Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerle György: Hegyi beszéd

Hegyi beszed A Budapest 1981/10. szá­mának címlapja hatásosan hívja föl a figyelmet a lap két cikkének jelentőségére. A két írás — az egyiket egy élvonal­beli szociológus, a másikat pe­dig egy életünk fonákságait jól megfigyelő író fogalmazta — világosan rámutatott arra, hogy a történelmi jelentőségű osz­tályharc eredményeként kiví­vott jelentős mennyiségű sza­badidő „itt van a nyakunkon" és — mint Csurka István írja — most már végre „el kell kezdeni a harcot a szabadidő felszabadí­tásáért!". Az ő írásából éppúgy kiderül, mint Cseh-Szombathy Lászlóéból, hogy az eddigi, rö­videbb szabadidő-alapunkkal sem tudtunk jól gazdálkodni. Ezt többé-kevésbé sejtettük, mégis megdöbbentően hatott, hogy sem az író, aki átfogóan, sem pedig a szociológus, aki részletekbe menően, percnyi pontossággal adott számot a té­nyekről, nem említette meg a címlapon ábrázolt lehetőséget, hogy szabadidőnket eltölthet­jük a „természet ölén" is. Nyil­ván azért nem, mivel a termé­szetben való felüdülés — a mun­kaidő alatt elhasználódott ener­giatartalékaink „újratermelé­sének" ez a legfőbb forrása — olyan kis „mennyiségben" sze­repel a szociológus adatgyűjte­ményében, hogy a már kimutat­ható 0,5 százalékot sem éri el. Különösen fővárosunkban szomorú ez a jelenség, egyrészt mert igen magasfokú a környe­zet szennyezettsége munka- és lakóterületeinken, másrészt pe­dig közvetlen környezetünkben jól gondozott erdős hegyvidék A szerző rajza DR. GERLE GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents