elsősorban családtagokat. Kedvezőek a tapasztalatok a szerződéses élelmiszerüzletekben is. Bővítették az áruk kínálatát, közvetlenül az őstermelőktől vásároltak sok zöldséget, gyümölcsöt. Ez mindenképpen hasznos. A megállapított számolási és mérési hibák száma jelentéktelen. Udvariassbb a kiszolgálás is. A korábbinál nagyobb kínálatra törekedtek a szerződéses iparcikkboltokban is. Ez mindig a vevők jobb ellátását, kiszolgálását jelenti. Fontos, hogy a következő :

dőszakban főként a külső negyedekben növekedjék a szerződésbe adott boltok száma. Aczél Kovách Tamás Szerződéses boltok, vendéglők a fővárosban 15