Budapest, 1982. (20. évfolyam)

3. szám március - Seregi László: Óvakodj a szőrös játék mackótól!

nézettel mi messzemenően nem értünk egyet, ésszerűtlennek tartjuk a prevenciónak ezt a módját. — Miért? Állítólag az a legjobb orvos, aki nem gyógyítja, hanem megelőzi a bajt. — Ez jól hangzik, s általában igaz is. De a gyakorlat, legalábbis a mi esetünkben egészen más kezelési módokat igényel. Miért szedjen be a gyerek dobozszámra gyógyszereket, ha egyelőre semmi panasza nincs? Tételezzünk fel egy hosszabb, hónapokig tartó tünetmentes időszakot. Ez idő alatt hovatovább úgy megszokja a szervezete az antibiotikumokat, hogy amikor valóban szükség volna rá, a gyógyszer már nem tud kifejteni olyan jótékony hatást, mint egyébként tenné. Korántsem vonom kétségbe a gyógyszerek fontosságát, de az állandó szedésüket károsnak tartom. — Manapság elég sok szó esik a gyógyszerellátásról. Pontosabban arról, hogy nem olyan, amilyennek lennie kellene. Vannak-e gondok az Önök területén1 — Mi tagadás, előfordulnak nálunk is zavarok. Főleg a tőkés országokbeli készítmények fogytak el percek alatt a patikákból. S mindez amiatt, mert mértékkel adagolandó szereket is fölírtak boldognakboldogtalannak. Az új gyógyszerrendelési eljárással azonban megoldódtak a nehézségeink. Nem mintha ma több doboz lenne a a raktárakban, de az elosztásuk sokkal ésszerűbb lett. Akinek az állapota megköveteli, az biztosan hozzájut a medicinákhoz. De, s ezt nem győzöm hangsúlyozni: csínján kell bánni a gyógyszerekkel, mert egy ponton túl inkább ártanak, mint használnak. — Ebből az következik, hogy két heveny fellobbanás között nem igényelnek semmiféle kezelést? — Orvosi értelemben ők továbbra is betegek, s amíg más korcsoportba nem nőnek bele, azok is maradnak. A fő feladat az, hogy elnyújtsuk, meghosszabbítsuk a tünetmentes időszakot. Hogy ez sikerüljön, főként a szülőkön múlik. Azon, hogyan alakítják ki gyermekük életmódját, öltözködési, táplálkozási szokásait. A legfontosabb a friss levegő. Náluk ez valóban létkérdés. Jó, ha naponta akár órák hosszat a szabadban, friss levegőn tartózkodnak, s annyit mozognak, amennyit bírnak, amennyi nem terheli meg őket túlságosan. — Honnan tudják, hogy mikor elég, mikor kell abbahagyni a futkározást, a biciklizést? — Gyereke válogatja. A betegek sem egyformán betegek. Itt is vannak fokozatok. Van aki többet bír, van, aki kevesebbet. Viszont a jelzőberendezés, amely figyelmeztet, a szervezetükben van. Az pontosan és időben jelzi, ha eljött a pihenés ideje. Versenysportról, persze, szó sem lehet, de különben mindent csinálhatnak, amit egészségesebb társaik. Az úszást ajánlom mint legalkalmasabb sportot. A vízben a test könnyebb lesz, kevesebb erőfeszítéssel tudják tehát megmozgatni tagjaikat. Egyetlen szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezeknek a gyerekeknek az uszodában is állandó felügyeletre van szükségük, hiszen nincs rá garancia, hogy nem éppen két tempó között tör rájuk a roham. — Az étkezésben mire vigyázzanak? — Azt ehetnek, amit bárki más. Nincs különösebb megkötés. Az megint más lapra tartozik, hogy náluk még jobban törekedni kell a változatosságra. Azt már nem is említem, hogy az úgynevezett magyaros, agyonfűszerezett ételek mennyire nem hasznosak a számukra. Kevesebb leves, kevesebb főtt tészta meg édesség, jóval több főzelék, fehérje és hús — ez volna a receptem. De hogy betartják-e, elsősorban a szülőkön múlik. — Sok baj van a szülőkkel? — Akad. Hiába kérjük például, hogy ne öltöztessék túl gyerekeiket, rétegesen adják rájuk, amit rájuk akarnak adni. A zömük nem hallgat a tanácsainkra, jól bebugyolálja szerencsétlen porontyát. Nem csoda, ha nem kap levegőt, fulladozni kezd. Gyakran megesik: rohan hozzánk az anya, kéri, segítsünk, mert nagy baj van. Kibontjuk a ruháiból a gyereket, s csodák csodája, máris felélénkül, jobban lesz. — Erre hazaengedik? — Attól függ, milyen az állapota. Ha súlyos, természetesen benntartjuk, s kivizsgáljuk. Egy-egy gyerek átlagosan négy vagy öt hétig van nálunk. Már ez is az ellátás színvonalának javulását bizonyítja, hiszen korábban lényegesen hosszabb ideig feküdtek kórtermeinkben. Ez egy sor problémát vetett föl. Az iskolásoknál például azt, hogyan pótolhatják a mulasztást, miképp lehet elkerülni a tanév megismétlését. Azelőtt szabályos iskola működött intézményünkben, a gyerekek feleltek, készültek a másnapi órákra, s távozásukkor megkapták a bizonyítványt. — A mostani egy hónap sem kevés! — Nem, de ahhoz mégis kevés, hogy érdemes legyen iskolát fenntartanunk. Nálunk most csak korrepetálás folyik, így nem marad el a tanuló. A pedagógusokkal egyébként igen jó a kapcsolatunk, igyekszünk egymás munkáját megkönnyíteni. Egyáltalán nem ritka, hogy éppen a tanár hívja fel a figyelmünket egy-egy gyerek várható rosszullétére. Cserébe mi meg szorgalmasabb tanulásra ösztökéljük a diákokat. — Van-e kapcsolat önök és a gyerekek iskolája között? Arra gondolok, hogy miután visszatér a beteg az iskolába, más, ha úgy tetszik, elnézőbb bánásmódot igényel. — Ez nem igaz. A tőlünk kikerülő gyerek nem szorul kivételezésre, bármit el tud végezni, amit az osztálytársai. A ránehezedő lélektani nyomás viszont tagadhatatlan. Szembe kell nézniük önmagukkal, meg kell küzdeniük azzal a tudattal, hogy ők azért mégiscsak betegek, s emiatt időnként különböznek a többiektől. Nem kis tehertétel leküzdeni a gátlásokat, s az életet olyannak elfogadni, amilyen. Az a gyerek azonban, akinek jó a terápiája, nem ér rá lelkizni. Ügyet sem vet bajára, játszik, tanul, éli a maga életét. Nehézségek azoknál adódnak, akik alkatuknál fogva eleve hajlamosak a befelé fordulásra. Es hát külön gond a serdülés, amikor amúgy is számtalan kételyük támad önmagukkal szemben. — Említette, hogy ez a betegség évekig is elhúzódhat. Kicsit hosszúnak tűnik. Nem lehet lerövidíteni a kezelési időt? — Jelenlegi tudásunk alapján nem lehet. Csak kinőni, ahogy a régi háziorvosok mondták. A teljes felépülés akkorra várható, ha bekövetkezik a szervezet általános fejlődése, megszűnik a légzőszervben a szűkület és szabadon áramolhat a levegő. A csecsemők és a kisgyerekek panaszai a hatodik, hetedik életévben, az iskoláskor küszöbén múlnak el. Sajnos, ekkor viszont új gondok jelentkezhetnek. — Például? — Például az asztma. Az igazi. A serdülőknél elég gyakori ez a betegség. Súlyosságát fokozza, hogy az esetek többségében ugyancsak elhúzódik, átnyúlhat a fiatal felnőtt korba is. — Bevallom, bennem még az is megfordult, hátha azért hosszadalmas a kezelés, mert bajok vannak az úgynevezett személyi és tárgyi feltételek körül. — Azt ne várja tőlem, hogy agyba-főbe dicsérjem önmagunkat. Csupán arra kérem, higgye el, szakorvosaink a világ élvonalában foglalnak helyet. Könyveinket gyakran forgatják, idézik, eredményeinkre számos konferencián hivatkoznak. Sűrűn megfordulnak nálunk külföldi vendégek is, akik elismerően nyilatkoznak a látottakról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a csúcs, hogy innen már nem lehet följebb jutni. Itt még nem tartunk, s félő, hogy egy darabig nem is számíthatunk újabb látványos fejlődésre. Elsősorban az anyagiak miatt, amelyek mostanában hozzánk is meglehetősen szűkösen csordogálnak. — Mégis, mit szándékoznak tenni a javulásért? — Szeretnénk részletes felmérést készíteni, amelyből pontosan kiderülne, valójában hányan vannak hazánkban a légzőszervi panaszokkal bajlódók. Ez a tervezés miatt nagyon fontos. Megbízható adatok nélkül ugyanis nem tudjuk határozottabbá tenni elképzeléseinket. Több millió forint értékű műszert kell készenlétben tartani, s ez nem olcsó mulatság. Fogódzók birtokában talán csökkenthetnénk az ügyeletben levő készülékek számát. A másik tervünk: jobban elősegíteni a serdülők rehabilitációját. Számos fiatalnak a betegsége miatt kell pályát változtatni, új szakma után néznie. Hasznos lenne létrehozni olyan gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkásképzőben osztályokat, ahol ők is megtalálnák a helyüket. — Hol tart az ügy? — A nullán állunk. — Pedig nem túl nagy kívánság. — Lehet, hogy éppen ez a baj. *— 7 — Olyan kicsi a kérés, hogy eddig nem akadt szerv, amely felvállalta volna. De nem panaszkodom. A közelmúltban kaptunk egy szanatóriumot Kőszegen. Ide a SZOT azokat a gyerekeket utalja be, akiknek kezelését beállítottuk, és a kellemes környezet, a jó koszt, a megfelelő orvosi ellenőrzés újabb lökést ad a gyógyulásukhoz, ahhoz, hogy hamarabb válhassanak társadalmunk egészségileg is egyenrangú tagjává. 7