Budapest, 1982. (20. évfolyam)
4. szám április - Kertész Péter: Háromszoros túljelentkezés
Eifert jános felvétele Mégis úgy tűnik, hogy a bürokrácia, a túlszabályozás manapság is erősen gátolja a törvény érvényre jutását. A gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekben (GYIVI) azt mondják, hogy náluk sima az ügy, akár holnap mehet az a gyerek, de aztán a tanácsnál valami nem stimmel. Pedig a minisztériumban, a gyermekvédelmi osztályon se mondanak mást: van, amikor kifejezetten mellőzendő a vér szerintiek meghallgatása. „Fel kell ütni a jogszabályt, és alkalmazni kell." Az ilyen és ilyen paragrafus egyik bekezdése világosan kimondja, hogy „a szülő tiltakozása ellenére is engedélyezheti a gyámhatóság az állami gondozott kiskorú örökbefogadását, ha azt állapítja meg, hogy az állami gondozás a szülő magatartása miatt nem szüntethető meg, és az örökbefogadás kétséget kizáróan a kiskorú érdekében áll." Erre mondják azt mifelénk, hogy világos, mint a vakablak. Hiszen annak az egyszem gyámügyi előadónak — aki lassan már nem fér el az aktáktól az irodájában, annyi a veszélyeztetett kiskorú (jóindulatú becslés szerint számuk meghaladja a százezret az országban) meg a magára maradt, tehetetlen időskorú — mindössze arról kell meggyőződnie, hogy a szülő alkalmatlan a gyermekének nevelésére. Ehhez azonban tudnia kell, hogy él-e egyáltalán, s ha igen, akkor hol, milyen körülmények között. Mindezt ki kell deríteni, s csak ezután, az összes körülményt mérlegelve lehet pótolni a lemondó jognyilatkozatot — akár a szülő akarata ellenére is. Ami lehet abszolút igazságos döntés, ám a vér szerinti szülőt (tipizáljuk: alkoholista, nincs bejelentett lakása, munkaviszonya) ez távolról sem győzi meg. Üvöltve panaszolja a kocsmában, hogy el akarják venni tőle az egyetlen magzatát, akit a szíve alatt hordott, s akiért nap mint nap két deci rummal kevesebbet iszik, hogy egyszer majd magához vehesse. Majd ő megmutatja annak a gyámügyis naccságának, hogy másfajta igazság is van a világon. Bejár a tanácshoz, fenyegetőzik, mert valamit nyilván érezhet a gyereke iránt, ha nem látta is időtlen idők óta. Bírósági keresettel megtámadja az örökbefogadó határozatot, amely fél évvel azelőtt teljesen sima ügynek látszott. Vagyis nem minden ügy sima. S ami nem annak ígérkezik, abból általában nem is lesz ügy. Vagy ha igen, egy ilyen per elhúzódhat akár egy esztendeig is, s persze bővelkedhet váratlan fordulatokban. Mindenekelőtt visszaléphetnek a már-már révbe jutott örökbe fogadó szülők, mondván, nem akarnak botrányt, S erre minden okuk megvan. Mert ha vállalják így is a gyereket, könnyen elképzelhető, hogy akaratuk ellenére ismeretségre kényszerülnek lépni a vér szerinti szülőkkel, s akkor Hittek a titkosságnak. Számolhatnak azzal, hogy anyuka vagy apuka őket mondja el mindenfélének, s az sem elképzelhetetlen, hogy idők múltán a gyerek is ellenük fordul. A gyerek, aki mindenképpen vesztese az ilyesfajta, eltorzult salamoni helyzetnek. Sajnos, nem ritkán akkor is, ha látszólag minden a legnagyobb rendben megy. A statisztika természetesen itt is mértéktartó. Olvashattuk többfelé mostanában, hogy évente „mindössze" tízegynéhány örökbefogadást bontanak fel a gyámhatóságok. Okuk lényegesen többre lenne, vallják az ifjúságvédelmisek, de valahogy ez a folyamat megfordíthatatlan. Legfeljebb azt lehet megcsinálni, hogy visszaküldik megint a gyereket (saját érdekében!) állami gondozásba. Ez aztán az igazi ördögi kör. Azt bárki megteheti büntetlenül, hogy már a szülőotthonban lemond a gyermekéről, mivelhogy ez neki szabadságjoga. Az örökbe fogadó szülők azonban más normatívák alapján méretnek meg. („Az elháríthatatlan rosszat törvényesítjük, de nem idézzük elő mesterségesen.") így aztán csak ti -zen-egynéhány bontás van egy évben a gyámhatóságokon. Meg jó néhány a bíróságokon, az örökbefogadott nagykorúsága után, amikről nem szól a fáma. Nem mérlegelem, hogy sok ez vagy kevés, mert meggyőződésem, hogy az ismételt szülővesztés nem egyszerűen selejtje valamilyen hiánygazdálkodásnak. Megfoghatatlan: hol a hiba a gépezetben ? A kiválasztásban aligha. Mert abba aztán apaianyai bele van adva. Többnyire olyan házaspárok jelentkeznek a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekben azzal, hogy gyereket szeretnének, mint amilyenek a Színeset várakozás nélkül