Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerle György: Hegyi beszéd

Hegyi beszed A Budapest 1981/10. számának címlapja hatásosan hívja föl a figyelmet a lap két cikkének jelentőségére. A két írás — az egyiket egy élvonalbeli szociológus, a másikat pedig egy életünk fonákságait jól megfigyelő író fogalmazta — világosan rámutatott arra, hogy a történelmi jelentőségű osztályharc eredményeként kivívott jelentős mennyiségű szabadidő „itt van a nyakunkon" és — mint Csurka István írja — most már végre „el kell kezdeni a harcot a szabadidő felszabadításáért!". Az ő írásából éppúgy kiderül, mint Cseh-Szombathy Lászlóéból, hogy az eddigi, rövidebb szabadidő-alapunkkal sem tudtunk jól gazdálkodni. Ezt többé-kevésbé sejtettük, mégis megdöbbentően hatott, hogy sem az író, aki átfogóan, sem pedig a szociológus, aki részletekbe menően, percnyi pontossággal adott számot a tényekről, nem említette meg a címlapon ábrázolt lehetőséget, hogy szabadidőnket eltölthetjük a „természet ölén" is. Nyilván azért nem, mivel a természetben való felüdülés — a munkaidő alatt elhasználódott energiatartalékaink „újratermelésének" ez a legfőbb forrása — olyan kis „mennyiségben" szerepel a szociológus adatgyűjteményében, hogy a már kimutatható 0,5 százalékot sem éri el. Különösen fővárosunkban szomorú ez a jelenség, egyrészt mert igen magasfokú a környezet szennyezettsége munka- és lakóterületeinken, másrészt pedig közvetlen környezetünkben jól gondozott erdős hegyvidék A szerző rajza DR. GERLE GYÖRGY