Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Kertész Péter: Háromszoros túljelentkezés

Eifert jános felvétele Mégis úgy tűnik, hogy a bürok­rácia, a túlszabályozás manap­ság is erősen gátolja a törvény érvényre jutását. A gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekben (GYIVI) azt mondják, hogy ná­luk sima az ügy, akár holnap me­het az a gyerek, de aztán a ta­nácsnál valami nem stimmel. Pedig a minisztériumban, a gyer­mekvédelmi osztályon se mon­danak mást: van, amikor kifeje­zetten mellőzendő a vér szerinti­ek meghallgatása. „Fel kell ütni a jogszabályt, és alkalmazni kell." Az ilyen és ilyen paragrafus egyik bekezdése világosan kimondja, hogy „a szülő tiltakozása ellené­re is engedélyezheti a gyámható­ság az állami gondozott kiskorú örökbefogadását, ha azt állapítja meg, hogy az állami gondozás a szülő magatartása miatt nem szüntethető meg, és az örökbefo­gadás kétséget kizáróan a kisko­rú érdekében áll." Erre mondják azt mifelénk, hogy világos, mint a vakablak. Hiszen annak az egy­szem gyámügyi előadónak — aki lassan már nem fér el az aktáktól az irodájában, annyi a veszélyez­tetett kiskorú (jóindulatú becslés szerint számuk meghaladja a százezret az országban) meg a ma­gára maradt, tehetetlen időskorú — mindössze arról kell meggyő­ződnie, hogy a szülő alkalmatlan a gyermekének nevelésére. Eh­hez azonban tudnia kell, hogy él-e egyáltalán, s ha igen, akkor hol, milyen körülmények között. Mindezt ki kell deríteni, s csak ezután, az összes körülményt mérlegelve lehet pótolni a le­mondó jognyilatkozatot — akár a szülő akarata ellenére is. Ami le­het abszolút igazságos döntés, ám a vér szerinti szülőt (tipizál­juk: alkoholista, nincs bejelen­tett lakása, munkaviszonya) ez tá­volról sem győzi meg. Üvöltve panaszolja a kocsmában, hogy el akarják venni tőle az egyetlen magzatát, akit a szíve alatt hor­dott, s akiért nap mint nap két deci rummal kevesebbet iszik, hogy egyszer majd magához ve­hesse. Majd ő megmutatja annak a gyámügyis naccságának, hogy másfajta igazság is van a világon. Bejár a tanácshoz, fenyegetőzik, mert valamit nyilván érezhet a gyereke iránt, ha nem látta is időtlen idők óta. Bírósági kereset­tel megtámadja az örökbefogadó határozatot, amely fél évvel az­előtt teljesen sima ügynek lát­szott. Vagyis nem minden ügy sima. S ami nem annak ígérke­zik, abból általában nem is lesz ügy. Vagy ha igen, egy ilyen per elhúzódhat akár egy esztendeig is, s persze bővelkedhet váratlan fordulatokban. Mindenekelőtt visszaléphetnek a már-már rév­be jutott örökbe fogadó szülők, mondván, nem akarnak botrányt, S erre minden okuk megvan. Mert ha vállalják így is a gyere­ket, könnyen elképzelhető, hogy akaratuk ellenére ismeretségre kényszerülnek lépni a vér szerin­ti szülőkkel, s akkor Hittek a tit­kosságnak. Számolhatnak azzal, hogy anyuka vagy apuka őket mondja el mindenfélének, s az sem elképzelhetetlen, hogy idők múltán a gyerek is ellenük for­dul. A gyerek, aki mindenkép­pen vesztese az ilyesfajta, eltor­zult salamoni helyzetnek. Sajnos, nem ritkán akkor is, ha látszólag minden a legnagyobb rendben megy. A statisztika ter­mészetesen itt is mértéktartó. Olvashattuk többfelé mostaná­ban, hogy évente „mindössze" tíz­egynéhány örökbefogadást bon­tanak fel a gyámhatóságok. Okuk lényegesen többre lenne, vallják az ifjúságvédelmisek, de vala­hogy ez a folyamat megfordítha­tatlan. Legfeljebb azt lehet meg­csinálni, hogy visszaküldik me­gint a gyereket (saját érdekében!) állami gondozásba. Ez aztán az igazi ördögi kör. Azt bárki meg­teheti büntetlenül, hogy már a szülőotthonban lemond a gyer­mekéről, mivelhogy ez neki sza­badságjoga. Az örökbe fogadó szülők azonban más normatívák alapján méretnek meg. („Az el­háríthatatlan rosszat törvénye­sítjük, de nem idézzük elő mes­terségesen.") így aztán csak ti -zen-egynéhány bontás van egy évben a gyámhatóságokon. Meg jó néhány a bíróságokon, az örök­befogadott nagykorúsága után, amikről nem szól a fáma. Nem mérlegelem, hogy sok ez vagy kevés, mert meggyőződésem, hogy az ismételt szülővesztés nem egyszerűen selejtje valami­lyen hiánygazdálkodásnak. Megfoghatatlan: hol a hiba a gépezetben ? A kiválasztásban aligha. Mert abba aztán apai­anyai bele van adva. Többnyire olyan házaspárok jelentkeznek a gyermek- és ifjúságvédelmi inté­zetekben azzal, hogy gyereket szeretnének, mint amilyenek a Színeset várakozás nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents