Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 4.

A Jagelló-ház kőcímere. Budavári lelet. Szemenyei Tivadar felvétele Gótikus ülőfülke a budai Várnegyedben. Molnár János felvétele XIV. századi budai sírkő. 1979. évi lelet. Tihanyi Bence felvétele tották őket. A Dunán s a „szárazi úton", tehát kocsin, szekéren szállított árukat egyaránt megvámolták. A piac rendjére a városbíró keze alatt harcias mészároslegények ügyeltek, karddal a kezükben. A budai mészároslegények egyben a nagy-alföldi szarvasmarhák gulyáinak külföldre hajtói, sőt, ha II. Lajos király nagybátyja s katonai nevelője, Brandenburgi György őrgróf nagy útra indult, ő is ezekből a daliás fickókból rekrutálta lovas testőrzőit. Piacnapokon a város s a környék népe a piacterekre tódult. Országos vásár idején pedig a fél ország itt zsinatolt. A Mátyás-templom déli hosszfala közelében egy lacikonyha állt (alte Küche néven említi a Budai Jogkönyv); holmi libafertályokkal tölthette meg itt a bendőjét az, aki megéhezett a vásári ácsingózásban. A szomjazóknak nem kellett a tavernákba menni borért: Nagy Lajos király szabad bormérési jogot adott minden budai polgárnak. így aztán a budai kapualjaknak szinte mindegyikében megtaláljuk azokat a gótikus ülőfülkéket (szediliákat), amelyekre lerogyva eleink borral frissíthették fel magukat. Néha e derék piacjárók az elgyengülésig erősítgették magukat. Fokozta a piacnapok forgalmát, érdekességét, hogy erkölcsnemesítő célzattal — egyben elrettentésül is — ezekre a jeles napokra tették a fenyítések, büntető ítéletek nyilvános végrehajtását. Ilyenkor rakták kalodába a csavargókat, félkézkalmárokat. Ilyenkor ütöttek tüzes bélyeget a rosszlányok testére, hogy azután a hóhér ennen kezével seprűzze ki őket Budáról. A tolvajokra is ekkor szabták a „hupikék nadrágot jajvörös posztóból". Kőházak boltjai Voltak azonban olyan kereskedők, műiparosok, akik nem vonultak ki a piacra. Az ő áruikért házhoz ment a vevő. A posztósok lehajtható ablakú utcai üzlethelyiségeikben mérték a Morvából, Flandriából s Angliából importált drága textíliát, Itália és Franciaország selymeit. A fegyvercsiszárok boltjaiban fényes páncélokat, szablyát, tőrt, sarkantyút, tornalándzsát lehetett vásárolni. Az azonos szakmában dolgozó iparosok szívesen laktak egymás szomszédságában. A mai Hunfalvy utcában dolgoztak a takácsok. Utcájuk neve Takács utca volt. A Vár két másik utcája is hajdani iparosokról kapta a nevét. A mai Táncsics Mihály utca egyik szakaszát Ötvös utcának, az Úri utca déli részét Posztómető vagy Nyírő utcának nevezték. Az egyikben ötvösök, ékszerészek, pénzverők, érmevésők laktak, a másikban posztókereskedők. A Tárnok utca táján patikáriusok. A budai utcákban főemberek, bárók palotái váltakoztak iparosok, szabók, fegyverkészítők, posztósok, sütők kőházaival. Amiről a föld beszél... S ha megkérdeznék: mi tanúskodik az elmondottakról pár oklevélen s a Budai Jogkönyv paragrafusain kívül? Azt válaszolnám: azok a régészeti leletek, amelyeket a föld — sok évtized kollektív munkájának eredményeként — felnyújtott nekünk. Hat-hét évszázad előtti kőművesek, képfaragók alkotását, keze-munkáját nem egy máig álló középkori kőház vagy a feltárt maradványai tanúsítják. Képfaragóink tehetségét dicsérik gótikus és reneszánsz kori szobrászati emlékeink is. Egyik-másikon még aranyozás, színes festés is felfénylik: aranyozok, festők kezenyoma. Ide tartoznak a régebben s újabban feltárt, kőből faragott épületplasz-40