Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 4.

Reneszánsz kőkeret töredéke. 1970. évi budai lelet. Ajtós Éva felvételei Mátyás kori oszlopfő. 1973. évi budai lelet. Gótikus övdisz öntésére szolgáló kődúc. Major János rajzai, Bakos Margit reprodukciói tikai díszek meg Buda pompás alakos-címeres sírkövei. Díszkályhásaink ember- s állatábrázoló művészetét 14—15. századi — a palotában feltárt — kályhacsempék hirdetik. Elevenen őrzik gölöncsérek, fazekasok emlékezetét az ásatások során ezerszámra feltárt cserépedények: palackok, poharak; vízvezető cserépcsövek, perselyek, téglák, padlótéglák. Mázatlan és mázas, színes tetőcserepeink között — a budai palota területén, a hajdani nyéki vadászkastély s a pálos főkolostor romjai között — aranyfüsttel befuttatott darabokra is akadtunk. A helyi készítésű és importált üvegedények, színes virágmintás ablaküvegek mellett poharak, palackok, játékgolyók vallanak a hajdani üvegesek — a vitriparok — művészetéről. Csontfésük, csontból faragott miniatűr illatszeres, parfugiumot tartó csonttégelyek, agancsból készített evőeszközök (főként késnyelek), játékkorongok (pionok), szerencsekockák — néhai csontfaragók, csontesztergályosok és „olvasógyártók" remekei. Előkerült — pár éve, a budai palotaásatások során — néhány remekmívű csont övcsat is. Nem maradt el mögöttük a budai ácsok, asztalosok, fafaragók és faesztergályosok mívessége sem. Két budavári mélykútból 13—14. századi asztali és konyhaedények egész sora került elő. Még egy fából faragott fújtató, sótartó s egy kis játékpörgetytyű is akadt közöttük. Nagyon „szerencsés fogás" volt ez, hiszen a föld kíméletlen! Megemészti a bőrt, textíliát, papírt, fát. Csak a kő, csont, fém s a cserép áll ellen savai és lúgjai étvágyának. A középkori mélykutakban lelt faedények a víz konzerváló erejének köszönhetik 600—700 éves megmaradásukat, mint az itt talált középkori bőrsaruk is. Én magam a budaszentlőrinci pálos kolostor területén, az egyik pálos barát sírjában akadtam egy 15. századi remete megszegek bőrsarujának talpára. A budai várásatások során mindöszsze egyetlen textilleletet, egy durva vászoncsuklyát találtunk egy 14. században betemetett ház pincéjében. A lassan végéhez közeledő, tizedik esztendeje tartó vári feltárások során, az elmúlt évben, egy szép reneszánsz kori függőn s néhány virágdíszes fém ruhadíszen kívül, 14—15. századi udvari ötvös műhelyének számos darabja került elő egy hat méter mély, betömött ciszternából. Az ötvösmesterség szerszámai: fogók, vésők, ötvöskalapácsok mellett olyan kőbemet-Gótikus ábécé bronzvésete. Egy XV. századi budai ötvös műhelyéből. 1981. évi budai lelet. szett virágdíszes öntőmintákra bukkantunk, amelyek — Marosi Ernő művészettörténész feltevése szerint — a budai gótikus szobrok^fém övdíszeinek öntésére szolgálhattak. Ugyanitt kerültek napvilágra a hajdani királyi ötvösmester gótikus betú'mintái is. Érdemes ezeket a minuszkulákat — kisbetűket — összehasonlítani az 1480-as években Sárospatakon leírt Szalkai-kódex* abecedáriumával vagy id. Lukas Cranach (1472—1553) reneszánsz stílusú antikváival. De összevethetjük ezt az ábécét a Szent Simeon Zadarban — Zárában— őrzött ezüst koporsójának** Franciscus de Mediolano-véste betűivel is. E koporsó készíttetője Piasz Erzsébet özvegy királyné, Nagy Lajos király édesanyja volt az 1370-es években. Miután megszemléltük a piac, a vásár, a boltok — az anyagi kultúra világát, cikksorozatunk befejező részében azt vesszük majd szemügyre, mit is nyújtott műveltség dolgában a középkori Buda a nagyvilágnak. És nekünk. * A Mohácsnál 1526-ban elesett Szálkái László esztergomi érsek diákkori kéziratos kódexe. Ma az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi. " Lásd a Budapest 1980/8. számát 41